Petőfi és a Csík zenekar verses találkozása

Összeállításuk vezérfonalaként Petőfi 1847-ben írott Úti levelek című írását használják. Azért esett a választásuk erre a műre, mert talán kevésbé ismert, mint méltán híres versei. Személyiségének és lírájának olyan esszenciáját adja, amelyet véleményük szerint érdemes a nagyközönség elé tárni, s ez által annak újabb mélységeit megismerni. Petőfi utazásának oka az őt ért kritikák miatti sértődöttség – szabadulni kíván a kötöttségektől. Útiterv nélkül indul el, barátainál időzik, vagy ahogy éppen hozzák a körülmények. Leveleinek célja a világ előtti kitárulkozás, hogy olvasói minél jobban megismerjék őt magát. Belső világát tárja az olvasó elé, a világról alkotott véleményének, nézeteinek összességét. Az utazás helyszínei csak a hátteret adják ehhez, a főszereplő ő maga.

Írásaiból kitűnik, hogy lelkesedik a természet szépségeiért, szerelméért, de haragudni, sőt gúnyolódni is képes. Szenvedély, humor és pátosz, kedv és ború, lírai önkifejezés, nyugtalanság és egyszerűség váltják egymást. A céltalanul utazgató, kezdetben reménytelenül szerelmes költőből az utolsó levelekben egy boldog, megállapodott, otthon ülésre berendezkedett férj képét láthatjuk.

A levelek mellett az éppen átélt az eseményekhez, lelkiállapotokhoz kapcsolható versek sem maradnak ki a műsorból, úgymint a Négyökrös szekér, a Falu végén kurta kocsma, a Minek nevezzelek, Az alföld, az Arany Jánosnál, a Vasúton, a Tompa Mihálynál, az Ivás közben, A Tisza, vagy a Szeptember végén. 

A műsorban az úti levél részletek és a versek a Csík zenekar muzsikájának kíséretében, egyfajta sajátos zenei köntösben jelennek meg. A zenekar sikeres könnyűzenei feldolgozásai, a magyar népzene dallamai, közjátékként, aláfestésként szólalnak meg a műsorban Őze Áron rendezésében.