Örömzene mindannyiunk örömére – képgalériával

Bár az elmúlt durván egy év éppen az ellenkezőjét bizonyítaná, azért megkockáztatom a kijelentést, Almási Endre eddig nem tudott próféta lenni a hazájában, Dunaújvárosban méltatlanul keveset lép fel, a legtöbben talán a nevét sem ismerik. Ezen a statisztikán némileg javított az első két Sugárúti fesztivál, amikor is a nap végén ő és zenekara muzsikált a Vasmű út közepén. Akik ott hallották, azokat már nem kell győzködni arról, milyen zenei kvalitásai vannak. Pedig hát ő már a kilencvenes évek közepén letette a névjegyét a JKE zenekarban, ahol olyanokkal zenélt együtt, mint Frenk, Varga Laca, vagy Birkás Geri. Most megtörni látszik a jég, már a Kaptár szabadtéri színpadán is megfordul, igaz, igyekszik titokban tartani. Még alig kezdjük megszokni az Almasi Music nevét, de ő már az I AM zenekari néven ad koncertet a városban, bebiztosítva, hogy csak azokat vonzza be, akik jól ismerik az ő nevét. 

A Farkas Csaba (basszusgitár-ének), Szekeres István (dob), Almási Endre (szólógitár) formáció szinte ugyanaz, amivel felléptek a fesztiválon, csak éppen Kelemen Angelika hiányzik belőle. A repertoár persze teljesen más. Vagyis egészen pontosan nincs repertoár. A három barát úgy áll közönség elé, mintha csak a próbateremben múlatnák az időt. Őket már nem zavarja a hangszer a kezükben. Valaki feldob egy témát, és arra kell a többieknek reagálni. Úgy, azt és addig, amennyi van benne, ha egy perc, ha tíz, vagy fél óra. Igazi örömzene, ami nem csak a játszóknak öröm. A hallgatóság még azt a pluszt is megkapja, hogy látja az arcokon, mennyire élvezik a játékot. Tudom, elcsépelt megközelítés, de ez a minőség már nyaldossa a világszínvonalat. Talán elhiszik nekem, nem esek túlzásba egy ilyen kijelentéssel. Egy jó marketinggel, üzleti szemlélettel messzire lehetne röpíteni a zenekart a siker szárnyain. Csakhogy ők nem így gondolkodnak. Örömzenét játszanak mindannyiunk örömére.