A hagyomány folytatódott: zene a virágvasárnapon

A virágvasárnap történetét Lukács evangéliuma alapján Czeglédi Péter Pál református lelkipásztor olvasta fel, kiegészítve saját ünnepi gondolataival, aminek a lényege volt az is, hogy a virágvasárnaphoz hozzátartozik az öröm, mégpedig a túláradó öröm. A szokásoknak megfelelően a 70 éves kórust két karnagya, Könyves Ágnes és Kurucz Gergely felváltva dirigálta. 

Elsőként egy XIX. századi református népéneket (Ho­zsánna a magasban) szólaltattak meg Baráth Bálint zeneszerző, zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárának orgonakíséretével. A lelkészi köszöntő után két Kodály Zoltán-szerzemény hangzott el. Elsőként a Balassi Bálint versére komponált Szép könyörgés, majd Sík Sándor Te deuma. A kórus értő, érző előadása méltán csalogatta ki a közönség vastapsos reakcióját. 
A folytatásban Heinrich Schütz német barokk zeneszerző Máté passiójának zárótétele, az Ehre sei dir Christe című következett, amit a szerző eleve hangszeres kíséret nélkül komponált, hogy virágvasárnap elő tudják adni, amikor hangszerek nem szólalhattak meg. 

A francia romantika népszerű szerzője, Charles Gounod Ave verum Corpus című motettáját Edvard Grieg Ave maris stella című műve követte. Harmat Artúr O vos omnes című darabja a nagypénteki liturgiából származik, Jeremiás siralmait idézte meg. 

A koncerten egy rendkívül érdekes ősbemutatóra is sor került. A jelenlévő kortárs szerző, Farkas Bence, a Zeneakadémia oktatója Három népi ima (Óh, édes Jézuskám; Názáretbeli Jézus; Mikor Jézus a Gecemáni kertbe ment) című darabját láthatóan, hallhatóan befogadta a közönség. Egy rövid északi blokk, Albert de Klerk holland zeneszerző Pater noster és Ola Gjeilo kortárs norvég komponista Ubi caritas című műve után zárásként Szokolay Sándor Ima rontás ellen, fohász Erdély falvaiért című nagy ívű kórusművét adták elő.