Az Intercisa Múzeum letette már a tudományos névjegyét

Mint azt az igazgató elmondta, a múzeumot is érinti az energiaválság. Az önkormányzat mint az egyik fenntartójuk 10 fokban szabta meg az intézmény belső hőmérsékletét. Viszont a másik fenntartójuk, az állam törvénybe foglalta azt, hogy 16 fok alatt nem lehet műtárgyakat őrizni. Ezt az anomáliát jelezték az önkormányzatnak, várják rá a megoldást. A nyitvatartást illetően jelentős változást kellett eszközölni. Alapvetően 10–14 óra között van nyitva az intézmény, de előzetes bejelentkezés alapján fogadják a vendégeket (akár telefonon, akár e-mailben is lehet jelezni a látogatási szándékot). 
Ettől függetlenül a kollégák minden nap bejárnak az intézménybe. Mint azt az igazgató vázolta, az ő szakmájuk nem teszi lehetővé, hogy kizárólag otthonról dolgozzanak, sőt, sokszor ingáznak is, például amikor régészeti megfigyeléseket kell végezniük, de a restaurátori munka is az épülethez köti őket, ahogy a leltárkönyveket sem lehet hazavinni. Farkas Lajos elmondta, a főépületben mindössze két termet fűtenek; a gazdasági irodában, illetve a portaszolgálatnál próbálnak úgymond normál hőfokot elérni hősugárzókkal. Ő is folyamatosan mozgásban van, amire szükség van, azt intézi; besegít a kollégáknak és sofőrködik is. Megjegyezte, minden múzeumigazgató így tesz egyébként Magyarországon, csak nincs ez annyira a köztudatban. 
– Nálunk tulajdonképpen mindenki mindent csinál, valamennyi kolléga munkája fontos ahhoz, hogy meg legyen az egyensúly. Már kilenc éve vezetem a múzeumot, és azt mondhatom, hogy nagyon jó csapatunk van, nagyszerű szakembereket ismerhettem meg személyükben – emelte ki. 

Bár korlátozottabb most a működés, de még lesznek olyan programjaik, amelyre várják a közönséget. 

Ez lesz még idén 

Az egyik éppen a mai napon, november 18-án 17 órakor lesz, amikor is Nagyné Hodik Mónika történész tart előadást Volt egyszer egy Vidám Park címmel a második emeleti előadóteremben. November 25-én 17 órakor „Üdvözlettel Dunapenteléről – Az egykori mezőváros képes levelezőlapokon” címmel egy időszaki kiállítás nyílik az intézményben, ennek a pentelei vonatkozású tárlatnak Kronászt Margit történész-muzeológus a kurátora. Decemberben lesz egy régészeti kiállítás is, és megrendezik a már hagyományos adventi játszóházat. Ezeket a programokat mindenképpen megtartják, hiszen pályázati forrásból valósul meg. 

Az igazgató a látogatóknak azt javasolja, hogy öltözzenek fel rétegesen, hiszen hideg van a főépületben. A játszóház esetében azt tervezik, hogy most nem az állandó kiállítótérben, hanem az emeleti előadóteremben rendezik meg, ahová hősugárzókat helyeznek majd, hogy a 2-3 órás kézműves foglalkozás során viszonylag jó időben alkothassanak a gyerekek. 

Aztán karácsony előtt bezárnak, és január elején kezdenek újra (hogy pontosan mikor, az attól függ, hogy mennyire tudják felfűteni a termeket). 
– A kollégáknak is azt mondtam, hogy most megpróbáljuk átvészelni ezt az időszakot, akárcsak a Covid idején, tulajdonképpen a túlélésre játszunk. A jelen helyzet egyelőre április végéig szól, utána újratervezés, meglátjuk, hogy mit, hogyan tudunk megvalósítani – tette hozzá. 

A földből a vitrinbe 

A közelgő programok közül a régészeti kiállításról beszélgettünk részletesebben. Ezen év végi tárlatok anyaga jellemzően az adott esztendő folyamán végzett régészeti feltárásokból áll össze. Dunaújváros tekintetében elmondható, hogy annyi római kori emléktárgyat őriznek a múzeumban, amennyit még a mi generációnk alatt sem tudnak feldolgozni. Több száz zsáknyi leletről van szó. Farkas Lajos felidézte, amikor a város épült, szinte az ország összes régésze itt volt, folyamatosan végezték a feltárásokat. Nagyon sok ereklye maradt fenn, amelyből kiállítást lehet rendezni. 

– A kollégák úgy válogatják össze az aktuális kiállítás anyagát, hogy egy bizonyos tematikához kapcsolódjon. A kőtárnál végzett feltárásokból volt már egy tárlat, ennek lesz most egy folytatása, de többet nem szeretnék elárulni, mert úgy érdekesebb, ha a megnyitón maga a régész kolléga mondja el, hogy miért éppen azt választotta. Viszont azt mindenkinek tudnia kell, hogy egy régészeti kiállítás létrehozása hosszú munka eredménye. Kezdve azzal, amikor kiemelik a piszkos, törött tárgyakat, amiket aztán megtisztítanak, és megállapítják a származását, a funkcióját – vázolta az igazgató. 

Egy régészeti kiállítást körülbelül kétéves előkészítő munka előz meg. Aprólékos a folyamat, amelybe szinte minden kolléga bekapcsolódik. A kiállítás összeállítása talán a legnehezebb feladat, mert nem elég kitalálni a témát, nagy figyelmet, gondosságot kell fordítani a megvalósításra is. Sok múlik azon, mi kerül ki a vitrinekbe, milyen szakszerű leírás társul hozzá, amikkel a látogató is találkozik. 

– Nem szabad tévedni, mert azzal a hitelességünket veszíthetjük. Eddig mindig nagyszerű kiállításokat állítottak össze a kollégák. Az látható, hogy azért is jönnek hozzánk a vendégek, mert az Intercisa Múzeum letett már egy bizonyos tudományos névjegyet – emelte ki. 

Kincskeresők 

Arról is beszélt, hogy sokszor hoznak be különféle tárgyat hozzájuk. Ezeket a régészek megvizsgálják és megállapítják az eredetüket, illetve, ha szükséges, akkor utánanéznek, de mindig igyekszenek szakmai választ adni. – Maga a régészet nehéz tudomány, ennek ellenére nincs megfizetve a szakma, de ez a külföldi kollégák elmondása alapján mindenhol így van – jegyezte meg. Hallottunk már arról, hogy egyre többen találnak remek kikapcsolódási lehetőséget a kincskeresésben, de azt nem, hogy bizony itt helyben is vannak ilyen vállalkozó szellemű egyének. 

– Folyamatosan jönnek hozzánk az úgymond amatőr kutatók, fémkeresők, akik napi kapcsolatban vannak a régészekkel. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy vesz valaki egy készüléket, és nekiáll keres­gélni vele. Engedély és bejelentés kell hozzá. A gyakorlatban úgy néz ki, hogy mi kötünk egy szerződést az érintettel, és amit megtalál, azt behozza. Fizetni nem tudunk érte, de egyébként a szabályok szerint, ha bármilyen leletet találunk akár a kertben, az a magyar állam tulajdona – vázolta az igazgató, mosolyogva hozzátéve, természetesen nem kincskeresésről vagy aranyásásról szól a régészeti munka. 
A végén megjegyezte, bár hosszú időbe telik egy régészeti kiállítás összeállítása, mégis ez a leglátványosabb, és talán a legérdekesebb szegmense a múzeumi munkának, amit aztán a látogatók is megcsodálhatnak.