Folyamatos alkalmazkodási kényszerben a művészeti élet

DH-összeállítás – Jól példázza a kiállítóhelyek sanyarú helyzetét a tavaly novemberben a Kortárs Művészeti Intézetben megnyílt két, nívós kiállítás eddigi története.

Tarr Hajnalka és Fridval­szki Márk önálló tárlata a megnyitót követően gyakorlatilag szinte rögtön be is zárt. Tarr Hajnalka In Vitro „H” című kiállítását azóta is csak egy online tártlevezetés keretében járhatják körbe virtuálisan az érdeklődők.

A KMI művészeti vezetője, Zsinka Gabriella lapunknak adott januári interjújában foglalta össze, milyen kihívásokkal szembesültek a járványhelyzet miatt:

„...(a) kultúra színterének szereplői, így a Kortárs Művészeti Intézet is folyamatosan próbál alkalmazkodni a vírushelyzetből fakadó változó körülményekhez. A pandémia egy újfajta gondolkodásmódot vár el a kultúra szolgáltatóitól, művelőitől is; legyenek aktívak, vegyék fel a versenyt egymással a közönség kegyeiért az online térben, ugyanakkor álljanak naprakészen a nyitásra. Jelenleg nincsenek átmeneti megoldások, a kiállításaink sajnos november eleje óta az országos rendeletnek megfelelően zárva vannak, ugyanakkor, ha valaki arra vágyik, hogy a kortárs képzőművészetnek szenteljen egy kis időt, a Youtube csatornánkra eljutva mégsem kell lemondania a tárlatvezetés élményéről.”

A Kortárs februárban indította útjára a Kirakatban a gyűjtemény címmel futó sorozatát. Ennek keretében heti rendszerességgel megújuló mini kiállításokkal jelentkezik az intézmény az Uitz Terem Vasmű úti kirakatában. A Kirakatban április 12-ig Esterházy Marcell: Tourner la page című alkotása tekinthető meg. Az online tér szerepe tehát felértékelődött, és az intézmények mellett az alkotók jelentős része is ezen a csatornán próbálja tartani a kapcsolatot a közönséggel és a pályatársakkal.

A Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában működő Bartók Aula kiállításait évek óta szervező Rohonczi ROHO István szerint a folyamatos kapcsolattartás szempontjából megkerülhetetlenné vált ugyan az online tér, ám a legfontosabbat, a személyes találkozások varázsát érdemben nem pótolhatja.

– A képzőművészet magányos műfaj, így az alkotóknak és a közönségnek is szükségük van az olyan közösségi, ünnepi találkozókra, mint amilyen egy tartalmas és jól sikerült kiállítás-megnyitó. A tárlatlátogató, mint befogadó is teljesen másként viszonyul egy műhöz egy okosan felépített kiállítótérben, esetleg személyesen is konzultálva a képzőművésszel, mintha csak egy újabb kis videót pörgetne le a telefonján, vagy a számítógépén. Ezek a közösségi események maradnak most ki az életünkből. Nem tehetek mást, bízom abban, hogy hamarosan újra megtelnek majd a kiállítóterek, múzeumok és galériák – tette hozzá ROHO, akit jelenlegi terveiről is kérdeztünk.

Korábban stabilnak hitt dolgok kérdőjeleződtek meg egyik napról a másikra

– Baracs település és az ottani Széchenyi Zsigmond Általános Iskola felkérésére tervezem a névadó neves író-vadász mellszobrát. Ebbe ástam bele most magam, és ez a munka egyfajta terápiás munkaként is felfogható a jelenlegi körülmények között.

– Az elmúlt több mint egy évben sok minden átértékelődött, korábban stabilnak, megdönthetetlennek hitt dolgok kérdőjeleződtek meg egyik napról a másikra. Nincs más választásunk, alkalmazkodnunk kell – fogalmazott megkeresésünkre Páhi Péter képzőművész, a dunaújvárosi és a városhoz kötődő alkotókat tömörítő ÚjPart Egyesület elnöke, aki elmondta:

– A zenei és kulturális fesztiválok, rendezvények döntő többsége tavaly elmaradt, és nem lehet látni, pontosan mit is hoz a közeljövő. Ez egzisztenciálisan is komoly problémát jelent sokaknak. Meglátjuk mi lesz… Szomorú időszakot élünk. Az Újpart is gyászol, a közelmúltban hunyt el Kiss Ervin Gábor, a napokban pedig Gáspár Aladár, van olyan barátunk, aki jelenleg is kórházban van. Természetesen azért tervezgetünk, elindult az ötletelés egy nyári, Kulcson jelentkező képzőművészeti alkotótáborról. Az egyeztetések már zajlanak, reméljük összejön.