Balog Zoltán interjú

2020.11.09. 11:30

A csendben ott van az Isten

„Balog Zoltán eddig is képes volt istenidézésre azáltal, hogy elsősorban nem az évszázadok szövegeit mondja fel, hódolva a tiszteletre méltó hagyománynak, hanem azok jelenét jeleníti meg a mában.” Ezek Vásáry Tamás, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas zongoraművész gondolatai, aki maga is tagja annak a budapesti Hold utcai református gyülekezetnek, amelynek lelkipásztora Balog Zoltán, korábbi miniszter.

Várkonyi Zsolt

Fotós: Zsedrovits Eniko

Dunaújváros

Balog Zoltán közelmúltban megjelent „Nem csak kenyérrel...” című könyve bemutatójára érkezett a dunaújvárosi Szabó Magda Református Általános Iskola igazgatója, Farkas Márta meghívására. A nagy sikerű közönségtalálkozót követően még református lelkészként adott interjút lapunknak, de mire cikkünk megjelent, már őt választották a Duna melléki Református Egyházkerület (amelyhez a többi között Dunaújváros is tartozik) püspökévé.

– Miközben a többség úgy gondolja, hogy tisztelnünk kell a természet adta határokat, nemzeti közösségünk, a család nyújtotta határokat, közben úgy tűnik, hogy új Babilon épül...

– Bábel vagy Babilon története arra figyelmeztet bennünket, mi történik, ha nem horizontálisan akarunk tájékozódni, nem ember–ember viszonyokban gondolkodunk, nem azon a helyen akarjuk kiteljesíteni az életünket, amely nekünk adatott, hanem egyre feljebb és feljebb törünk, amíg föl nem jutunk Istenhez, és el nem foglaljuk az ő pozícióját. Az ember az első perctől úgy gondolja, hogy tulajdonképpen neki kellene lennie az istennek. Ez az emberi felfelé törekvés mozgatórugója. Így rontjuk el az életet. Vannak politikai vezetők, magukat tudósnak, nagy gondolkodónak tartó emberek, akik olyan világbirodalmi konstellációkban gondolkodnak, amelyek arról szólnak, hogy már vége a történelemnek, s végső soron az teljesült, amit ők akartak. Világkormányzásra készülnek, amelyhez mindenki alkalmazkodjon. Ebben az ember ősi önpusztító törekvését látom. A koronavírus-járvány is rávilágít erre.

– A veszélyhelyzet, a katasztrófa azt üzeni, hogy valamit máshogy kellene csinálnunk. Mennyire érzékelik ebben a világban a hívők és azok, akik később válhatnak azzá, hogy értékeink, az emberi kapcsolatok felé kellene fordulnunk?

– Azt tudomásul kell vennünk, hogy mindig egy kisebbség volt, egy minőségi kisebbség, amely megértve az idők szavát és ezen keresztül a Teremtő üzenetét, képes volt megváltoztatni az életét, és olyan módon élni, hogy az ne az embertársaik kárára, hanem javára legyen. Bízom benne, hogy egy ilyen megrázkódtatás, mint ez a járvány, több embert fordít az igazi értékek felé. Ebben a helyzetben rádöbbenünk, hogy korlátozások között élünk, és az igazi veszteség az lenne, ha többet nem tudnánk látni az édesanyánkat, édesapánkat, a nagyszüleinket, a barátainkat. Az emberi kapcsolatokat semmi nem tudja helyettesíteni. A materiális orientáltság, hogy az anyagiak az elsők és nem a lelkiek, megmérgezi az emberek életét, s végül tönkre is tudja tenni.

Balog Zoltán a Dunaújvárosban múlt héten tartott nagy sikerű közönségtalálkozón
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap

– A járvány alatt több időt tölthettünk, töltünk kényszerből vagy önszántunkból a családunkkal. A családi összetartozást a mostani nehéz időszak erősítheti.

– Valóban így van, a családunk az a hely, ahová nemcsak visszavonulunk, hanem ahol erőt gyűjtünk, ahol a feladatainkat úgy tudjuk átgondolni, értelmezni, hogy azok a megfelelő helyre kerüljenek. A járványhelyzet arra is tanít bennünket, hogy a fontos dolgok felé irányítsuk figyelmünket. Hogy a család a fontos oldalon van, az nem kérdés, hiszen ebben van az emberiség jövője. Nem csupán demográfiailag, hanem úgy is, hogy ez az a legkisebb közösségi egység, amiben a hovatartozásunk, az összetartozásunk megnyilvánul. Aztán innen indulnak a nagyobb közösségek a településen, a baráti körben, az egyházi közösség, a nemzeti közösség, amelyek ereje kiteljesíti az emberi életet.

– A könyvbemutatón hangsúlyos részt kapott az, hogy „emberekből építünk várat”. A közelmúltban megjelent Meseország mindenkié című könyv finoman szólva sem annak a korcsoportnak szól, mint akiknek szánták. Hogyan vélekedik erről?

– Valamikor a ´60-as években jelent meg egy nagyon tanulságos könyv nyugaton „Vaterlose Gesellschaft” címmel, amely magyarul annyit tesz: apátlan társadalom. Már akkor voltak olyanok, akik megérezték azt, hogy milyen nagy hiány van igazi férfiakból, igazi apákból, igazi anyákból, igazi nőkből. Mert a teremtés az, hogy a férfi legyen igazi férfi, a nő pedig legyen igazi nő. Ennek a két nemnek a szövetségére épül a család, az emberi kiteljesedés. Nem látok semmi okot arra, hogy ezt fel kellene vagy szabadna adni.

– „Túlságosan lelkipásztor voltam a politikában, nem szeretnék politikus lenni a református közösségben” – mondta a dunaújvárosi közönségtalálkozón. Mégis ebbe a szerepbe kerül, hiszen hamarosan kiderül, hogy ki lesz az elkövetkező hat esztendőben a Duna melléki Református Egyházkerület püspöke, amelynek ön az egyik aspiránsa.

– A kormányzati munkában megtanultam, hogyan lehet egy szervezetet irányítani, hogyan lehet személyi, infrastrukturális, logisztikai kérdéseket elrendezni. Ezt a tudást szeretném használni, amennyiben megválasztanak. (Kétharmados többséggel püspökké választották – a szerk.) Azonban mindig a lelki és nem az anyagi kérdéseket kell előtérbe helyezni, és hát hol máshol, ha nem az egyházban kell ezt a választást megtenni! Ezzel az elszánással készülök.

Öt gyermek büszke édesapja, nyolc unoka boldog nagyapja

Balog Zoltán 1958-ban született Ózdon. A Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett 1976-ban. Hazai és külföldi teológiai tanulmányok után 1983-ban Maglódon és szórványgyülekezeteiben kezdte a lelkészi szolgálatot. 1987-től ösztöndíjas volt Németországban. 1989 őszén tábori lelkészként az NDK-menekültek között szolgált. 1989-től a budapesti Németajkú Egyházközség beosztott lelkésze, 1996-tól megválasztott lelkésze. Tanított óraadóként a budapesti teológián, vallástanárként a Baár–Madas Református Gimnáziumban. A Bonni Egyetem Ökumenikus Intézetében három évig volt tudományos munkatárs. Egyházpolitikai tanácsadóként, majd miniszterelnöki főtanácsadóként dolgozott. 2006-tól lelkészi jellege megőrzése mellett 12 évig szüneteltette lelkészi szolgálatát, mert országgyűlési képviselővé választották. 2010-től a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, 2012–2018 között az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetője, 2003-tól a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója, majd a kuratórium elnöke. Az ő javaslatára is döntött a kormány a vidéki lelkipásztorok jövedelem-kiegészítéséről, kezdeményezésére lett újra bűnbánati ünnep a nagypéntek. 31 évvel ezelőtt elvált. Második feleségével harminc éve élnek együtt, 5 gyermek szülei, 8 unokájuk van.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában