Világtalálkozót is nagyon szeretnének rendezni

2020.09.12. 11:00

Szironta-történet: himnusz, harangokra

Nem túlzás, ha azt mondjuk: Európában egyedülálló művészeti ágat fejlesztett ki a világranglistára felkerült Szironta Együttes.

Czeglédi Andrea

Szironta Együttes tagjai a híres csengettyűikkel az egyik koncertjük előtt

Fotó: szironita

Dunaújváros

Egyszerűsítve csengettyűsöknek nevezik őket, de mára ez az elnevezés – bár kedves – mégsem fejezi ki azt, amit a zeneművészetben ez a két világháború között Amerikában megjelent hangszer nyújt a Szironta Együttes jóvoltából, amely a reneszánsztól a modern zenéig, saját átiratokban interpretálja a zeneirodalom gyöngyszemeit… Ezer koncertet tudnak maguk mögött, s a világhír nem álom a számukra, hanem – édes teherként – immár a valóság. Lapunk az ifjú művész­együttes vezetőjét, Sólyom Balázst kérdezte a tizenöt esztendős múltról és a jövőről…

– A legismertebb internetes megosztó oldalon csaknem egymillió kedvelője van a Himnusz csengettyűs átiratának, amelyet önök adtak elő… Mi a titkuk?

– Nos, kezdjük az elején. Tizenöt évvel ezelőtt az egyszemélyes besnyői zeneiskola oktatója, Nyersné Vajda Márta egy pedagógusokból álló csengettyűs együttes előadása után, megszervezte az iskolában a helyi csengettyűsöket. Az első zenemű a „Kis kece lányom” volt… Amit még Márti néni nappalijában szólaltattunk meg. Pár évig vezette a csoportot, majd a tanárnő nyugalomba vonulásával új alapokra helyeztük a Szironta Együttes jövőjét, hiszen azoknak a gyerekeknek, akik elsajátították a kis harangok kezelését, ez nem csupán zenélést jelentett, hanem szerelmet is, amit nem lehet egyik napról a másikra otthagyni. Talán a közös zenélés szeretetében rejlik az a titok, amelyre rákérdezett.

– Milyen hangszer valójában a csengettyű, és mióta használják a világon?

– Magyarországon sokáig legyintettek, amikor a csengettyűsökről esett szó, mert nem tartották hangszernek a kis harangocskákat, amelyekkel a zeneirodalom szinte minden művét elő lehet adni. Amerikában a két világháború között terjedt el ez a fajta zeneszerszám, nálunk ezzel szemben csak negyed évszázada. A magyar fejlesztésű harangocskák préselt lemezből készülnek, az amerikai harangok pedig bronz és réz ötvözetből öntött, igen drága hangszerek. Mi már ezeket használjuk.

Szeretnék, ha az európai harangosok Magyarországon rendezhetnének szimpóziumot

– Hogyan lehet ezekkel a harangokkal például Bachot, Händelt, Csajkovszkijt játszani?

– Érdekes kérdés. Vannak „szakemberek”, akik megmondják, hogy ezt így kell és kész. Átiratokat készítenek, és mindenki azokat játssza. Nos, mi más utat választottunk. Saját átirataink vannak, és azokat adjuk elő. Ennek köszönhetően a harangok őshazájából is megkeresnek minket, mert a stílus egyedi, hiszen mi azt játsszuk, amit az eredeti műben hallunk. Talán ez az oka annak, hogy Európában mi képviseljük a „harangos társadalmat”. Szeretnénk, ha az európai harangosok Magyarországon rendezhetnének szimpóziumot, s Ausztrália, az USA és Japán mellett az öreg földrész is elnyerné az őt megillető helyet a világ csengettyűsei körében.

– Ön most voltaképpen terveket sorolt fel…

– Igen. Világtalálkozót szeretnénk rendezni, és fejleszteni ennek az előadói formának a lehetőségeit. Most végre „megfordult a világ”, hiszen sokáig minden pályázatunkat elutasították, mára azonban – hála istennek – pályázatokat nyerünk, és sok helyütt bemutatjuk, mit tud – a mi esetünkben öt művész – ezzel a nagyszerű hangszerrel „művelni”…

Szironta Együttes tagjai a híres csengettyűikkel az egyik koncertjük előtt
Fotó: szironita

– Épp a napokban került fel a netre a magyar Himnusz, amelynek hatalmas sikere van…

– Nos, ez a mű is a saját átiratunk, és a világ minden részéről kapjuk a megkereséseket és gratulációkat, amióta felkerült a megosztóoldalra. Ez örömmel tölt el, hiszen ez is egyfajta áttörés ebben a műfajban. Készülünk az USA-ba, ha a járvány engedi, mert ott is érdeklődéssel szemlélik a munkánkat, de mi is szeretnénk kicsit belepillantani az amerikai harangosok művészetébe. Kölcsönösen tanulhatunk majd egymástól.

– Van tankönyv vagy valamilyen magyar nyelvű oktatóanyag?

– Készül egy átfogó kiadványunk, amely a harangos játék minden általunk ismert csínját-bínját magában foglalja. Terveink között azonban nemcsak az előadó-művészet fejlesztése szerepel, hanem a zeneoktatás is. Zeneiskolát szeretnénk nyitni, mert nagy fájdalmam, hogy az egyetemes művészet e szegmense elsikkad a mai világban, noha a gyermekek lelkét csak a zenével lehet tökéletessé fejleszteni. Nem a pályázatnyerés, hanem a szolgálat az első a számunkra…

– Hol találkozhatnak az érdeklődők az önök muzsikájával?

– Az idei nyár kegyes volt hozzánk, hiszen a járvány miatt bizonytalan volt, hogy a fellépések megtarthatóak-e vagy sem. Végül sikerült az országjárás. Templomokban, közösségi házakban léptünk fel, de ne kérdezze, hogy hány helyen. Ma is három koncertünk lesz, s 12-én délután, egy nagy, ingyenes harangfesztivállal zárjuk a nyarat Agárdon, a Popstrandon, ahol a hazai harangosokkal és egy jazzegyüttessel muzsikálunk együtt. Ezzel megkezdjük a tizenhatodik évadunkat…

– Mi vár még önökre ebben az évben?

– A legszebb időszak… az advent. Készülünk a karácsonyt megelőző négy hétre. Gyönyörű dallamokkal, zenei kuriózumokkal és sok-sok fellépéssel szeretnénk megörvendeztetni a közönséget szerte az országban. Reméljük, a járványhelyzet engedi a közös Jézuska-várást, az adventi várakozás közös zenei örömét…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában