Higiénés korlátozásokkal, de ismét nyitva a nézőtér

Sipos Imre rendező ekként vélekedik a darabról: Ez egy vicces este. Nagyon jókat lehet majd rajta nevetni, de mégsem egy bulvár előadás, mert azok a dolgok, amik a mélyben mozgatják ezeket az embereket, azok a titkok, amik jellemzőek rájuk, nagyon tragikus emberi sorsokat fednek. Ironikus, nevettető, de elgondolkodtató is. Mint minden jó színházi előadásnál magunkra ismerünk. Nincs értelme színre vinni bármilyen drámát, hogy az ne szóljon a jelenről.

A rendező elmondta, az, hogy kortárs szerzővel dolgoztak, nagyban befolyásolta a próbafolyamatot. Mint mondta, Háy János független alkotóként tekint a színházi csapatra, a rendezőre és a színészekre. Nyilvánvalóan nagyon fontos volt számára, hogy a textus megmaradjon, de nem bigott módon, nem küzdött minden egyes hangsúlyért, hagyta, hogy ez a szöveg meg tudjon születni a színészek szájában. Ennek ellenére Sipos Imre rigorózusan ragaszkodott a megírt szöveghez, hiszen az író a szöveggel teremt egyfajta nyelvi közeget. Álláspontja szerint nem szabad, hogy ez sérüljön. Ezért aztán kilencvenkilenc százalékban az hangzik el, ami le van írva.

A rendező azt is elmondta a megszakított próbafolyamatról, hogy kevesebb idejük volt ugyan létrehozni az előadást, de ez az idő sokkal koncentráltabb volt. A próbaidőszak alatt nem oszlott meg a figyelmük, nem kellett más előadásban játszani, elszaladni forgatni valahová, vagy néhány tekercs­re szinkronizálni. A színházban lényegében két hónapra megállt az élet. Ez egy alkotóművész számára azt eredményezi, hogy komoly alkotói vágyat akkumulál.

Amikor végre újra elkezdhettek dolgozni, nem tudták, meddig nem engedhetnek még be nézőt. Úgy voltak vele, hogy legfeljebb csinálnak egy zárt körű „bemutatót” maguknak, és a kész előadást majd akkor előveszik, amikor megnyílhat a nézőtér. Végül a legjobb forgatókönyv állt össze, ha szűkített nézőtérrel is, de meg tudták tartani a bemutatót és a bérletes előadásokat. Ez így nagyon jól alakult.