Állandóan meg kell újulni

2020.02.06. 17:30

Gondolatok egy lenyűgözően szép táncos ünnep apropóján

Egy különleges, és a műfaj környékbeli hívei számára jelentős eseménnyel, a néptáncgálával, a Czuppon-féle iskola minifesztiváljával kezdik az évet hagyományosan Előszálláson. A közönség miközben a szívéhez emelte a ragyogó táncosokat, óhatatlanul is megpróbálta rangsorolni őket. Persze mindenki győztesnek érezhette magát.

Balogh Tamás

A sodró lendületű, gyakran boldog könnyeket fakasztó, nagy sikerű és persze telt házas esemény után beszélgettünk Czuppon Péter néptánctanárral:

– Ezen az eseményen az én helyi tanítványaim mellett a Dunaföldvárról, Baracsról, Nagyvenyimről, Mezőfalváról, Daruszentmiklósról, valamint az előszállásiak testvértelepüléséről, Hajdújárásról érkezettek mutatják be a produkciójukat. A vajdasági barátainknál is van egy nagyon tehetséges pár, akik elhivatott tánctanítói munkát végeznek. Szeretjük őket itt látni, és együtt mulatni velük – mondta el a néptánctanár. Hozzátéve: – Nem akartunk versenyt csinálni ebből a találkozóból, de a fellépők érthetően annak is érezhetik, mert amikor a hasonló jellegű tevékenységek követik egymást, a benne tevékenykedők óhatatlanul is összevetik magukat a különböző tudású csoportokkal.

A fi atalabbak áhítattal fi gyelik az idősebb táncosok egy-egy koreográfi áját

Gyorsmérleg a környék néptáncos bázisairól

– Előszálláson már több mint tíz éve végezzük ezt a munkát. Jelenleg egy kis hullámvölgyben vagyunk a létszámproblémánk miatt. Voltunk itt már sokkal erősebbek is. Sajnos egy kicsit kevés a fiú, de igyekezünk ezen segíteni. Megpróbáljuk a repertoárt úgy alakítani, hogy ettől az időleges jelenségtől ne lehessen színvonalkülönbséget érezni. A dunaföldvári egy nagy művészeti iskola, ahol több csoport nagyon jó körülmények között készülhet. Közülük a nagyokat, az általános iskola felső tagozatosait és a középiskola alsó osztályaiból érkezetteket van szerencsém tanítani. Nagyon ügyesek és lelkesek. Náluk egy kicsit több a lány, mint a fiú, de úgy látszik, Földváron egy kicsit könnyebben alakul a létszám, és Baracson is nagyon jó. Három különálló csoport működik. Még soha nem dolgoztam óvodásokkal, de ott belőlük is van egy kis csoport, a gyerekek valami egészen kivételesen jó képességűek. Nagyvenyimen komoly tíz párral dolgozunk. Ez nagyon jó dolog. Szerintem ma egy vidéki csoportnak egy jó erős, homogén tíz pár erősnek számít.

Czuppon Péter néptáncpedagógus elkötelezett, imádja a munkáját

Ahogy a többieket, úgy a mezőfalviakat is imádom! A hatvankettedik évükbe léptek. Hatalmas erővel és élni akarással bíró csapat. Jelenleg ők is nagyon komoly létszámmal rendelkeznek, a daruszentmiklósi lányok csatlakozásának köszönhetően. Ez, hogy mások is hozzájuk akarnak tartozni, erkölcsileg és fizikailag is nagy lendületet ad számukra. Megerősítést arról, hogy jó az, amit ők csinálnak. A saját elmondásuk szerint öröm úgy bemenni egy próbaterembe, hogy sokan vagyunk. Hogy ezzel leépült-e a daruszentmiklósi csoportunk? Igazából nem. Őket egy másik generáció, az általános iskolásoké követi az ottani együttesben. Azon a településen mindig meg kell küzdeni az eredményért. Sokat kell dolgozni ahhoz, hogy eljussunk a színpadi produkcióig. Évekig küzdöttem velük úgy, hogy nem sikerült velük kiállni a színpadra. Mostanra már harmadik alkalommal is meg tudtuk csinálni, aminek nagyon örülök. Azt gondolom, hogy a tavaszi lovasnapon ők, a kicsik is meg tudják ezt tenni. Mellettük megmaradt a Balogh Levente, aki a kicsikkel is eljár a próbákra, sőt utána is keményen gyakorol – folytatta Czuppon Péter.

Az épülettesztelő cigánytánc

Az előszállásiak okkal büszkék a felújított művelődési házukra. A munka statikai vizsgálatát Czuppon tanár úr egyik csoportjának hihetetlen energiákat felszabadító cigánytáncával kéretlenül is letesztelték.

A kicsiknek nagy büszkeség, boldogság felvenni a táncruhát

– Az egy virtuóz produkció, ami a gyerekeknek és az oktatónak is egy igazi feladat. Egy baj van csak vele. Az után mutatni a növendéknek valamit, na az már egy igazi kihívás. Elsőre úgy látszik, hogy attól nincs „följebb” semmi sem. Amikor megtanulja valaki, pláne egy Maros mentit, ahol aztán technikailag és fizikailag is ki van élezve a táncos, onnantól kezdve nagyon-nagyon nehéz neki egy kedvére való feladatot adni! Képzeld csak el, hogy a tempóban a legvadabb friss csárdásnál is majdnem másfélszer gyorsabb… Technikailag, például a csapásszámban talán kétszer- háromszor annyi, mint egy normális felnőtt férfitánc. Így aztán, amikor az ingerküszöb kitolódik, akkor nagyon nehéz visszaállítani. Igyekezek velük a helyén kezeltetni a dolgot. Megértetni, hogy az egy szélsőség.

– Rohan a világ. Muszáj kiszolgálni a jó képességű táncosokat. Az is egy kihívás az oktatónak, hogy egy ilyen produkció után is meg tudja kínálni a bravúrszámot előadót egy olyan táncanyaggal, amivel újból kedvet lehet adni a folytatáshoz.

A megújulásról

A néptánctanárnak is meg kell újulnia, vagy a frissen érkezett gyerekeknek úgyis ismeretlen lesz a megtanulnivaló?

– Nem elég ráülni a korábbi eredményekre. Változnak a gyerekek, a szüleik és a közönség is. A különböző ünnepségeken is más és más produkciókat szeretnének látni, a rendezők elvárása is megújul. Igazából nem is ezeket az elvárásokat akarjuk kiszolgálni, de mivel egy művészeti oktatást végzünk, ezért ki szeretnénk nyitni a gyerekek szemét. Fontos, hogy ne csak a hétköznapi életet lássák, hanem annál egy kicsit többet. Kukkantson be és vegyen észre valamennyit a színházból, általában a kultúrából, a hagyományokból, az emberségből, és tanuljon az egymáshoz való viszonyunk jobbá alakításából.

Virtuózok: hihetetlenül nagy erő és dinamika sugárzik a cigánytáncból Fotók: a szerző

A táncház

Hihetetlen, hogy a mai, rohanó világban nem csak a táncosok tudnak és akarnak az igazi népzenére táncolni, sőt mulatni! Természetesen nem a mostanság gyakran hallott mulatós zenére. Márpedig Előszálláson ez történt.

– Nem a tanár úr kedvéért mennek be a gyerekek, hanem azért, mert nekik erre igényük van. A tavalyi találkozónkat színpadi produkció nélkül is sikeresen meg tudtuk csinálni. „Csak” táncház volt, és a gyerekek négy-öt órán keresztül önállóan mulattak, ami nagy örömre szolgált. A szülőktől aztán a műsor hiánya miatt kaptam hideget-meleget, de a közös tánc engem igazolt. Amikor egy gyerek 2020-ban a telefon nyomogatása nélkül, a maga korosztályával, a saját kultúrája zenéjére ilyen jól tud énekelni, táncolni és mulatni, akkor már hagytunk valamit magunk után!

A mai világban nem csak a táncosok akarnak népzenére táncolni

Batyus bál?

– Valami olyasmivel álltunk elő a színpadi produkció után, hiszen akkorra már mindenki megszomjazott és meg is éhezett. Az is igazán a kedvemre való dolog. Jellemző módon az egyik anyuka, akinek egy huszonkét éves gyereke táncol nálunk, azt kérdezte tőlem, hogy „Péter, hogy szeretnéd? Jó lesz úgy, ahogy az előző években volt?” Természetesen rábólintottam, és ők, a szülők mindent hibátlanul megoldottak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában