Luther nyilvánosan elégette a kiközösítéséről szóló rendeletet

A pápai bulla

Bullának nevezték a fém-függőpecsétes pápai vagy császári oklevelet. Az itáliai Firenze felett uralkodó Medici család, egyik legismertebb alakjának, Lorenzo de’ Medicinek a másodszülött fia lett a későbbi X. Leo pápa. A Vatikán feje az Exsurge Domine (Kelj föl, Uram) címet viselő pápai bullában megparancsolta, hogy Luther Márton hatvan napon belül vonjon vissza 41, a pápa által hibásnak minősített állítást, amik Luther 95 hittételében szerepeltek. A pápa az Úr szőlőjébe betört „vadkannak” nevezte Luthert, akit meg kell büntetni, ha nem vonja viszsza eretnek tanait. A német reformátor viszont „szentségtörő eretnekségnek” nevezte a pápai bullát, majd kinyomtattatott egy ellenbullát, továbbá plakátokat jelentetett meg, és felszólította a német közösségeket, hogy ne engedelmeskedjenek a pápai bullának. A bulla elégetése után Leó kiközösítette Luthert az egyházból 1521. január 3-án, majd levélben kérte fel a császárt, hogy tegyen határozott lépéseket a lutheri eretnek tanok visszaszorítására. Mások ezért tartják a reformáció fordulópontjának, a hónapokkal későbbi német birodalmi gyűlést, amelyen Habsburg V. Károly császár parancsának nem engedelmeskedve, a máglyahalál kockázatát vállalva Luther nem vonta vissza írásait és tanításait. Ezzel zárta akkor híres beszédét: „kötve vagyok a Szentírás általam idézett igéihez és az Isten igéjébe vetett bizodalmamhoz – semmit vissza nem vonhatok, de nem is akarok, mert nem tanácsos és nem helyes a lelkiismeret ellen cselekedni. Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen.” Luther ezután, szándéka szerint nem a katolikus egyházzal, hanem annak papságával szakított. Téziseit és munkásságát a mai napig vitatják, a protestánsok kiemelkedő gondolkodónak és megújítónak tartják, a katolikus vallásúak azonban kevésbé.

Luther Márton

Egy tehetős bányász, majd később városi tanácsos Hans Luder gyermekeként 1483- ban született, a Harz hegységben fekvő Eisleben városkában. A városka az akkori Német–római Császárság területén volt és a Mansfeld grófság legnagyobb városának számított a maga 4 ezer lakosával. Paraszti sorból származó apja nem sajnálta a pénzt a taníttatására. A tehetséges fiatalember alsóbb iskolái elvégzése után az erfurti egyetemre járt, ahol 1505-ben a filozófia magisztere lett. A jogászi pálya helyett azonban belépett a város Ágoston-rendi kolostorába. Apja nem örült az elképzelésnek, hogy a szerzetesi életet választja, de a fiatal Luther hajthatatlan volt. Kolostori éveit a munkában elért sikerek, de egyben a belső bizonytalanság kísérte végig. 1507-ben szentelték pappá, majd 1510–1511- ben rendje megbízásából Rómában tartózkodott. Az itt tapasztaltak később jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az egyház intézményével szembefordult. 1512-ben szerezte meg a teológiai doktorátust, és elöljárói utasítására egyetemi előadásokat tartott Wittenbergben. Óriási munkabírása volt. 1516-ban az egyetemi órái mellett kolostori és plébániai prédikátor, közben tanulmányi felügyelő, a kolostor halastavainak ellenőre is és jogi ügyvivő. Gondolkodásának és tanításának kiindulópontja lett, Pál apostolnak a rómaiakhoz írott levelében található mondata: Az igaz ember a hitből él.

A 95 tétel

Annak, hogy Luther az egyház addigi tanaival szakított, egyik oka a búcsúcédulák árusítása volt. Az egyház ugyanis a 12. századtól pénzért árulta a bűnbocsánat elnyerését lehetővé tevő búcsúcédulákat, és idővel ez lett a pápaság fő jövedelemforrása. 1517-ben X. Leó pápa búcsút hirdetett a római Szent Péter-templom újjáépítésére, és az így befolyt öszszegből a pápa, valamint Albrecht mainzi érsek is részesedett. A szegényektől a jómódú polgárokon és nagyurakon át, a fejedelmekig szinte mindenki zúgolódott, hogy a búcsúcédulák révén egyre több pénz áramlik ki német földről Rómába. Közvetlenül ez az esemény háborította fel Luthert. A többi között ez is okozta a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én közzétett 95 tételét, amely szerint a bűnbocsánat csakis Istentől származhat. Luther álláspontja nagyon egyszerű volt. Hoszszú éveken át tanulmányozta, gyakorlatilag kívülről megtanulta a Bibliát, amelyet az ő korában még az egyházon belül is csupán kevesen ismertek, és azt vallotta, hogy a Szentírásban benne van minden hitbeli igazság. A Biblia Istennek az egyedüli ihletett és hiteles szava. A 95 tételnek három nyomtatott példánya maradt fenn, eredeti latin nyelven. Ekkor még nem állt szándékában szakítani a római katolikus egyházzal. A 95 tételt latinról hamarosan németre fordították, kinyomtatták, és széles körben elterjedt, s két hét alatt ismertté vált Németországban, majd rövidesen egész Európában. A tételek kiszegezésének napját tekintik a reformáció kezdetének, és ünneplik minden év október 31-én.

A politika beleszól

A lutheri reformáció azután indulhatott el diadalmas útján, hogy a kor leghatalmasabb uralkodója, a német–római császár nem tudott érvényt szerezni a Luthert eretneknek és felségárulónak nyilvánító, kiközösítő rendeletnek. A szász választófejedelem, Bölcs Frigyes kezdettől fogva Luther Márton mellé állt. Ennek gazdasági és politikai okai is voltak, hiszen a német államok igyekeztek elkerülni Róma és a Vatikán anyagi támogatását, így a lutheri tanok jó időben érkeztek. A választófejedelem támogatásának tudatában Luther nyíltan szembeszegült a tanainak visszavonását követelő pápai legátussal, a vele vitázó teológusokkal, majd a pápával és végül V. Károly császárral is. Számos röpiratban fogalmazta meg tanításának lényegi elemeit. Ez pedig a következő volt, egy Szentírás-központú, az isteni kegyelem erejét hangsúlyozó és a hitre épülő vallásosság doktrínájának a kialakítása.

A Biblia lefordítása nemzeti nyelvekre

1521-ben wartburgi menedékben hozzálátott a Biblia német nyelvre való fordításához, amely csak jóval később, 1534-ben látott napvilágot. Ez fordulópontot jelentett nemcsak az európai egyházi életben, hanem az ó kontinens valamennyi társadalmában is, hiszen lehetőség adódott a Szentírás nemzeti nyelvekre való lefordítására, ami elősegítette a különböző nemzeti öntudatok kialakítását. Érdekes, hogy Luther a szükséges reformokat sokáig az egységes, a katolikus egyház keretében szerette volna elérni. Nyelvi és írói adottságai és karizmatikus személyisége széles visszhangot váltottak ki, ami véget vetett a katolicizmus középkori európai egyeduralmának.

Házassága a cölibáus elutasítása

1525. június 13-án feleségül vette Bora Katalint, a házasságból három fiú és három lány született. Ez a tett megfelelt Luther azon tanításának, amely szerint a házasság nem szentség, sőt elutasította a cölibátust, és követelte a kolostorok feloszlatását. Folyamatosan betegségekkel küszködött, anyagilag sem állt jól, és élete végén már vallási türelme is egyre fogyott. 1545-ben, egy évvel a halála előtt megírta „Az Ördög alapította római pápaság ellen” című munkáját. Ebben a pápát Antikrisztusnak bélyegezte. A wittenbergi egyetemen való tanítást szinte élete végéig folytatta, utolsó előadását az alábbi szavakkal fejezte be: „Gyenge vagyok, nem bírom tovább!” 1546. február 18-án halt meg Eislebenben, a városi írnok Szent András-templom terén álló házában. Wittenbergben, a vártemplomban közvetlenül a szószékkel szemben, helyezték örök nyugalomba.

Felhasznált irodalom:

Luther Márton négy hitvallása, Luther Kiadó, 1996 Horváth Pál: Keresztény teológusok és bölcselők lexikonja http://www.historia.hu/ userfiles/files/2009-0910/ Molnar4.pdf http://epa.oszk. hu/03100/ 03122/00020/pdf/EPA03122 rubicon 2017 12 004-017.pdf https://hu.wikipedia.org/ wiki/Luther Márton https://www.magyarhirlap. hu/kultura/Isten bolondja vagy a satan gyermeke Virág Jenő dr.: Dr. Luther Márton önmagáról. Ordass Lajos Baráti Kör (1991).