2018.10.28. 08:00
A szerelem születése: amikor az Egy kettévált
„A valódi szeretetben szabad vagy. És boldog. És a másik is az. Ha nem, akkor ez nem valódi szeretet, csak tapadás, ragaszkodás, kizsákmányolás. Mindegy, hogy te ragadsz rá, vagy ő ragad rád, ha úgy érzed, hogy hozzá vagy kötve, vagy ő tehozzád, s nem működnek a szárnyaid, akkor ez nem szeretet, hanem kizsákmányolás.
Müller Péter író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó.
Az igazi szeretetben nincs erőszak, nincs függés, nincs önzés” – vallja Müller Péter, József Attila-díjas író, dramaturg, a spirituális irodalom hazai nagysága, akinek nemrég jelent meg új könyve, a Vallomás a szerelemről. Korábbi munkáihoz hasonlóan ez is egy kalandos kirándulás a gondolatok világába, amelyben – saját életének titkait megosztva az olvasóval – a szerelem rejtélyeinek keresésére indul.
Fotó: life.hu
Úgy tíz éve közös barátunk révén ott voltam, amint a család karácsony előtti találkozójára készültek. Elmélyülten beszélgettünk, amikor felesége alig észrevehetően megjelent, s egy simító mozdulattal vállára téve a kezét annyit mondott: „Majd jössz.” Mi minden volt ebben szelíd hangsúllyal kimondott két szóban! A kérlelő várakozás, hogy „szeretném, ha jönnél, de a világért sem sürgetlek…” A bizalom, ami feltételezte, hogy elindul: „tudom, jössz majd, én várlak, s te odaérsz”. Az elfogadás, ami megértette, hogy most egy fontos gondolat bűvkörében vagyunk, muszáj pontosan fogalmazni, körülírni a fogalmat, de sebaj, „majd jössz.” Nem volt benne neheztelés, hisztis sértődöttség, lemondó beletörődés, s nem keltett bűntudatot. Azt gondoltam, ezt a feltétel nélküli összetartozást meg kell írnia!
Sok-sok nagyszerű munka után, amelyek közül a Lomb és gyökér, valamint a Kígyó és kereszt az ezoterikus, spirituális irodalom kivételesen élvezetes alapművei, az ember mozgatórugóival foglalkozott: szeretettel, boldogsággal, tanításokkal, gondviseléssel, lelkiséggel. A szerelem akkor született meg, amikor az Egy kettévált, és rájött mindkettő, hogy a másik nélkül nem tud élni – írja ebben a könyvében, megvallva: „Szerelmes vagyok. Hatvankét éve. Ez a történelmi korokon áthúzódó személyes élményem szülte ezt a könyvet. Nem tartós párkapcsolatról, hanem a szerelemről írtam, Az öröklángról, amelyről tudom, hogy nem lesz parázs soha. Láng marad mindig. Azt is tudom már, hogy öregkorunkban lobog a legszebben és legizzóbban. Müller Péter önnön életével teszi hitelessé szavait. Hihetünk neki: a mester élni tanít
