Balszélről a belgyógyászatra

A gyermekkorból a nagyvilágba

Szarka Éva szavai tisztelettel és szeretettel csengtek, mikor a város Cukorgyári lakótelepéről beszélt, ahol az élete egyik legboldogabb időszakát töltötte. "Az én gyerekkorom az ottani közösségben telt. Fantasztikus volt, ahogy együtt élhettünk és játszhattunk. Ez a korszak formál olyanná, aki ma vagyok. Az ott fantasztikus volt. Csak hát sajnos, hogy már nem olyan, amilyen volt. De ettől függetlenül én imádom Ercsit." – emlékezett vissza mosolyogva.

Mégis, az élet útjai sokszor váratlan fordulatokat hoznak. Éva sport iránti szenvedélye korán megmutatkozott, és bár vidéki lányként a lehetőségek kevésbé voltak elérhetőek, családjának köszönhetően elindult az úton, hogy megvalósítsa álmait. "Már ovis koromban tudtam, hogy a labdarúgás lesz az életem része. Mindig is szerettem a sportot, és amikor lehetőség adódott rá, nem haboztam" – mesélte Éva.

A pályára lépés és az akadályok

A fiatal Éva megpróbált egyensúlyt találni a sport és az iskola között. "Nem volt könnyű. A sport és az iskola egyensúlyozása mindig kihívást jelentett. Nem voltunk a mai profi körülmények között, mindenért meg kellett küzdeni. 14 éves koromtól már bajnokságban rendesen igazolt játékosként játszottam. A rendszeres edzések mellett hétvégén szinte mind a három nap, de két nap biztos meccsem volt, főleg az elején. Így serdülőben játszottam pénteken, szombaton ifiben, és vasárnap ültem a felnőtt csapat kispadján. Gyakran éjszaka a kollégium hideg mellékhelyiségében villanyfénynél tanultok, mert másnap mondjuk, dolgozatot írtam. De olyan eset is előfordult egy EB selejtezőn, hogy amit a fiúk levettek válogatott mezt a reptéren, mi azt kaptuk meg, és a négycsillagos szálloda kocka szappanjával mostuk ki a zöld füfoltokatt a fehér nadrágból, hogy másnap a Himnusznál föl tudjunk állni tisztán, rendezetten. " - emlékezett vissza.

Az egyéni sportolók iránti tisztelete mindig is erős volt. "Az egyéni sportokban a folyamatos kitartás és teljesítmény nélkül nem lehet előrébb jutni. Ezért mindig is magasra értékeltem az egyéni sportolók teljesítményét, a csapatsport ilyen értelemben könnyebb" – hangsúlyozta.

Sérülései miatt gyorsan véget ért a pályafutása. Huszonhétszeres válogatott volt. 1994-ben az Év magyar labdarúgója elismerő címet, 2002-ben pedig Ercsi díszpolgár kitüntetést kapott. 

Az élet különböző színpadain

Éva nem csupán a pályán, hanem az élet más területein is megállja a helyét. A sport után az egészségügyben találta meg új hivatását, és ezt a munkát ugyanolyan odaadással és szenvedéllyel végzi, mint a sportot. "Remélem, hogy egyszer itt is fölkerülhetek egy márványtáblára a munkám miatt" - mondta büszkén.

Szarka Éva élete sokszínű, tele kihívásokkal és sikerekkel, amely a Cukorgyári Birodalom falai között kezdődött, de a világ minden területén megállta a helyét. Most pedig az egészségügyben teszi a maga feladatát, hogy segítsen másoknak. Talán ez a történet legfontosabb tanulsága: az élet mindig különböző színpadokra visz minket, de az igazi érték a kitartásban, a szenvedélyben és a szeretetben rejlik, amivel minden egyes nap újra meg kell küzdenünk. Szarka Éva pedig éppen ezt a példát mutatja nekünk.