Titkos és bizalmas információk az Egzotikus Állatpark lakóiról - képgalériával

Előbb Eper Rolandot hívtam, aki persze a villámhárítóját, a Marcit küldte maga helyett. Egyszerűen nyomtam neki a tényeket.

- Polgári kezdeményezésként jöttem, tiltakozást szeretnék benyújtani, mert az itteni vendégek autósora már a szomszéd településig, Nagykarácsonyig ér!

- Mindig rájövünk, hogy egyenlőre nem vagyunk felkészülve ekkora tömegre, mint ami ma hozzánk érkezett. Ez nagyon jó visszacsatolás arra, hogy szeretik ezt a helyet és bennünket. Nagyon kellemes meglepetés volt! Azt mondtam a bátyámnak, nyugi, még az is lehet, hogy esni fog és nem lesznek sokan és gond nélkül levisszük ezt a napot is. Aztán szerencsére kegyes volt hozzánk az időjárás, és minden jól sikerült.

- Szinte az összes itteni nyári sétámat megspóroltam, mert csupa, azt idéző fotókat készítettem. Kiszikkadt apukákat, akik életmentő dobozos italokba kapaszkodnak, és bosszankodó gyermekeket, akik fagyiért ordítanak… Ez a közönség rész is ki lesz elégítve?

- Az előbb hallhattad, hogy már van amiből kifogytunk. Reméljük, bízunk benne, hogy utolérjük magunkat. Ehhez kell a rutin! Ezekre kell felkészülni úgy, hogy aztán minden rendesen menjen. Azt is mondtam a bátyámnak, hogy ne idegeskedj, hiszen még alig másfél éve vagyunk nyitva! Ide az a rutin kell (amikor már öt évesek leszünk), hogy nem fogunk olyanba belefutni, hogy valami elfogy. A lényeg az, hogy mindenki jól érezze magát. Ezért tartunk látványetetéseket, és különböző programokat. Itt vannak a túrázók Demeter Attilával, aki hüllő simogatót csinál, aztán a Mancs Rancs szereplői, akikkel fotózkodni lehetett. Mellette persze az arcfestéstől kezdve sokféle programot szerveztünk a gyermekeknek!

Eltetszett téveszteni: ez nem vidámpark!

- Ez így van! Viszont úgy gondoljuk, hogy így lehet a fiatalsággal a legkönnyebben megszerettetni az élővilágot, hogy nézzétek meg, hogy mennyire csodálatos! Ebben a rohanó, fejlődő, elvárosiasodó világban, a gyermekek nagyon kevés alkalommal találkoznak a természettel. És ahhoz, hogy becsaljuk őket ide, hogy nézzétek meg milyen gyönyörű állatok vannak a nagyvilágban, amelyek veszélyeztetettek itt a Földön, tennünk kell valamit. Tudniuk kell, hogy közülük nyolcból egy millió fajt a kipusztulás réme fenyeget. Ehhez szükséges, hogy itt legyenek, és ezért kellenek a különböző programok, hogy még vonzóbb legyen az itt tartózkodásuk. Mert, ha egy ilyenre eljön, hogy fotózkodjon a Mancs Rancsosokkal, akkor már itt marad és észreveheti, hogy milyen gyönyörű állat ez a Mongúz! Akkor már nyertünk, mert megszerettetjük velük az állatvilágot. Így lehetnek a jövő természet- és állatvédői belőlük.

Ez volt a mézesmadzag effektus?

- Kicsit mondhatjuk annak is. Kellett rajta gondolkodni, de ez egy jó szándékú mézesmadzag. Mert a mai állatkertek szerepe, amit mi is vallunk, hogy meg kell őriznünk az élővilágot és meg kell mutatnunk, hogy mennyire csodálatos! 

Mert tényleg nagyon nagy a baj. 

- Például Afrikát ötszáz évvel ezelőtt tizenöt milliónyian lakták. Az ezred évfordulóra, tehát 2000-re ez a szám kilencszázmillió volt. Ma, huszonnégy évvel később már majdnem másfél milliárdnál tartunk! Ennyi embernek termőföld kell, ezért pusztítják az erdőket, utakat építenek és folyamatosan szűkül az állatok élőhelye. Arról nem beszélve, hogy az éghajlatváltozás pedig a másik oldalról folyamatosan támad. Tehát ebből is látszik, hogy az állatok mekkora nagy bajban vannak. Ezért mondtam azt, hogy „ez egy jó mézesmadzag effektus”.

Panaszom van az itt lakókra!

Jött egy gyönyörű, fürtös hajú szőke kislány, aki boldogan odarohant a kerítéshez és jelképesen a kitárt karjaival boldogan ölelte azt a koszos, sáros malacot, és azt mondta rá, hogy „gyönyörű!” Miért nincsenek szépen megtisztogatva, dohogott a kísérője?

- Ennek örülünk a legjobban, hogy ha így reagálnak az állatainkra a gyermekek, mert akkor úgy érzem, hogy elértük a célunkat! Ők ilyen külsővel is egészségesek és a legelragadóbbak.

Aztán a bölénynél is gond volt

Egy filmbe illő szereplő lehetne az kedves szeplős kisfiú, akit ott ért csalódás: azt mondta rá, hogy „flegma”! Ugyanis szólítgatta, de ő csak nem akart odajönni a kerítéshez. Kinél tegyek panaszt?

- A látványetetésnél mindig felhívjuk a figyelmet, hogy ez nem múzeum! Tehát itt nem föltétlenül az történik, amit a látogató akar (tette hozzá alig titkolt mosolygással). Itt majd az állat eldönti, hogy oda akar-e menni, sétálgatna, vagy éppen pihenne egyet. De halkan megjegyzem, hogy az nagyon nagy mázli, ha a bölény nem úgy reagál az emberre, ahogy „kellene”. Mert egyébként a Yellowstone Nemzeti Park hivatalos statisztikái szerint, az amerikai bölények ölik meg a legtöbb embert. Tehát nem veszélytelenek az emberre és, ha ők így reagálnak, akkor mi még csak örülhetünk. 

Azt ígérted, hogy nyugodtam állhatok a kerítése mellett, nem fog kijönni rajta!

- Nyugodtan ott állhatsz, nem fog kijönni! (mondta nevetve) Egyébként náluk is tartunk látványetetést, olyankor a gyermekek is testközelből megetethetik őket, ugyanis kialakítottunk egy olyan megoldást, hogy azt használva a mi segítségünkkel, biztonságosan megtehetik azt. 

Csak azt hitted, hogy ma csak áradozni fogok! Mert például elég nagy bajunk volt a tevével is.

- Megharapott?

- Nem. Régi ismerősként üdvözöltem, mire olyan közepes tempóval érkezett a kerítéséhez, ahol az előttem érkező család simogatást és kedvességet hoztak neki neki, de ő mégis elfordította a fejét!

- Mentségére szolgáljon, hogy ma már volt egy látványetetése, ahol rendesen megmozgattuk. bemutattuk, hogy milyen a teve imbolygó jár módja, amitől egyébként tengeri beteg is lehet az ember. Tehát már eléggé lefárasztottuk ahhoz, hogy egy sima „simiért” odamenjen. Hogy, ha viszont van az embernél egy kis Zoo csemege, akkor lekenyerezhető. 

- Ezt én is mondtam annak a nagyon kedves, de bosszankodó hölgynek, de erre nagyon radikálisan azt válaszolta, hogy „torkos”! Mármint a teve!

- Egyébként ez így van, ebben a hölgynek teljesen igaza volt, (válaszolta nevetve a Marci) soha nem bírja abbahagyni. Ebben egy kicsit mi is benne vagyunk, mert folyamatosan tréningezzük. Ennek az egyik oka, hogy majd tevegeltetni szeretnénk rajta. A másik pedig, hogy ő még csak egy egyéves, háromszáz kilós állat, de ha majd megnő, akkor már akár hétszáz, nyolcszáz kilós állat is lehet belőle. Ha egy ekkora állat nem csinálja azt, amit mi szeretnénk akkor abból nagyon nagy baj lehet, akár egy tök egyszerű állatorvosi problémánál is. Mondjuk egy könnyű felületi sérülés ellátásánál is. Nem lehet őt csak olyan egyszerűen rángatni. Nagyon fontos, hogy jól reagáljon és engedjen bizonyos szitukat. A tréningeken mi is a Zoo csemegével motiváljuk, ezért lett ennyire rá torkos. Ez egyébként a „csodaszer” lett a tevénél, a patás állatoknál, és még azokon a helyeknél, ahol ezt egy táblánál jelezzük!

De hiszen te nem is vagy fáradt! Pedig ebben a nyári melegben mindenki meglassult, de te nem és a nagy örömünkre, „csak” mesélni akartál nekünk, mert attól neked is jókedved van! 

- Szerencsére, csak így látod (buggyant ki belőle a nevetés) Már reggel hatkor itt voltunk a tesómmal, a rokonsággal és a segítőkkel, hogy kilencre a nyitásra feltudjunk készülni. Azóta sem (már négy órája) egy percre sem álltunk meg. De tudod mit? Ez engem motivál, amikor átadhatom a fiatalságnak azt a tudást, amit mondjuk én a nyíregyházi állatpark dolgozóitól kaptam. Amikor látom, hogy csillog a szemük és látom rajtuk, hogy ezekből a gyermekekből lehetnek a jövő állatvédői. Ilyenkor nem tudok fáradt lenni!