2024.02.24. 20:00
Az én történeteim – 13. rész
Nyíri Miklós visszaemlékezései újkori történelmünk részei. Olyan történetek, amelyeket lejegyezve megörökített a jövő nemzedékének. Nem a meglévő anyagokat rendszerezi újra, hanem személyes emlékeit osztja meg velünk hétről-hétre, immár a tizenharmadik részt közzé téve a duol.hu-n és a Dunaújvárosi Hírlapban. A sokoldalú szakember belekóstolt az újságírásba is, olyannyira, hogy egy vasműs vetélkedőt meg is nyert a „profik” között és előtt. Azért nem lett pályaelhagyó, maradt a műszaki pálya, a karbantartás területén. (Várkonyi Zsolt főszerkesztő)
Vorosilovgrád / Luhanszk
Forrás: Internet
Egy vetélkedő után majdnem újságíró lettem
1977 decemberében, 31-évesen már majdnem két éve a Hideghengermű gépész üzemvezető helyettese voltam, amikor Háder László a Dunai Vasmű ÜST nevű lap főszerkesztője meghirdetett egy „Riporter kerestetik” c. vetélkedőt.
![](https://cdn.duol.hu/2024/02/YbAmHCCc0ZQefFFARJ7zXFSkXuE0n63V6R9W3kTGv0Y/fit/1042/536/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzcwZTJjM2Q3MjE0OTQyZDNhMGNlMTRlNmYxOTEzYzQy.jpg)
Forrás: Dunaferr krónika
Én is jelentkeztem és már nem emlékszem hányan indultunk, de az előválogatások után a döntőre kilencen maradtunk. Közöttük néhány ismerősöm: Tihanyi Szilvi, Tribold Lajos, Pálinkás Berci és én. A döntő 1978 január 25-én volt a Dunai Vasmű Klubban és (meglepetésemre) én nyertem meg. A jutalmam kéthetes Szovjetunióbeli utazás volt, a beígért Bulgária helyett.
![](https://cdn.duol.hu/2024/02/lo3hkNONp3bhOrpQXNEZZpCYbDajM6ov3909PO14ijk/fit/1200/1268/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2RmNjRlNzY5ZDdjODQwYmRhOWZlYjQyNTE0MTNjNzdl.jpg)
Forrás: Dunai Vasmű Üst hetilap (1978-ban)
Első utam a Szovjetunióba
Tavasszal indultunk. A Keleti pályaudvaron kellett gyülekezni, ott derült ki számomra, hogy az utazáson az ország minden részéből legalább hatvan fiatal vesz részt. Senkit sem ismertem ezért, amikor szóltak, hogy fel lehet szállni a hálófülkés kocsikba én felszálltam és beültem az első fülkébe. A nagy tolongásban egymás után bekéredzkedett hozzám még három lány.
Megörültem, hogy ilyen jó társaságban leszek, de az indulás előtt jött a vezető és hozott még egy lányt, engem meg átkísért egy másik, fiús hálófülkébe. Ekkor ismertem meg a Pál Pistit, aki szintén dunaújvárosi volt. Így utaztunk Kievig, majd onnan egy másik vonattal mentünk Vorosilovgrádba (mai neve Luhanszk). A vonaton jóhiszeműen eladtam a rajtam lévő Trapper farmeremet a gyezsurnajának, egy 50 év körüli hölgynek, aki a személyvagon felügyelője volt. Mások is „csencseltek”, ki FA szappannal, kik meg egyéb dolgokkal.
Vorosilovgrádban, az „Október Hotelben” a Pál Pistivel csak ketten voltunk egy szobában, és ezután mindenhová együtt mentünk. A négyszázezres lakosú város szép régi és szocreál építésű házakkal, széles utakkal és nagy parkokkal volt beépítve. (Lásd a címlapfotó) Egyik nap elvittek bennünket egy ünnepségre a város kultúrpalotájába, ahol a színpadon két sorban, lépcsősen elhelyezve legalább húsz szék volt lerakva.
![](https://cdn.duol.hu/2024/02/0IvsSBkdNq9ZwsNj6h_jen1aO_KK7u0AsOB2O3afBFU/fit/750/563/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50Lzc4Yzk3MzdkYzAyMDRiZWRiYWVhZjc5YjIzZTlmNTdj.jpg)
Forrás: Internet
Azt hittük, hogy az énekkar részére tették oda, de kezdéskor bevonult egy csomó jól öltözött idősebb ember és leültek a színpadi székekre.
Aztán elkezdődött a „műsor”, ami abból állt, hogy egyenként felálltak, tartottak egy 4-5 perces beszédet, majd visszaültek a helyükre. Nem értettünk semmit, de „óriási élmény” volt. Ezután népitánc és egyéb műsor is volt.
Egyszer a Pistivel séta közben észrevettük, hogy hosszú sor áll egy kisebb teherkocsinál, amin egy nagy, hordószerű edény volt, amiből sört csapoltak. Gyorsan beálltunk és láttuk, hogy kettesével viszik a korsó söröket. Mivel nagyon olcsó volt, mi is vettünk két-két korsóval. Amikor elkezdtük inni majdnem elhánytuk magunkat, mert kiderült, hogy kvász volt olyan, mint a kovászos uborka lé. (Ehhez annyit tennék hozzá, hogy egyszer magam is eljutottam a Szovjetunióba, akkor a nagy kvász 5, a kicsi 3 kopek volt, azaz öt, illetve a három deci. Tényleg borzalmas volt. – a szerk.)
![](https://cdn.duol.hu/2024/02/GgkS9eb2SRdF3fTIiRx_8zmdhjwzatTstQ2q_2kMVJo/fit/750/563/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2YxNGM3YTk3YmYwNDQxZTk4MWE0ZjNjMDIxMjk0Mzlk.jpg)
Forrás: Internet
Persze komolyabb programokon is részt vettünk és mindenütt úgy kezeltek bennünket, mint valamilyen nyugati turistákat.
Egy újságcikkem a hideghengerműi, pácolósori savas kád cseréről
Miután hazajöttünk Vorosilovgrádból lehetővé tették, hogy írhatok cikkeket a „Dunai Vasmű Üst” nevű hetilapjában, amit több ízben meg is tettem.
1978. szeptemberében nagyjavítás volt a hideghengerműi pácolósoron és Háder László az „Üst” újság főszerkesztője megkért, hogy - ha már ott vagyok -írjak egy cikket a pácolósori nagyjavításról.
![](https://cdn.duol.hu/2024/02/Lgq3VDaqTwq2T4vWPo5_ojrJyL8sILuwIW-etoSDnBU/fit/753/463/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2YzMzE1Nzk0ODkzZTQxMDc5M2UwNGZmN2I4ZmVhNzJm.jpg)
Forrás: Dunaferr krónika
Megírtam a cikket kihangsúlyozva a legnagyobb munkát, az egyik savas kád cseréjét.
![](https://cdn.duol.hu/2024/02/ljqF5Gvt75YNzUtwYUxF4X6aLQ-sIhPKYtA6CD2qgcY/fit/577/432/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzljNDE3OTU4NjJiNjRmOWE5ZDM2MGMwOTE3NjEzZTVl.jpg)
Fotó: Dunaferr krónika
A kádcsere technológiáját a vasmű tervezőirodáján Oravecz János készítette el. Helyszíni cseréjét Erőss Lajos, lakatosüzemi művezető irányításával a központi Általános lakatosüzem dolgozói végezték. A nagyjavítás többi munkájának helyi irányítói voltak: Kozák Aladár gépész üzemvezető, Szanyi Imre vegyi, energetikai művezető és Holczer Tibor pácolósori gépész művezető.
![](https://cdn.duol.hu/2024/02/4TjMcVEabXs-JLeI9h-rof2IeLPuymEC9oa55PLzTHE/fit/391/581/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2U3MTY1NjVhMmU3NjRlNTZiOTdhYTgzYzJkMTI3Njkz.jpg)
Fotó: Erőss család fotóalbum
![](https://cdn.duol.hu/2024/02/cGSNn1UDpPRl4dns4_WFDFZW7eRDgFd3qWX2J_uBaPc/fit/670/825/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2YwZGZlNjE5Mzg1YTQ0NjU5YzkzM2RmNzA0ZWY5ZjQx.jpg)
Fotó: Szanyi család fotóalbum
![](https://cdn.duol.hu/2024/02/YimZcdnD5UMHUQyfenaGOq_azas-U1VZG1ms-LQzRbo/fit/750/1000/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2NmYjc3MzM2MWQwZDQxOWY4ZjVlNzI2NTRjN2QzYzgw.jpg)
Fotó: Holczer család fotóalbum
Nem lettem újságíró
Háder László főszerkesztő felajánlotta, hogy elküldenek tanfolyamra és legyek újságíró, de sajnálatára nem vállaltam, mert a munkahelyemen kétszer annyit kerestem, mint egy újságíró. A döntőbe jutottak közül Tribold Lajos, és Tihanyi Szilvi újságírók lettek, Pálinkás Berci és én pedig műszaki pályán maradtunk.
Szerző: Nyíri Miklós
![](https://cdn.duol.hu/2024/02/sO9t9r8ITz0yW7c9lqpF2rwDIAVn2sO_NU8gScfaSHk/fit/1200/1695/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzBmMTIzN2UxMjg0MTQxMzNhZTcyMzliMjJmNmVmNmNl.jpg)
Fotó: Nyíri család fotóalbuma