2024.02.12. 08:00
Kovács mester és egykori tanítványainak örömteli találkozója
Kovács József edző neve fogalom a helyi úszósport életben, aki idén ötven éve, 1980 óta pedig Dunaújvárosban dolgozik fáradthatatlanul, az utóbbi években már a DFVE vízilabdázóival. A napokban egykori tanítványainak egyik csoportja szervezett vidám hangulatú találkozót, amire őt is meghívták.
A képen balról Troppert Nikolett, Takács Krisztián, Kovács Áron, Kiss Annamária, Antal László, Bordás Gábor, Kovács József, Miskovicz Zsuzsanna, Hegedüs Sándor, Baglyas Tamás, Sándor-Gál Viktória, Somogyi Attila, Berzlánovits Éva, valamint Hornyák Judit
Fotó: Dunaújvárosi Hírlap
Bordás Gábor, aki jelenleg Németországban úszóedző, ötlete volt, hogy a régi úszócsoport összejöjjön egy kötetlen találkozóra azok közül, akik az 1990-es évek elején kezdtek el sportolni a Dunaferrben. Az elképzelésből pedig valóság lett, így januárban a Kiskohász étteremben ültek egy asztalhoz elég szép számban a korábbi sportolók. Így itt volt közülük Troppert Nikolett, Takács Krisztián, Kovács Áron, Kiss Annamária, Antal László, Bordás Gábor, Miskovicz Zsuzsanna, Hegedüs Sándor, Baglyas Tamás, Sándor-Gál Viktória, Somogyi Attila, Berzlánovits Éva, valamint Hornyák Judit. S természetesen nem hiányozhatott Kovács József, egykori edzőjük sem.
Fotó: Török Attila/Nemzeti Sport
– Persze, jól esett, hogy gondoltak rám, és úgy látszik, az a több, mint egy évtized, amit együtt dolgoztunk, nem múlt el nyomtalanul, és most nem csak a nemzetközi és hazai nagy sikerekre gondolok.
A kőkemény munka ellenére megszerettettem velük a vizes közeget úgy, hogy a csoport fele manapság is a medence partján tevékenykedik valamilyen szinten, szóval nem csömörlöttek meg tőle.
- Többen edzősködnek, van, aki Dunaújvárosban – mesélte lapunknak.
Természetesen ilyen alkalmakkor számtalan régi vicces történet, sztorik, anedokták sokasága kerül elő, azonban Kovács mester számára vannak, amelyek elhaványultak. Mindez csak azért, mert 1974 (!) óta, azaz idén már ötven éve dolgozik Dunaújvárosban, s bizony több generáció kinevelése alatt ő ezek sokaságát élte át.
Persze, van, ami változatlan, Takács Krisztián fél órát késett, ahogyan egykoron rendre az edzésekről.
– Most annyi volt a különbség, hogy büntetésből nem kellett neki vasárnap ezt a fél órát bepótolnia a medencében – mondta erre nevetve Kovács József, majd mosolyogva folytatta: – Szokták mondani, az idő mindent megszépít, persze, ez részben így van, lehet, rám is már kedvesebben emlékeznek, de a hajnali úszópenzumok, vagy a százszor száz méterek örökre benne maradtak a fejekben.
Ezek embert próbáló feladatok voltak, szerintem még nagyszülő korukban is emlegetni fogják őket, s ha az unokájuk esetleg úszni fog és elmondja, mi volt az aznapi adag, csak legyintenek rá, hogy az semmiség volt ehhez képest.
- Igen, mondják és tudom, hogy kemény voltam, de volt, aki ezt meg is köszönte, mert lehet elkallódott volna.
Fotó: Török Attila/Nemzeti Sport
Kovács József pályafutását 1974-ben Zalaegerszegen kezdte, aztán 44 esztendje már Dunaújvárosban tevékenykedik, ami egyedülálló helyi, de országos szinten is. Amikor nyugdíjba ment, nem a kiskertet, vagy a rejtvényfejtést választotta, hanem a vízilabda klub játékosainak úszás oktatását, akikkel már előtte is foglalkozott.
– Egyébként nem is tudom, mit csinálnék helyette., tulajdonképpen az uszoda az életem, s azért jó érzés, hogy még most elfogadják amit mondok és kérdés nélkül meg is csinálják a játékosok.
Jó, kicsit öntörvényű vagyok, azért mára megváltozott minden a sportban, s rólam is azt mondják, már én is enyhébb vagyok.
