Az én történeteim – 12. rész

Visszatérve a - 10. részben - ismertetett hideghengerműi éveimre jó érzéssel gondolok vissza a munkatársaimra, Kozák Aladár üzemvezetőre, Gizikére az adminisztrátor hölgyre, Szanyi Imrére, Horváth Palira, Eke Lacira, Holczer Tibire, Tamás Istvánra, Látos Jánosra, Dibusz Sanyira, Botlik Józsira, Kiszli Palira, Sárdi Jánosra, Csicsova Imrére és még sok másra. Barátságosan fogadtak, jó volt a munkahelyi légkör és sokat tanultam tőlük. Persze voltak közöttük, akik fenntartással fogadtak és lehet, hogy magukat alkalmasabbnak tartották az üzemvezető helyettesi posztra, de ezt nem mutatták ki. 

A Hideghengermű technológiai vezetői Szűcs Lajos gyárrészlegvezetővel az élen szintén elfogadtak és jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Meg kell említenem Dömötör Zsolt pácolósori, Nagy György hengersori, és Tóth László kikészítői technológiai üzemvezetőket, akikkel szintén jó viszonyom volt.

Azok a fránya darukerekek 

Minden gépsornak havonta volt tervszerű javítása, amire a saját szakemberek mellet az Általános lakatos üzemből és a Mechanika üzemi szerszámgép javítóból kértünk embereket. A tervszerű javítások – hála a jó bevizsgálási rendszernek - hatékonyak voltak és igen kevés volt az üzemzavar. 

Egyetlen kivétel, a csarnoki tekercsszállító híddaruk hétszázas átmérőjű futókerekeinek nagymértékű kopása és gyakori cseréje, ami sok gondot okozott és igen költséges volt. 

A daruk üzemzavarai esetén a termelést korlátozni kell, vagy le is kell állítani. Évente több, mint száz darukereket kellet cserélni elsősorban a kerékperemek kopása miatt, de a darupálya sínek is hamar lépcsősre koptak.         

A kopott sínek az új kerekek peremeit is hamar elkoptatták és deformálták.  Ráadásul a hajtott kerekek egy közös hajtótengelyre vannak szerelve és ezért a kopás mértékétől függetlenül párban kellett őket cserélni. Látos János darukarbantartó művezető elmondása szerint a kerékperem kopások csökkentésére korábban próbálkoztak a sínek oldalának kézi kenésével, de ez balesetveszélyes volt és azok tetejére is került a kenőanyagból. 

A kerékkopások lecsökkentése 

Utánanéztem és találtam egy német gyártmányú öklömnyi nagyságú zsírpumpát. Megrendeltük és Látos János darukarbantartó művezető, valamint Knódel János TMK előadó hatékony közreműködésével, felszereltük a „kritikus darukra”. A közlőműtengelyről szakaszosan működtetve a hajtott kerekek peremeinek belső felét kentük. Előnye volt, hogy csak akkor működött amikor a kerék forgott. A kerékperemről rákenődött a sínek oldalára is és ettől a többi darukerék pereme is megkenődött. Így drasztikusan lecsökkentek a kerékcserék! 

Közben jelentkezett egy cég, amelyik a darupálya sínek rugalmas rögzítését ajánlotta. Ez is célszerűnek látszott és ezzel a módszerrel először a Hideghengerműben, majd a Meleghengerműben is elkezdtük a tervszerű sincseréket. Később, a kritikus helyeken ott is bevezettük a kerék peremek kenését. Böngésztük a szakirodalmat, kerestük hogyan csinálják máshol és így jutottunk el a Badacsonyi vasúti igazgatósághoz, ahol bemutatták az általuk kidolgozott vasúti sínek kenését. Annyira jól sikerült ez a látogatás, hogy meghívtak bennünket egy badacsonyi borospincébe, ahol a kiszáradt torkunk kenésére is találtunk megoldást. 

Egy kiváló szakember 

Sok mindennel foglalkoztam, és nagyon tiszteltem azokat a munkatársaimat, akik hozzám hasonlóan állandóan azon törték a fejüket, hogy mit lehetne jobbá, üzembiztosabbá tenni. Többek között ilyen volt Sárdi János gépészeti vezető bevizsgáló is. Amikor én 30 évesen odakerültem, ő 50 év körüli volt. Többszörös kiváló újító, akit a munkatársai mellett a főnökei is tiszteltek. Akkoriban minden tervezés nélkül, saját elképzelése szerint, meglévő egyéb alkatrészekből elkészített egy hidraulikus tekercsbuktató gépet, 15 tonnás tekercsek részére. Amikor megmutatta én is csak néztem.  

Váratlan fordulat

Megszakítva a hideghengerműs történeteimet sajnálattal írom le, hogy januárban Kozák Aladár, egykori hideghengerműi gépész üzemvezetőm rövid betegség után a dunaújvárosi kórházban 89 évesen elhunyt.

Utolsó közös projektünk 2023 tavaszán kezdődött a Kiskőrösi gyógyfürdőben (ahová ők évek óta jártak, de mi csak ritkán) és ott elpanaszolta, hogy a számítógépe (laptopja) elromlott és nem tud kapcsolatba lépni az Amerikában élő fiával. Felmentem hozzájuk és rábeszéltem, hogy cserélje le egy használt, de jó állapotú garanciális laptopra. Baranyi Dániel informatikus barátommal kiválasztottuk, megrendeltük és mindannyiunk örömére viszonylag hamar és jó áron megérkezett. A barátom beállította és kiválóan működik. A probléma így megoldódott és ettől kezdve naponta beszélt az Amerikában élő családjával és más ismerőseivel. Többször találkoztunk és karácsony előtt is jókedvűen hívott fel és boldog karácsonyt kívántunk egymásnak.

Január elején azonban már a fia írt Messengeren, hogy haza hívta a család Amerikából, mert az édesapja benn van a kórházban és nagyon rossz állapotban van. Találkoztunk a kórházban, beszéltünk az ismerős orvossal és reméltük, hogy felépülhet, de már nem kommunikált velünk.

Három hétig volt bent és infúzión keresztül táplálták. A fiával együtt többször meglátogattam és mutattam neki a Dunaújvárosi Hírlapban akkor megjelent „Az én történeteim” című írásom 10. részét, amelyben a fényképével illusztrálva leírtam  első napjaimat  a Hideghengerműben. Már nem tudott beszélni, de elmosolyodott történeten.  Pár nap múlva meghalt. Nyugodjék békében.

Szerző: Nyíri Miklós