Szurkolók kontra elnök, kontra érdekvédelem

Szurkolói összefogás

A hat magyarországi szurkolói klub egymással összefogva írta meg azt a nyílt levelet, amelyet a Fehérvár AV19 fanpage-e tett közzé szerda délelőtt. A drukkerek ebben javasolták az Erste Liga játékos-pontrendszerének eltörlését vagy felülvizsgálatát. A levélben azt is olvashatjuk, hogy „a játékvezetéssel kapcsolatban elfogadhatatlannak tartjuk, hogy olyan bírókat delegál a szövetség, akik az adott mérkőzés egyik csapatának alkalmazásában állnak. Ez az adott csapatra nem vet jó fényt, valamint feszültséget okoz a jégcsarnokban.” 

Majd az írás így folytatódik: „Tisztában vagyunk azzal, hogy egy jégcsarnok üzemeltetése hatalmas összeget emészt fel, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy vannak olyan létesítmények, ahol nincs melegvíz, és penészesek a falak. Szeretnénk a szövetség segítségét kérni, hogy a fentebb jelzett probléma orvoslásra kerüljön.”

A szurkolók megemlítik, hogy „a felnőtt válogatott szövetségi kapitányának olyan személyt jelöljön ki a szövetség, aki ismeri a hazai közeget, és a munkát fő állásban tudja ellátni. A válogatott keretének összeállításába a szövetségi kapitányon kívül senkinek ne legyen beleszólása. A válogatott játékosok kapják meg a megfelelő hátteret ahhoz, hogy csak a játékra tudjanak koncentrálni.” 

A válogatott meccsek látogatása sem kerülte el a hoki szimpatizásainak figyelmét: „A felnőtt válogatott hazai mérkőzéseinek látogatottsága a legutóbbi budapesti rendezésű világbajnokság óta drasztikusan lecsökkent. Korábban elképzelhetetlennek tartottuk, hogy egy Tüskecsarnokot ne tudjon megtölteni a válogatott. A jelenlegi probléma mielőbbi orvoslását kérjük.”

Az elnök válaszol

Such György a Nemzeti Sport hasábjain válaszolt a szurkolóknak. Az elnökkel készített interjúból közlünk ezúttal részleteket.

– Mennyire ítélik meg sikeresnek a pontrendszer első nagyjából két évadát?
– Az első év elemzési adatai állnak teljeskörűen rendelkezésre. Ez alapján a szoros eredményű – legfeljebb két gól különbségű – mérkőzések aránya emelkedett, és több mérkőzés dőlt el hosszabbításban, ami annak a jele, hogy kiegyenlítettebbek lettek az erőviszonyok. Ugyanakkor látható, hogy a csapatok különbözőképpen reagáltak a helyzetre, bár a szóban kimondott vállalás mindig az, hogy a magyar jégkorong érdekét nézi mindenki.

– A Jégkorongozók Érdekvédelmi Szervezete (JÉSZ) nemrég kiadott elemzése szerint a pontrendszer bevezetése óta tizenöt százalékkal csökkent a mérkőzésekre benevezett hazai és a honosított játékosok száma. Van-e közvetlen összefüggés a kettő között, illetve a pontrendszer megtartása mellett visszafordítható-e a folyamat?

– Igen, egyértelműen van összefüggés. Megjegyzendő, hogy a korábbi rendszer viszont a klubok jelzései alapján fenntarthatatlan volt. A hazai játékosok „védett” helyei olyan béralku-pozíciót eredményeztek, ami nem, vagy csak nagyon nehezen volt kezelhető. Másrészt a szabály miatt a klubok ennek ellenére szerződési kötelezettségben voltak, ami azt eredményezte, hogy olyan sportolókat is foglalkoztattak, akiket egyébként sportszakmai indokok alapján nem választottak volna. Ezt pedig kontraproduktívnak láttuk.

– A JÉSZ egyenesen a pontrendszer eltörlését és légióskorlát bevezetését javasolta. Reális opció?
– A magyar játékosok érdekvédelmi szervezete természetesen abban érdekelt, hogy legyen légióskorlát – ami különben fogalmilag maga is a pontrendszernek egy primitív formája – mert az erősíti a pozícióikat a béralkuban. Kompromisszumos döntést kell hozni, minden érintett bevonásával.

– Olyan szövetségi kapitány kinevezését követelik, aki „ismeri a hazai közeget, és a munkát fő állásban tudja ellátni”. Ez a jellemzés mennyiben igaz Don MacAdamre?
– Minden tekintetben, hiszen Don lassan öt éve van Magyarországon, és szó szerint minden érdemi edzőt, játékost és klubvezetőt személyesen ismer.

– Van-e bárkinek a szövetségi kapitányon kívül beleszólása, kit válogat be, és kit nem?
– A mindenkori szövetségi kapitány leginkább a saját stábjának a véleményét szokta kikérni, de a végső döntés mindig az övé. Ez a múltban is így volt, és a jövőben is így lesz.

– A szurkolók szerint a hazai mérkőzések látogatottságága folyamatosan csökken. Egyetértenek a megállapítással? Ha igen, milyen stratégiával próbálják újra vonzóvá tenni az itthoni jégkorongmeccseket?

– Noha a szurkolók kiszolgálása mindannyiunk felelőssége, azonban ez a klubok legfontosabb célja és feladata kell, hogy legyen. A világ változik, és vele a közönség is. Sajnos a jégkorong-szurkolók átlagéletkora világszerte öregszik, ami ismert probléma. Az új generációk megnyeréséhez ma már nem elegendő a jó játék, az egész rendezvénynek – a sportélmény mellett – szórakoztatónak is kell lennie. A nézők az idejüket és pénzüket áldozzák a mérkőzés látogatására, és ha jó élménnyel távoznak, nagyobb eséllyel jönnek el újra, hoznak el másokat is. Ennek érdekében a szövetség eszközvásárlást és támogatást biztosított, illetve például előírta kommunikációs szakember foglalkoztatását. Minden szurkoló láthatja, hogy a csapatok megjelenései milyen fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években, ideértve a megfelelő képanyagot, interjúkat és egyéb megjelenéseket.

Az érdekvédelem sem hallgat

Legutóbb ma délután a JÉSZ szólalt meg az ügyben.

A Jégkorongozók Érdekvédelmi Szervezetének reakciója Such György, az MJSZ elnökének a Nemzeti Sportban 2024.01.26-án megjelent véleményére (levelet a dunaújvárosi Pavuk Attila jegyzi, mint a JÉSZ elnöke).

„A JÉSZ és a magyar jégkorongozók nem a béralku pozíció erősítése érdekében szeretnék, ha eltörlésre kerülne az Erste Ligában alkalmazott pontrendszer, hanem azért, mert a játékosok első kézből érzékelik ennek negatív hatásait és látják, hogy a mostani irány a magyar jégkorong érdekével megy szembe.

Tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet mindenkiből hivatásos sportoló, de az elmúlt tizenhárom évben a magyar jégkorongra elköltött több mint 100 milliárd forint állami támogatás, amelynek jelentős része az utánpótlás-nevelésre fordítódott, felveti annak kérdését, hogy mennyire volt mindez eredményes, ha a csapatok boldogulását az olcsóbban megszerezhető külföldi játékosok szerződtetésében, és nem pedig az utánpótlásnevelés fejlesztésében, az általa kinevelt minőségi játékosok integrálásában, és annak folyamatosan bővülő, és minőségibb kínálatának biztosításában látja a szövetség és annak elnöke. Jelen folyamatok azt mutatják, hogy a magyar bajnokság mind kisebb részben támaszkodik azokra a magyar játékosokra, akiknek a nevelésére viszont rengeteg állami támogatást költenek a klubok és a szövetség közösen.