Egy szeretni való közösség jeles ünnepnapja volt

Az adventi eseményt Kanik Péter az Ifjúsági Egyesület elnöke nyitotta meg

A gyertyagyújtásokat megszervező egyesület elnöke megemlékezett a nap egyháztörténeti jelenségéről, és méltatta a közösségüket, akik hétről hétre megteremtik a megemlékezésük lehetőségét, és a lehetőségüknek megfelelően hozzá is járulnak a teljessé tételéhez.

A harmadik gyertyát Varga Gábor gyújtotta meg

Az országgyűlési képviselő gyertyagyújtást követő köszöntőjéből idézünk:

– Nagyon örülök, hogy ilyen sokan összejöttünk, és hogy közöttünk ilyen sok szép gyermek is van. Az, hogy itt ilyen sokan jöttünk össze ezen a vasárnap délutánon és békésen ünnepelünk és elbeszélgetünk egymással, ez egy jó közösségnek tulajdonítható. Az advent ünnepe alapvetően a családról szól. Ahogy elsuhannak mellettünk az autók, látom, hogy milyen örömmel néznek ránk, integetnek, és néhányan még dudálnak is nekünk. Ez az üdvözlet mindannyiunknak szól. Szeretném a szervezőknek megköszönni, hogy meghívtak erre az alkalomra. 

Mi így együtt egy nagyobb családnak, az előszállásiaknak vagyunk a tagjai. Az, hogy ezt az ünnepet így ennek a közösségnek a tagjaiként, mint egy családként  ünnepeljük meg, az egy nagyon szép és jó dolog. Amikor majd hazamennek, (de lehet, hogy volt aki már délben megtette) meggyújtják otthon a harmadik gyertyát, részeseivé válnak az adventnek a várakozásnak a Megváltó eljövetelére.

Azt gondolom, hogy ez egy olyan ünnepünk, amely a családokat összeforrasztja. Itt kell megemlékeznünk azokról a családtagokról, akik már nem lehetnek velünk, de azokra is gondolnunk kell, akik majd ezután jönnek a körünkbe. Ebbe a nagy közösségbe és a sajátjába is. Remélem, hogy az óvoda készen áll az jövevények fogadására, és ők ugyanilyen jó közösségbe kerülnek, mint a mostaniak. 

A saját hagyományaink szerint

– A munkámhoz kapcsolódva a lehető legtöbb településre jutok el így az ünnepek előtt. Elmondhatom, hogy bár mindenütt ugyanazt a szent dolgot ünnepeljük, de mindenütt egy kicsit egyedi módon, a saját hagyományaiknak megfelelően tesszük azt. Ez mindegyik kis közösségünkre igaz - folytatta ünnepi gondolatait Varga Gábor. – Közeledik a karácsony. Ebben az időszakban nagyon sok helyen meg kell jelenjek, így most is egy másik település ünnepségére igyekezek. Ez azonban ne zavarja önöket, maradjanak továbbra is együtt, beszélgessenek továbbra is úgy, mint egy nagy és jó család. Azt gondolom, hogy ilyenkor az a legfontosabb dolog, hogy ilyenkor újabb kapcsok jönnek létre közöttünk,  és az előszállási közösség, ez a család összetartozása is még erősebbé válik. 

Az elmúlt időszakról és a most következőről

– Az elmúlt évek hoztak olyan dolgokat is az életünkbe, amikről könnyen el tudunk feledkezni. Ilyenek voltak a Covid időszak, a gazdasági nehézségek, a háború. Azt gondolom, hogy ezek minden családot fölzaklattak egy kicsit. Ezek miatt a közösségeinkben is súlyos következményeket szenvedhettünk el. A következőben is várnak ránk nehézségek, amik fölött csakis akkor diadalmaskodhatunk, ha az eddigi összefogás, együtt gondolkodás, és akarással tesszük a dolgunkat. A társadalmunk legalapvetőbb része a család, de ha ennyien összetudnak jönni, hogy beszélgessenek és egymás örömeit és gondjait megtudják hallgatni, akkor azt gondolom, hogy ez a közösség erős marad. 

Azt kívánom, hogy áldott és boldog legyen a karácsonyuk, és boldogabb esztendő várjon önökre, mint amit magunk mögött hagyunk!

Ünnepi, polgármesteri fogadó óra?

Nyilván nem fogadóórát tartott Farkas Imre, de a jó szokása szerint minden hozzá lépővel türelmesen elbeszélgetett. Szemmel láthatóan nem csak az új borok forrásáról és a várható disznóvágásokról esett szó, de ha már összetalálkoztak, mindenkivel alaposan megbeszélték a fölmerülő problémákat. 

A csodára alaposan fel kell készülni!

Érdemes volt az esemény előtt a tér mellett időzni egy kicsit és a jelmezes kisgyermekekkel érkezőket megkérdezni: „hát ti kit hoztatok magatokkal? Angyalkát, tündért, manót, vagy tán egy kis boszorkát?” A kíváncsiskodásra egy pillanatnyi habozás nélkül széles mosollyal jöttek a válaszok. A megemlített lehetőségek közül egyedül a seprűn száguldozó hölgy szerepét nem vállalta el senki sem. 

Az Angyalkák, vagyis Jézsóné Németh Éva óvónő kedves kis tanítványai ezúttal is megfogták az ünneplők szívét. A szolid, de megkapó koreográfia, a meséhez illő eszközök, a kellemes muzsika, és az ihletett előadók, mind megtették a magukét. A produkció hatására, nem csak az apróságokat kísérő családtagok, hanem a közönség többségének is ünnephez illőn csillogott a szeme. 

Egy igazi (felnőtt) angyalka is érkezett a helyszínre

Az összes jó szándékú közösségi esemény megingathatatlan támogatója Szabó Ferencné Erzsike, a Sarokház cukrászda tulajdonosa. Az általa kiállított finomságoknak már a látványa is megállásra késztette az arra sétálókat. Lehetséges, hogy az ifjúsági egyesület tagjai valamikor az ő nyomába lépnek, de az biztos, hogy a vendégek kiszolgálásával és a forralt borhoz, forró teához illő hagymás zsíros kenyerek elkészítése az ő érdemük volt.