In Memoriam Kokas Tibor

Búcsú Kokas Tibortól (1939 - 2023)

Kedves Tibi ’bá!

Te is elmentél. Mondhatnám azt, hogy nem ért váratlanul, hiszen egy ideje már készültél erre. Pár hónappal ezelőtt azzal hívtál fel, hogy belefáradtál az életbe. Akkor azzal bíztattalak, hogy te, aki annyi erőt adtál másoknak, közöttük nekem is, nem adhatod fel.  De, amit te egyszer fejben eldöntöttél azt általában meg is tetted. Az utolsó mohikánok egyike voltál, akit még nem csak, mint munkahelyként érdekelt a Dunaferr, a vasmű, hanem annak jelene és jövője is foglalkoztatott. 

Emlékszem arra, amikor a miskolci egyetem hallgatójaként nagy harcban álltam az ábrázoló geometriával, és te voltál az, aki akkor, több, mint negyven évvel ezelőtt felkészítettél a vizsgára. Profi voltál, úgy toltad nekem, mintha minden nap ezzel foglalkoztál volna. Ennek köszönhetően aztán sikerrel is vettem az akadályt. Aztán mint ifjú mérnök volt szerencsém részt venni még ’89-ben a meleghengerműi Coil – box beruházásban is, amelynek te voltál az egyik mentora, vezetője. Akkori tervezőirodás ténykedésem egyik emlékezetes időszaka volt ez. Akkor is mindig bátorítottál. Aztán emlékszem arra is, amikor 30 évvel ezelőtt Angliában, az akkori sheffieldi Davy McKee cég egyik rendezvényén ketten voltunk magyarok, és nem voltál hajlandó velem magyarul beszélni, rákényszerítve engem az angolra. Akkor is, ebben is igazad volt. Láttalak teniszezni, mindig győzni akartál, bár lábaid már akkor is rendetlenkedtek. 

Aztán amikor a Dunaújvárosi Hírlap főszerkesztője lettem, már, mint rendszeres olvasónk adtál nekem hasznos tanácsokat, mindig örültem ennek. Hűséges előfizetőnk is voltál, amíg tehetted. Az utóbbi időben megkoptak beszélgetéseink, egyre kevesebb volt belőlük. Már nehezen mozogtál, fájdalmaid voltak, amikor találkoztunk az utcán sohasem erről panaszkodtál. Az fájt neked, hogy nem tudtál teljes életet élni.  

Kevesebbek lettünk egy igaz(i) lokálpatriótával, egy édesapával, nagypapával. Egy olyan emberrel, aki sokunknak volt igazodási pont.

Isten veled Tibi ’bá, nyugodj békében!

Várkonyi Zsolt