Fuss velünk, fuss értünk akció – együtt dobbant a szívük

A korai kezdés után a futószámokat 21, 10, és 2 kilométeres távokon bonyolították le. Elsőként a fél maratont teljesítőket rajtoltatták el. 

Megállás nélkül és mosolygósan telt az idő a téren. A dicsőség Dóczi Zsuzsié és a segítőié, akik gondoskodtak arról, hogy minden odaérkező legalább egy kis tánccal jelezze, hogy komolyan veszi a sportos délelőttöt. Minél szebb lett az idő, annál nagyobb volt az aktivitás.

A szervezők részéről Horváth Szilvia az Esőemberek Szüleinek Dunaújvárosi Egyesülete képviseletében nyilatkozott:

– Nagyon jó, hogy sportértéke is van a rendezvényünknek, ám ez mégis csak igazából az autista és más fogyatékos emberekről szól. Velük szerettünk volna együtt sportolni, és fontos volt, hogy minél több résztvevővel találkozhassanak.

– Idegenkedünk ezektől az emberektől?
– Igen, ezt is nyíltan el kell hogy mondjuk. Az emberek, nem rossz szándékból ugyan, de mégsem tudják hová rakni őket, ha az utcán vagy más nyilvános helyeken találkoznak velük és a kísérőikkel. Nem tudják, hogy mi a helyes magatartási forma, köszönjenek-e nekik, és ha igen, azt hogyan tegyék?

Gyakran elfordítják a fejüket, mert járatlanok a dologban, pedig semmi különöset nem kell velük kapcsolatban csinálni, csak annyit, mint a többi embertársainkkal.

Amikor valaki képes az elfogadásra, akkor mindent megtett velünk kapcsolatban, ami a társadalom részéről elvárható. Amikor már az említett fej­elfordítás nélkül tudunk találkozni, akkor nagyon nagy utat tettünk meg. Mosolyogjunk rájuk, mert ők is nagyon szerethető emberek. 

– Nagyon elégedett vagyok a mai nappal, a résztvevők létszámával. Megértem, hogy a reggeli rossz idő sokakat elriasztott a részvételtől. Mindenkinek köszönjük, hogy velünk tartott, azonosult a céljainkkal, és az adományaikkal segítik a hétköznapi nehéz munkánkat.

A célba érkezés után megszólítottunk néhány résztvevőt.

Kubovics Árpád: 

– Megvan a sportélményem, pedig most „csak” tíz kilométert teljesítettem, egyébként hetente négyszer futok olyan húsz kilométereket. Szép célt támogattunk a maival, szívesen beszálltam. Különösebb célokat nem tűzök ki magam elé, de száz kilométeres teljesítménytúrákon, és maratonfutásokon szoktam indulni. 

Vadász Ildikó volt az első célba érkező hölgyfutó: 

– Tíz kilométert tettem meg, amitől én hosszabb távokat, a félmaratont szoktam  teljesíteni. Egyébként számomra nincs „kicsi verseny” és mivel ez egy helyi, ami egy szép célt támogat, szívesen indultam rajta. 

Csathó Gábor: 

– Ezt a mai versenyt a célja miatt egy fantasztikus kezdeményezésnek tartom. Hárman csak megelőztek, de gratulálok nekik, mert fantasztikusan futottak. A legnagyobb örömöm, hogy egy ötödikes kislány is lehagyott, aki a mi iskolánk tanulója. Nem kell szégyenkeznem, mert triatlonozik és ez meglátszik rajta. Az én időm ötvennégy perc volt tíz kilométeren. 

Árgyelán Bálint tizenhat évesen parádés időt teljesített a fél maratonon: 

– Már régen szerettem volna teljesíteni ezt a távot, most sikerült. Szerettem volna száz perc alá lemenni, ami bőségesen sikerült, hiszen egy óra harmincöt perces lett az időm. Második lettem és nagyon meg vagyok elégedve. Triatlonozok, közép- és hosszú távon szeretnék jó eredményeket elérni.