A kitelepített családokra emlékeztek Pentelén

A II. világháború lezárását követően megindult az ország újjáépítése és szovjetizálása. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezetősége 3-4 év alatt, szovjet mintára létrehozott tsz-ekbe akarta kényszeríteni a magyar parasztságot. A kollektivizálás hazánkban 1948 nyarán került előtérbe, Dunapentelét leginkább az 1949-1953 között lezajlott első kampány érintette. Közben megkezdődött Dunapentele határában az új város építése. Az építkezés megkezdéséhez földeket sajátítottak ki kártalanítás nélkül – összesen 1200 katasztrális holdat –, munkásokat telepítettek be a családokhoz és helybeliek is kuláklistára kerültek – akár azért, mert a fő utcán volt házuk, de a régi sérelmek is okozhattak gondokat.

Dunapentelén a kuláknak bélyegzett családok kitelepítésére 1950. november 30-ról december 1-re virradó éjjel került sor. Ezen az éjszakán (Kiss S. Anna gyűjtése szerint) 42 családot, 128 főt űztek el a településről. A kitelepített családokat Szarvasra, Kondorosra, Túrkevére, Hajdúnánásra és Püspökladányba költöztették el. A kitelepítési végzés azzal indokolta az eljárást, hogy ezeknek a személyeknek a jelenléte aggályos a településen. A végzés értelmében a családoknak fél óra állt a rendelkezésükre, hogy összepakoljanak. Családonként az alábbiakat vihették magukkal: egy kocsi, egy ló, egy tehén, egy disznó, egy zsák termény az állatoknak, valamint ruhák, élelem, ami a kocsin elfért és sebtében fel tudtak rá tenni – de gyakorlatilag a családok berendezett házaikat, bútoraikat, minden ingóságukat és személyes tárgyukat hátra kellett, hogy hagyják.

A kitelepítettek közül többen egyáltalán nem módos gazdák voltak, hanem szegényebb sorban éltek. Az elüldözött családokat a vasútállomásra kísérték, és csomagjaikkal együtt vasúti vagonokban szállították el a kijelölt településekre. Amellett, hogy mindenüket hátra kellett, hagyják, embertelen bánásmódban volt részük. Az itt maradt ingóságok kiárusítására 1951 januárjában került sor. Azonban ez csak az első ilyen éjszaka volt a település életében, ugyanis 1953-ig további 20 család kényszerült elhagyni otthonát; 1956 őszéig pedig újabb családok kerültek kuláklistára – velük szemben pedig szintúgy fellépett a hatalom. 

A történész ezután idézett néhány megindító sort Schlitterné Nyuli Anna visszaemlékezéseiből, aki felidézte az 1950. november 30-a éjszakáján történteket is, hiszen családja közvetlenül is érintett volt az eseményekben.
Végezetül Kronászt Margit felolvasta annak a 42 érintettnek a nevét - tisztviselők, iparosok, földműveléssel foglalkozók és 1 korábbi földbirtokos is volt köztük - olvasta fel (Kiss S. Anna gyűjtése alapján) akik akik családjukkal,  fiatal asszonyokkal és gyermekekkel együtt 1950. november 30-ról december 1-re virradóra távozni kényszerültek Dunapenteléről.