A jégpályától az újvárosi csarnokig

Dunaújváros 1974. november 7-én kezdődött a második jeges szezon, a pálya ez évben egy 1150 főt befogadni képes, társadalmi munkában épített lelátóval bővült. 1975 decemberében arról tudósított a Dunaújvárosi Hírlap, hogy a már említett tribünnel szemközt elektromos időmérőt állítottak fel, valamint a kézilabdapályáról átkerült az ott már feleslegessé váló eredményjelző is. Dr. Csergő Lajos Károly 1977. október 21-én a város lapjában Mikor hozható tető alá a dunaújvárosi jégsport? című írásában a bevetési munkák mielőbb megkezdését sürgette: „A jégsportban országos méretekben várható – már a közeljövőben is – gyökeres változás, fejlődés. Ahhoz pedig, hogy Dunaújvárosban a jégsport kezdeti lendülete, sikerei ne csappanjanak meg, hogy minél több szép eredményt érhessenek el korcsolyázóink, jégkorongozóink, feltétlenül foglalkozni kell a műjégpálya befedésének gondolatával.” 
1981-ben megújult a jégpálya. A korábban öt évre tervezett rendszer hét évet szolgált, a hűtést közvetítő sólé alaposan megrongálta a csőhálózatot. A pályát ammóniás hűtési technológiájúra újították fel. Csak a pálya 1400 négyzetméternyi felülete alatt 21 kilométer hosszúságú csőrend­szert fektettek le, amelyre új betonborítás is került. „Mivel 1990-ben Magyarországon rendezik meg a C-csoportos jégkorong-világbajnokságot, felmerült az igény egy vidéki fedett jégpálya megépítésére is, hiszen ilyen az országban csupán Budapesten található. A választás Dunaújvárosra esett” – közölte a Hírlap, a beruházás összköltségét akkor 56 millió forintra becsülték. A város akkor még nem adhatott otthont világbajnokságnak, ám a rendszerváltozás éveiben a helyi közélet egyik legfontosabb kérdésévé vált a pályabefedés. A szándék rendre adott volt, ám a szükséges anyagiak előteremtése fejtörést okozott a mindenkor illetékes döntéshozóknak. A hoki népszerűsége, főként a Kercsó Árpád-féle csikócsapat bravúros eredményeinek köszönhetően rohamosan nőtt. 1994 őszén ismét bővítették a lelátót az aktuális szezon előtt, majd a régi fapalánkot műanyagra cserélték. A Dunaferr mérkőzésein rendre felzúgott az azóta legendássá lett „Fedjék be a jégpályát” rigmus. 

A sportszerető közvélemény óhaja végül meghallgatásra talált. 1995. június 29-én a városházán Almási Zsolt polgármester és Horváth István, a Dunaferr elnök-vezérigazgatója közös sajtótájékoztatón jelentette be: elkezdődik a műjégpálya befedése. A részletekkel kapcsolatban elmondták, a munkálatokat három ütemben végzik el. Az első ütemben felújítják a létesítményt, és elkészítik a 2500 néző befogadására alkalmas lelátót. A második ütemben elvégzik a befedést, majd a harmadikban elkészítik a megfelelő minőségű légtechnikát. A befedéssel jövőre, a komplett munkálatokkal ’97–98-ra készült el a kivitelező, a Dunaferr Rt. Az üzemeltetést azonban a város vállalta. 

A következő két évben aztán valóban felpörögtek az események, ám a beruházást vállaló felek között is volt jócskán feszültség a folyamatosan jelentkező plusz anyagi igények miatt. 

1997. augusztus 21-én már a következőről számolt be a város lapja: „Bár csínján kell bánni a nagy szavakkal, de ennek ellenére ki merjük jelenti: történelmi pillanatok szemtanúi lehettünk a napokban Dunaújvárosban, pontosabban az épülő jégcsarnokban. A beruházás ugyanis olyan előrehaladott állapotba került, hogy a létesítményben elkezdhettek fagyasztani, és lőn csoda, kedden délután sportolásra alkalmas jeget találhattunk a csarnokban.” 
A nem hivatalos pályaavató meccsen a Dunaferr 6–3-ra verte a Fradit háromezer tomboló néző előtt. A már hivatalos, december 8-án rendezett avatóünnepségen Schmitt Pálnak, a MOB elnökének köszöntőjét követően a Kohász ismét legyőzte a zöld-fehéreket, ezúttal 6–2-re, 3500 dunaújvárosi szurkoló örömére. 

A beruházást Burián Imre, a Dunaferr Rt. Üzemeltető Intézet vezetője felügyelte. A Hírlapnak adott interjújában így összegezte a több mint kétéves munkafolyamatot: Első lépésként a hűtőtechnológiát újítottuk fel, majd következett a csőrendszer cseréje. Ezzel egy időben kiépítettük azokat a biztonsági rendszereket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy fedett pálya működjön. Második lépésként következett a pályatest cseréje. A nemzetközi szabványnak megfelelő játékteret építettünk. Ugyanis a réginek a hossza, valamint a körívek nem voltak megfelelőek. Eközben korszerű, műanyag palánkot is kapott a küzdőtér. A harmadik szakasz, amelyet a leglátványosabb, legkellemesebb feladatnak tartok, maga a csarnok elkészülte volt. A befedést hosszú, alapos előkészítés előzte meg, több tanulmányterv is készült, mire végre kialakult a jelenlegi állapot… Voltak gondok menet közben, sok mindent kellett korrigálnunk az építkezés alatt. De alapjában véve gördülékenyen mentek a dolgok, jól koordinált munka volt.