Boldogan és büszkén zárták a szezont a Wesley da Capo modern táncosai

Füsi Gyöngyi moderntánc mesterpedagógussal is beszélgettünk. - A bizonyítványosztás és apró, meglepetés ajándékok átadásával igazán bensőségessé vált ez az eseményünk. Hosszú volt a szezon, mindnyájan elfáradtunk egy kicsit, de ez ilyenkor egy természetes, és a mi sikereink után egy boldog állapot. Most már jöhet a pihenés. 

Három jelentős művészeti állomás egy tanév alatt

- A Diótörő előadás volt az első, nagy lélegzetű esemény, amire hívtuk és vártuk a nézőket. A Tánc Világnapján a Bartókban volt a második. Amivel az idén a csúcsra értünk az a versenysorozatunk volt. Nagyon nagy értéknek tartom. Három versenyen vettünk részt. Az egyiken elődöntőből jutottunk a döntőbe. A második egy minősítő verseny volt. A harmadikon egy videó válogatós döntőből jutottunk az élő fellépést jelentő megmérettetésre. Ez volt a Gyakorlóiskolák és Alapfokú Művészeti Iskolák III. Országos Modern- Kortárstánc Fesztiválja a Gárdonyi Géza színházban Egerben június 10-én. Négy koreográfiával neveztünk és mindegyikkel első helyen végeztünk. 

Nagy munka egy ilyen felkészülés

- A koreográfia már kész, begyakoroltuk, videóra vettük és mivel megfelelt az elvárásoknak, meghívtak bennünket az élő döntőre. Nahát, akkor újból átkellett venni elölről az egészet. Május végén – június elején rengeteg dolgunk volt vele. Az ilyenért persze nagyon utálnak a tanítványaim, de hát a sikernek ez az ára. Az előadás maximális koncentrációt igényel. Nekem az a dolgom, hogy álljak a kulisszában és küldjem nekik az energiát és megpróbálok nyugodt hangulatot teremteni a számukra. 

Mikor lesz a produkcióból művészet?

- Hosszú az út és közben sok a munka. Egyszer csak megtörténik a csoda, amit Egerben a szólistáknál és a duetteknél is megélhettünk. Ott már nem csak mozdulatokat láthattunk, hanem megszületett egy olyan érzésvilág, amit közvetíteni tudott a táncos. Egy szólistának kétszer-háromszor annyit kell dolgoznia, mint a többieknek. Hosszú évek kellenek hozzá, hogy a táncos megszerezze a rutint. Az is, hogy nem csak a kötelező, hanem a plusz munkát is beletegye. A tehetség pedig a fűszer, ami az egészet feldobja. 

Megnőtt a fellépésekre való felkérések száma?

- Igenis, meg nem is. A mi fesztiváldíjas produkciónk nem egy tapsoltatós műfaj, hanem inkább művészi. Ez mondjuk belefér egy kiállítás megnyitó programjába. Amikor egy fesztiválra, vagy egy könnyedebb hangulatú eseményre hívnak meg bennünket, akkor hirtelen előkapunk a zsákunkból egy olyat, ami ahhoz illik. 

Jövőre a szakma, hasonló teljesítményt fognak elvárni tőletek.

- Ez ismét egy nagy kihívást és hatalmas munkát jelent, de azt gondolom, hogy olyan csapat (a szülőkkel, az iskolával és a gyermekekről is beszélünk) áll előttem, akik képesek lehetnek rá. Nem is az a lényeg, hogy jövőre nyolcvanhat első helyet szerezzünk, hanem az, hogy bennünk, belülről mi épül újra. Ez a jövő sikereinek a záloga. Amennyiben ez azt hozza magával, hogy a versenyeken is jól szerepeljünk, akkor biztosan boldogok leszünk. 

Mitől volt ez a siker más, mint a többi? Kérdeztem az ifjú hölgyektől

Zsigmond Gréta így válaszolt. -Ritkaság az ilyen jó hangulatú verseny, mert már az odaérkezésünkkor sem volt túl nagy stressz rajtunk, mert évad nagy részét már sikerrel teljesítettük. 

Garda Zsófi a következőket mondta a kérdésünkre. -Úgy utaztunk el, hogy akkorra már mindet nagyon megszerettem és jó barátaimmá lettek, ezért aztán minden, a fellépés is ajándék velük. Olyan, sőt még jobb volt, mint egy nagy buli.

Schneider Boróka így vélekedett. -Tetszett a műsorunk. Tudtam, hogy úgy fogjuk megcsinálni, ahogy kell. A közönségnek is nagyon tetszett. Nagyon jó volt ezzel a közösséggel a színpadon állni. 

Dianovszky Metta így reagált. -Nem volt ez olyan nagydolog. Együtt volt a csapat és ez az érzés mindent vitt. Ahogy a színpadra léptünk, éreztem, hogy megvagyunk. Ennyi!

Kőhalmi Himffy Boglárka pedig így. -Nagyon jó hangulata volt annak a versenynek, fölszabadultunk és rengeteget nevettünk. Előtte nagyon sokat dolgoztunk, és a Mestert akkor bőven elátkoztuk a munkáért, de most már tudjuk, hogy úgy volt az jó. Megérte. A körülmények is nagyon tetszettek, ezért könnyű volt beleélni magunkat a szerepünkbe. 

Végül, de nem utolsósorban Kiss Dorottya a következőket osztotta meg velünk. -Ez a verseny egy napos volt, három műsorszámmal, amiből én csak az egyikben szerepeltem. Még a sorunkra vártunk a színpad előtt, de én már éreztem, hogy ez „meg lesz”. Jól teljesítettünk, ezért azt gondolom, hogy megérdemeltük a sikerünket. Igaz, hogy nehéz volt a felkészülésünk, de most már azt mondom, hogy minden pillanatát megérte az elért sikerünk.