Amíg tehették a húsvétkor szokatlan időjárással is dacoltak Nagykarácsonyban

A felkészülés már régen megkezdődött. A szinte idilli, az ebben a hónapban újraéledő ligetet egy ígéretes, nem csak a gyermekek fantáziáját megmozgató mesevilággá alakították át. Aztán a Természet közbeszólt. Az első napon, még együtt dacoltak a legelszántabb kíváncsiskodókkal, a +5 fokos hőmérséklet melletti, szűnni nem akaró esőben. A meteorológiai prognózis nyomán, ami egész napos csapadékot ígért, a szombati vendégvárást sajnálkozva ugyan, de lemondták. 

Boni Linda, aki korábban már a Levendulás kertjével saját erővel, a Halloween és a Mikulás akciót a társaival ért el sikert, érthetően csak ennyit mondott - Nézz körül, mennyi munka és ötlet lesz ma estére az enyészeté! Most nem szeretnék beszélni róla.

Az Erdei Jósda 

A csendes kis patakról egy ügyes kis hídon átlibbenve, máris a csodavárók legfontosabb hivatala, várta az odaérkezőket. Ezúttal a legfontosabb, mindenkit foglalkoztató kérdés az „és mikor áll az eső?” volt. Erre és minden egyébre, azonnali választ adott Halászné Czeiner Judit és Nagy – Kovács Andrea. Szemrebbenés nélkül és cinkos mosollyal mondták: -Valóban, ma egy kicsit szemerkél az eső, de ettől csak mindenki megszépül. Az, hogy ha valaki egy kicsit sáros lesz, direkt jól jön, mert, hogy szerencsét hoz. Holnapra viszont rendes esőt és a zárva tartást ígérhetjük.

Andrea még ezzel is kiegészítette a tudnivalókat. - Tíz ember álmodott egy nagyot, alakítottak egy egyesületet, amihez bárki csatlakozhat. Lelkes nagykarácsonyi lakosok ötletei alapján néhány hét alatt született meg ez az egész mesevilág. Mindenki akkor dolgozott az erdőben amikor volt szabadideje, azt rakott hozzá amit tudott. Üzemanyagot, eszközöket, otthon megunt játszótéri elemeket és sok munkát.

A mezítlábas sétány

Az elmúlt hétvégén a legtöbben vízálló lábbelikben „kóstolgatták” a sétány változatos borítását, amin a hagyományos erdei talajtól kezdve a háncsokkal, fűrészporral, amott apró gallyakkal, mi több dióval fedett rész is volt. 

Egy átlagos napon egymást váltja arrafelé a sok fajtából álló madársereg, de a nyulak és az őzek is bemerészkedhetnek. Még az esős időben is volt egy nagy tanulsága az ottani sétának: amikor csendesen, óvatosan járjuk a hasonló ligetes világot, nem ijesztjük el a lakosait, hallhatjuk és meg is pillanthatjuk őket.

Nem őshonos, de szelíd volt és föl is lehetett pattanni rá, ő pedig a Bátor nevű ló volt. A gazda, Müller Zsanett és a kedvence imponáló türelemmel fogadta minden kisgyermek jelentkezését egy próbalovaglásra. Aztán ott volt a Művészek völgye, és a helyi, jól kitalált játszótér, érthetően kevés látogatót kaphattak azon a napon. Pedig Kelemen Zsófi felkészülten várta őket.