Interjú professzor dr. Kovács Árpáddal

2022.12.30. 07:00

Közös cselekvésre van szükség

Professzor dr. Kovács Árpád immár második ciklusban tölti be a Költségvetési Tanács elnöki tisztségét. E tíz év alatt folyamatos ellenszélben kellett felelősséget vállalnia, kiállnia a költségvetés megbízhatósága mellett. Szakmai kiválóságát senki, soha nem vonta kétségbe. Ellenlábasai ugyanis nem neki, hanem a költségvetésnek vannak, voltak. Tavaly meg­győzött bennünket a jövő pozitív kilátásairól, így az idén is hozzá fordultunk.

Dr. Menyhárt Ferenc és dr. Zsiros Mária

A köztiszteletben álló professzor dr. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke Fotó: MTI

Tavaly decemberben készült interjúnkban azt mondta: „a számokból tükröződő jó és rosszabb trendek erősítik meggyőződésemet, hogy a valóság látása nem félelemre, hanem cselekvésre, tettekre kell ösztönözzön mindnyájunkat.” Ez a „mindnyájunk” csak a politikai szereplőket jelenti, vagy beleértette az átlagembert is? 
– Meggyőződésem, valójában nincs „homo politicus” és „átlagember”. E fogalmakat nem állítanám egymással szembe. Egyszerre vagyunk mindkettő. Mindnyájunknak van személyes véleménye, értékrendje, törekvése, ami új benyomásaink, ismereteink alapján változhat. Mindenki hozzáteheti a magáét a kisebb vagy nagyobb közösség boldogulásához.

Mindenki hozzáteheti a magáét a közösség boldogulá­sához

– Mindenki hozzáteheti a magáét a kisebb vagy nagyobb közösség boldogulásához. Akár azt vállalja, hogy a közügyek szolgálatában a véleményformálásban, a közösségi döntések előkészítésében és végrehajtásában működik közre, és akkor is, ha különböző élethelyzetekben dolgozik, s így van lehetősége a maga szűkebb körében maradva, szakmai pályán mozogva értéket teremteni – folytatta gondolatmenetét dr. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke. – Ez utóbbi is felelősség és meghatározóan fontos hozzájárulás ahhoz, hogy többre jussunk. Akiknek azonban közösségi döntésekre, a tettekre, a közös cselekvés feltételeinek kijelölésére, a mozgósításra nagyobb a ráhatásuk, azoknak ezzel arányos a felelősségük. 

– A legtöbb ember vagy úgy tekint a költségvetésre, mint a családi kasszára, vagy mint valami rejtélyes hókuszpókuszra. Talán a tájékozatlanság is közrejátszik abban, hogy könnyű pánikot kelteni. Osszon meg az olvasókkal néhány alapvető tudnivalót a költségvetés mibenlétéről! 
– Ha a családi jövedelem tudatos, a szülők és a gyerekek véleményét is figyelembe vevő, előrelátó, közös felhasználására, a családi boldogulásához szükséges források és kiadások egyensúlyának érvényesülésére gondolunk, akkor az állami büdzsé alapvető összefüggéseit nyugodtan hasonlíthatjuk a famíliáéhoz. Itt sincs „hókuszpókusz”. Az adottságok, a lehetőségek és az igények ütköztetéséről van szó. Alapvetően a társadalom teljesítménye határozza meg a „nagy” költségvetésben a bevételeket. A kiadásokat pedig a közösen megvalósítható szolgáltatások működtetésének és a fejlesztéseknek a forrásigénye, mint a kórházak, utak, hidak építése. 

Ahogy minden család, közösség életében, így egy országéban is vannak bővebb és szűkebb időszakok, s nem mindig csak a szorgalmon, hanem a külső körülményeken is múlik, hogy mire jut család és az ország. Így világgazdasági környezetünktől, szövetségi rendszerünktől, a közelünkben dúló háború hatásaitól jövőre sem függetleníthetjük magunkat. 

Az új év bázisát jelentő 2022-es évről elmondható, hogy a sikeres kilábalásnak a pandémiás időszakból, s a kiváló idei első félévi gazdasági eredménynek köszönhetően az éves társadalmi teljesítmény, a GDP idén is megközelítheti 5 százalékos növekedést. Az adóbevételek – a termelésbővülésnek és az inflációs árbevétel-növekedéseknek tulajdoníthatóan – jelentősen túlteljesülnek. A GDP-arányos államadósság követelménye az idei költségvetés alapját jelentő számításokban figyelembe vettnél 2-3 százalékponttal kedvezőbben, 74 százalék körüli szinten alakulhat. 

A nehézségek ellenére a legfontosabb társadalmi programok 2022-ben is megvalósultak, sőt a nyugdíjak emelésével és más társadalmi csoportokat érintően további kiadások vállalására is sor kerülhetett. 

Az államháztartás képes volt elviselni az energia-beszerzés hatalmas terheit. Az uniós programok is honi forrásainkból történő megelőlegezéssel haladtak. Mindez azonban jelentős többletkiadásokkal járt. 

Az infláció az év végén jóval 20 százalék fölött jár, s 2022 egészét tekintve szintén a korábban vártnál jóval magasabban, 15 százalék közelében lehet. Ennek alapvető oka az energia-beszerzés világpiaci, és különösen európai árainak sosem látott emelkedése, a nyersanyagok áremelkedése, s a globalizációs átalakulás költsége (logisztikai és beszállítási zavarok stb.). Tény azonban, hogy az év eleji, társadalompolitikai szempontból messze indokolható pénzkiáramlás, a beruházások „túlfűtése”, s nyomában az építőipari kereslet-kínálat elszakadása is hozzájárult az áremelkedésekhez. 
A végéhez közeledő évről azonban összességében így is elmondható, hogy a rendkívüli körülmények között is, ha komoly finanszírozási feszültségekkel, terhekkel, de tudtuk tartani magunkat, ami az elkövetkező év még nehezebb feltételei között a talpon maradáshoz feltételt és biztatást jelent. 

– A nemzetközi méretű infláció, az energia drágulása sokakat kétségbe ejt manapság, jóllehet, a kommunikáció szerint, itthon egyelőre nincs ok rá. Mit idézhet elő, ha az emberek bizonytalanságukban pánikvásárlásba, felhalmozásba kezdenek? 
– Az európai energiaköltségek szélsőséges, alapvetően háborús szankciók okozta emelkedése mindenütt óriási terhet jelent a magánembernek, vállalkozónak, állami szervezetnek. A magyar energia-beszerzés éves költségei ezekben az években, még erős takarékossági intézkedésekkel is, euró tízmilliárdokat emésztenek fel. 

Mindezek ellenére, köszönhetően a költségvetés által vállalt terheknek, fenntartható volt a lakossági és a vállalkozói kör bizonyos szegmenseiben az energiaár-kompenzáció, az élelmiszerek lakossági fogyasztás szempontjából érzékeny körében és az üzemanyagokat érintően a 2021 novemberétől alkalmazott úgynevezett „ársapka”. 

Ezek a lakossági, kisvállalkozói terheken segíteni igyekvő, alapvetően társadalompolitikai indíttatású piaci beavatkozások – szűkebb körben és kezelhető mértékben, időszakosan – elkerülhetetlenül áruellátási gondokat is okoztak, például a kiskereskedelemben az „ársapkával” érintett termékek árucsoportjain belül más termékeknél jelentős áremelésekhez vezettek. Minderről szakmai és érzelmi indíttatású véleménycsere folyik. A magam nézőpontját említve itt: mivel a fenntartásukhoz kapcsolódó költségvetési kiadás ezer milliárdos nagyságrendű, érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy fenntartásuk előnyei és hátrányai miként viszonyulnak egymáshoz, s hosszabb távon valójában milyen mértékben mérsékelik a fogyasztói terheket. Szeretném azonban megjegyezni, hogy az önök által említett, a gondokkal együtt járó felvásárlási pánikreakciók nem váltak tömegessé. Az üzemanyagok forgalmazásában a rövidebb, hosszabb, részben technikai okokra is visszavezethető fennakadások mellett sem alakult ki elhúzódó, bénító hiány. Ezzel együtt ez utóbbi területen megszüntették az „ársapkát”. 

– Vannak-e olyan költségvetési eszközök, amelyekkel a pánikreakciót megakadályozni, vagy legalább fékezni lehet? 
– Természetesen. Leginkább azzal, hogy mindenkor biztosítottak legyenek a pénzügyi, gazdasági, logisztikai, készletezési feltételek a fogyasztói biztonság és a vele járó bizalom fenntartásához. Hozzáteszem: ma, és a belátható időszakban ennek a feltételei adottak. Az emberek döntő többsége pedig tisztában van azzal, hogy áruhiányra vagy áremelkedésre számító felhalmozással, de akár a pénze „párnacihában” tartásával veszít, s valójában aligha mentesül a hosszabb távú gazdasági hatások alól. Sőt! 

Meggyőződésem, amennyiben 2023-ban nem jön az ideihez hasonló, az élelmiszer­árakat egekbe hajtó aszály, s az üzemanyag-ellátásban több finomítót érintő termeléskiesés, akkor a fogyasztás is nyugodtabb lesz. 

– Az eu-s források hónapok óta tartó lebegtetése szintén komoly bizonytalanságérzetet, nyugtalanságot vált ki az emberekből. A költségvetés hogyan kalkulál ezekkel a pénzekkel? 
– Az 2022-es finanszírozási feszültségek kialakulásában, s következményként az önök által említett, érthető, emberi nyugtalanságban kétségtelenül szerepe volt az uniós megállapodások elhúzódásának. Pénz csak a korábbi fejlesztési ciklushoz, valamint a költségvetésen kívül juttatott támogatások kifizetéseként érkezett, de – hangsúlyozom – 2022-ben is érkezett. Ez a mintegy ezerhatszáz milliárd forintos összeg kétharmada a 2022-es költségvetés készítésekor figyelembe lett véve, befizetésünk pedig mintegy 600 milliárdot tett ki. Sem 2021-ben, sem 2022-ben nem jutottunk hozzá az unió ún. helyreállítási és ellenállóképességi eszköz forrásaihoz, s bizonytalan volt, hogy a következő hétéves fejlesztési ciklus finanszírozásáról mi lesz a döntés. Ebben hozott kedvező változást, hogy decemberben – mondhatjuk az utolsó pillanatban – megszületett az uniós programokkal kapcsolatos magyar megállapodás is. E forrásokra az újabb és újabb uniós igények mellett is a 2023-as év késő tavaszi hónapjaitól valószínűsíthetően, mintegy 2300 milliárdos nagyságrendben lehet számítani. 

Meggyőződésem, ennél is fontosabb, hogy a megállapodás a reménybeli forrástöbbleten túl a gazdaságnak – a befektetői, vállalkozói és nem utolsósorban lakossági bizalom erősödése által – jelentős lendületet ad. 

– A jelenleg rendelkezésére álló információk alapján milyen év elé nézünk? 
– A kormány a novemberben kihirdetett vészhelyzeti körülményekre tekintettel a napokban rendeleti úton módosította a 2023-as központi költségvetést. A módosított költségvetés az eredetileg alapul vett 4,1 százalékkal szemben kisebb, az elemzői várakozásokkal lényegében azonos, 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel számol a foglalkoztatás versenyszférában várható stagnálása, a közszférában bekövetkező csökkenése, a háztartási fogyasztás és a termelékenység lassulása, a közösségi fogyasztás, valamint az állóeszköz-felhalmozás kismértékű visszaesése figyelembevételével. 
A módosítás – részben az éves szinten változatlanul magas infláció által is hajtott rekordösszegű nominális növekedése révén – a GDP 78 ezer milliárdos nagyságrendjével és ennek arányában 3,9 százalékos eredményszemléletű hiánnyal kalkulál. 

Változatlanul biztosítja az eredeti költségvetésben megfogalmazott főbb társadalompolitikai célok – így a rezsicsökkentés megőrzése, a családok támogatása, az idős emberek védelme, továbbá a honvédelmi képesség erősítése és a menekültek megsegítése – megvalósítását. 

Ezeken túl pedig megteremti a lehetőséget a tovább növekvő inflációval arányosan a nyugdíjak nagyobb mértékű emelésének, az államadóssághoz kapcsolódó magasabb kamatnak a finanszírozására. Az eredeti célok megvalósítása és az új kötelezettségek teljesítése mellett a 2023. évi költségvetésben változatlanul prioritás az egyensúly javítása, a GDP-arányos államadósság és hiány csökkentése a bevételek növelésére és főképp a kiadások visszafogására irányuló intézkedések révén. Kedvező esetben a GDP-arányos államadósság lényegesen tovább csökken, 70 százalék közelében alakulhat. 

A 2023. év első fele – a professzor szerint is – igen nehéz időszak lesz

A 2023. év első fele igen nehéz időszak lesz. Az energia- és nyersanyagárak alakulása az energiaintenzív iparágak helyzetében várhatóan további romlást hoz. A szigorú takarékossági intézkedések mellett is kockázatot hordoz, hogy a költségvetési intézmények kiadási előirányzatai a magas infláció ellenére lényegében nem emelkednek. A pénzromlás lényegében minden területen növeli a kiadásokat, s a költségvetés csak az energiaköltségek növekedésének finanszírozására tartalmaz többletet. 

A különböző nemzetközi és honi elemzői prognózisok abban egyetértenek, hogy 2023 első féléve után az év második felében elkezdődhet a kilábalás. 

Így az éves GDP-növekmény már pozitív tartományba kerülhet. A 2024. év pedig – az előrehaladó energiaátállással, a technológia-intenzív ipari termelés térnyerésével, s reméljük a békével – már ismét a kitapintható fejlődésé lehet. Mozgástér, cselekvési lehetőség ugyanis mindig van, s alapvető a különbség az önfeladó, sodródó belesimulás és az értékőrző alkalmazkodás között. Most sem mondhatok mást, mint egy éve: az utóbbira, s az ezt szolgáló, összekapaszkodó, közös cselekvésre van szükség. Ehhez kívánok jó egészséget, bizalmat és mindenek előtt békét az országnak és minden olvasónak! 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában