Összetartozást kovácsoló évszázados szétszakítottság…

A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső, törvénybe iktatott nemzeti emléknap Magyarországon. Az Országgyűlés 2010-ben az erről szóló törvény elfogadásával kinyilvánította: “a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

Trianon máig ható gyásza: Az első világháborút lezáró, Magyarországra vonatkozó békeszerződés értelmében a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, a Délvidéket, Horvátországot más országokhoz csatolták. Az ország egyik napról a másikra elveszítette területének 2/3-át, lakosságának felét. Három és fél millió ember rekedt határainkon túlra. A megalázó békeszerződés hírére megszólaltak a harangok, az emberek gyászruhába öltöztek, temették Magyarországot.

A magyar nemzet s Magyarország, a történelem minket megtépázó minden viharának ellenére is él, őrzi identitását, s ahogyan az eltelt évszázadokban már sokszor, most is igyekszik e szépséges, a modern, nyugati kultúra bölcsőjét jelentő ezerarcú Európa kapuinak, hagyományos, s egyetemes értékeinek őrzésén. Mindeközben pedig menedéket adunk, otthont s segítséget nyújtunk a szomszédos Ukrajna háborúval sújtotta területéről hozzánk érkezőknek, hiszen mi magyarok, a háborús veszteségek és a szétszakítottság megtapasztalásának emlékén igazán átérezzük ennek fájdalmát.

A rossz idők veszteségét, hittel, bizakodással s a megélt szép emlékekkel képes az ember átvészelni. A nemzet egységét a más nemzetek tagjai felé nyújtott segítség csak tovább erősítheti. A tegnapi napon a Palágyi József Művelődési Ház és Könyvtár két fiatalember kezdeményezése mentén létrejött jótékonysági estnek adott otthont, s teret a felemelő, szívmelengető érzéseknek. A mai nap előestéje így a köszönet, a büszkeség, a szeretet és a béke fogalmaival váltak leírhatóvá.
Köszönet az ötlet- és házigazda Gida Csobokának és Mudi Bese Botondnak, valamennyi fellépőnek és minden jelenlévőnek, vagy jelenlét nélkül, de a háború menekültjeinek megsegítésére adakozó személynek, szervezetnek! A szeretet az est folyamán érezhetően betöltötte a teret, áradt ember és ember között, a művét megformáló művész alkotásából, a hangszerén játszó zenész, a daloló, verset mondó előadó, s a magyarság legszebb lépéseiben a hagyományt, szokást, fájdalmat és örömöt eltáncoló táncos és a befogadó közönség között kiteljesedve. Büszkeségünk tehát az egyes ember, s a jövő nemzedékének felelősségérzékelését látva felemelkedett, minket is magasra emelt és határtalanná vált. Hiszünk abban, hogy ez közelebb hozza a békét bennünk, s a fegyverek zajától hangos és sírástól, vértől, pusztulástól fájó külvilágban is. Ma van a nemzet összetartozásának napja, s a csíksomlyói búcsú pünkösdszombati szentmiséjének napja is. “Pax et bonum”, azaz “Béke és jóság”. Ez a ferences szerzetesek idei évi búcsúra választott jelmondata, találóan és nem véletlenül.

Nemzeti összetartozás, Béke és jóság. Nagyvenyimen hirdesse ezt a 2018. december 1-én, erdélyi barátaink ajándékaként, a testvéri kapcsolat 15. éves évfordulójára felállított kopjafán Jegyzőasszonnyal közösen elhelyezett koszorú. Nekünk magyarnak lenni természetes. Erdélyben, a Felvidéken, Délvidéken és a Kárpátalján a magyarok büszkék magyarságukra. Mi pedig legyünk büszkék rájuk, akik több mint száz év óta is őrzik hagyományaikat-hagyományainkat és magyar történelmünk egy részét. A határ két oldala két ország, de egy nép, egy nemzet. Emlékezzünk méltósággal e fájdalmas veszteségre, de segítsük a most bajban lévőket és tekintsünk reménnyel telve a jövő felé! Hisz itt vagyunk, s összetartozunk.

Vargáné Kaiser Katalin – polgármester