Újabb nyári, szúnyogok elleni csatákra kell felkészülnünk

– Két konferenciával kezdtük a szezont. Az egyiket, egy országos kitekintésűt Budapesten, a másikat, amely inkább a térségünkkel, a szakmánkat érintő gondjaival foglalkozott, Dunaföldváron tartottuk meg. Erre a környékbeli polgármestereket, illetve a képviselőiket hívtuk meg. A fővárosban, az elmúlt covidos időszak kivételével, már közel húsz éve rendezzük meg az országos konferenciánkat a szezon előtt. Azokon, az önkormányzatok mellett, az országosan elismert szakemberek és köztisztviselők is rendszeresen megjelennek. 

– Mi volt az idei célja? 
– Elsősorban a szakma tanítása, ezért ezekre az alkalmakra külföldi előadókat is meg szoktunk hívni. Az ideire kettő érkezett. Sajnálatos módon hazánkban szinte őskori módszerekkel próbálunk a szúnyogok ellen védekezni. Nagyon le vagyunk maradva Nyugat-Európától. Ilyenkor ismertetik a hatóságok az elmúlt évi szúnyoggyérítési adatokat, valamint a jogszabályi és az irtószerekkel kapcsolatos változtatásokat is. 

– Ebben a szövetségben a hagyományos módszer hívei is helyet kapnak? 
– Természetesen igen, és a konferenciára is meghívtuk őket. Voltak, akik el is jöttek. A szakma nagyon nehezen akar átállni a kornak megfelelő módszerek alkalmazására, amik ugyan nálunk modern dologként hatnak, de tőlünk nyugatabbra már komoly hagyománya van annak a módszernek. Sok éve bizonygatjuk, hogy a kémiai módszereket meghaladta a világ, de érdemi lépésekre alig vállalkozik valaki. 
– A kémiai módszerek jóval egyszerűbbek, de a környezetre ártalmasak, és kevésbé hatékonyak. Vannak olyan kutatási eredmények, amik bebizonyítják, hogy valóban olyan, mintha leborotválnák a föld felszínéről őket. Ezek szerint száz elhullott rovarból csak egy a szúnyog… Tehát a néhány napos nyugalmunk érdekében hatalmas áldozatot kell hoznunk a régi módszerek alkalmazásával. Ugyanis vagy berepülnek egy külső területről, vagy a populáció egy újabb hulláma kel ki az arra alkalmas helyeken. 

– Biztos, hogy szüksége van az emberiségnek a rovarokra? 
– Általában is kimondhatjuk, hogy nélkülük nemcsak a gyümölcsök, hanem a zöldségfélék és egy sor takarmánynövény sem fog megteremni. Fontos tudni, hogy itt nem csak a nagyon fontos méhekre kell gondolni, hanem nagyon sokféle más rovarfajtára is. A kipusztításuk hatásaival – amihez a vegyszeres szúnyoggyérítés is hozzájárulhat – magunkat is nagy bajba sodorhatjuk. 
– A szúnyogok hat–nyolc hétig élnek, de nagyon hatékonyan teszik a dolgukat. A településeken egy kémiai gyérítés nyomán minden rovart elpusztítanak, de csak a permetezett területen. A szúnyogok viszont egy folyóparton az áradások után, a hullámtérben kikelve, akár több tíz kilométerre is el tudnak vitorlázni a szél hátán utazva. Megszállhatnak egy-egy gyanútlan, akár egy nappal előtte vegyi eszközökkel ellátott települést, és a lakosság szenvedése kezdődik elölről. 

– Miért hatékonyabb a biológiai módszer? 
– Mivel előbb feltérképezik a lehetséges tenyészterületeket, és oda helyezik ki azokat a szereket, amik csak a szúnyogokra hatnak, és már a kikelésüket is megakadályozzák. Ezért nélkülözhetetlen a terület felkutatása. Az első lehetséges módszere a terep klasszikus, gyalogos bejárása, és a tenyészhelyek GPS rendszerű feljegyzése. Amikor lehet, motoros eszközökkel, terepjárókkal vagy quadokkal tesszük meg ezt a nagy távolságokat jelentő útjainkat. 
A siker érdekében itt sem lehet megspórolni a munkát. A mai világban a leghatékonyabb, általunk is használt eljárás, a légi úton, helikopterről történő lézerszenzoros felderítés. Ez a technológia a hullámtérben lévő kisebb-nagyobb gödrök helyét két és fél centiméteres pontossággal rögzíti a számítógépes adatbázisában. Az apadás után ezekben marad meg az a víz, amiben a szúnyogok ideális helyet találnak az utódok kineveléséhez. A védekező anyagokat ezeknek az adatoknak a fölhasználásával, nagy pontossággal tudjuk azokra a helyekre kihelyezni a legoptimálisabb időszakban. 

– A megelőzés lehetséges? 
– A jelentősebb csapadék leesése, vagy az árhullám levonulása után ki kell menni a helyszínre, és meg kell állapítani, hogy a megjelölt helyeken áll-e a víz, és vannak-e benne lárvák. Ehhez alapos biológus szakértelemre van szükség. Ha vannak, akkor a megfelelő időszakban ki kell juttatni az ellenszert, ami egy fehérje, és mint említettem, egyedül a szúnyoglárvák ellen hat (mert azok táplálékként fogyasztják), a természet többi élőlényére veszélytelen. A kijuttatás a felderítésnél említett lehetőségek felhasználásával lehetséges. Vannak olyan természetvédelmi területek, ahová járművekkel tilos behajtani, ott a drónokat és a helikoptert alkalmazhatjuk. 

– Nagyon lassú a biológiai módszer térnyerése, nem? 
– Sokan nem hisznek benne, bár a Google-ban rákeresve ezer felkattanó cikkben látható, hogy a szerencsésebb országokban milyen jó eredményeket érnek el vele a felhasználók. Németországban például már lassan ötvenéves hagyománya van. Az biztos, hogy a bevezetéséhez több éves kutató-, a területeket feltáró munka szükséges. Utána viszont zökkenőmentesen végezhető ez a környezetbarát tevékenység. Ez a jövő útja, bízunk a sikerében!