A bostoni teadélután jelentősége

Történelem - Több könyv szerzője is azt állítja, hogy a brit uralkodó számos ellenfele, köztük George Washington, a későbbi első amerikai elnök is elítélte a törvénytelen cselekedeteket és az erőszakot, különösen a magántulajdon ellen. Az a tény is alátámasztja állításukat, hogy bár az amerikai történelem egyik legmeghatározóbb eseménye 1773-ban történt, a bostoni teadélután elnevezést mégis első alkalommal csak 1825-ben használták. Érdekes az is, hogy az eredetileg angolul teapartinak nevezett esemény inkább egy ünnepre utalt, valamint az, hogy a brit teafogyasztás gyakorlata csak a XIX. század közepén terjedt el. 

A teatörvény és az előzmények 

A XVIII. században az amerikai angol gyarmatokon kilencszeresére nőtt a telepesek száma, a fehér telepesek száma abban az időszakban negyedmillióról hamarosan két és fél millióra nőtt. A szétszórt városok és helyiségek jelentős része még akkor a keleti part közelében volt. A brit korona ebben remek pénzszerzési lehetőséget látott, ezért a gyarmati lakosokat megemelt vámokkal és adókkal sújtották, amelyek közül két vámrendelkezést, az úgynevezett 1765-ös bélyegtörvényt, valamint az 1767-es, teákra kivetett adót különösen nehezményezték az amerikai telepesek. A megemelkedett közterhek miatt Bostonban már 1770-ben elszabadultak az indulatok, zavargások törtek ki, amiért a brit rendfenntartó erők sortüzet nyitottak a feldühödött tömegre. A helyi lakosok a megemelt adók mellett azt is sérelmezték, hogy úgy kell vámokat és illetékeket fizetniük Londonnak, hogy közben nincs képviseletük a brit parlamentben. 

A hétéves háború a XVIII. század legnagyobb katonai konfliktusa volt

Az új adók kijátszása végett ugrásszerűen megnőtt a csempészet, miközben az angol kormány támogatását és a teával való kereskedés monopóliumát élvező Brit Kelet-Indiai Társaság nyerészkedett elsősorban a kivetett adókból. 1721-ben ugyanis egy törvény arra kötelezte a gyarmatokat, hogy Nagy-Britanniától az adókkal sújtott teát vegyék meg az ugyanolyan jó minőségű holland áru helyett, és ez a körülmény kedvezett a csempészetnek, ezért nem csoda, hogy egyre többen próbálkoztak az illegális kereskedelemmel. Az amerikai telepesek továbbá bojkottálták a Brit Kelet-Indiai Társaság Kínából behozott teáját, így annak eladásai a gyarmatokon az addigi 320 ezerről mindössze 520 fontra zuhantak. Ezért nem csoda, hogy 1773-ra a Kelet-Indiai Társaság eladósodott, raktárai pedig tele voltak a csempészek vámmentesen behozott teája miatt eladhatatlan készletekkel. Ezért a brit kormány elrendelte a teatörvényt, amely lehetővé tette a Brit Kelet-Indiai Társaság számára, hogy a gyarmatokon a szokásos gyarmati adó megfizetése nélkül, a gyarmati kereskedők és csempészek árai alatt adhassa el az árut. Válaszul a telepesek a legtöbb amerikai kikötőben visszafordították a Brit Kelet-Indiai Társaság teát szállító hajóit, de Bostonban, ahol a társaság bírta a helyi kormányzó támogatását, előkészületeket tettek, hogy brit hadihajók támogatásával tegyék partra a teát. Ez indította el azt a lavinát, amely 1773. december 16-án, estefelé történt a bostoni kikötőben. 

Elkezdődött a bostoni tiltakozás 

A város kikötőjében lehorgonyoztak a Dartmouth, Eleanor és Beaver nevű hajók, a dokkoknál várakozó több ezer emberből néhányan állítólag indián ruhába beöltözve felsurrantak az ott horgony­zó három hajó fedélzetére, majd onnan kiabálva a tengerbe dobták a teával feltöltött ládákat. Több mint 350 láda landolt a tengerfenéken, ezzel hatalmas kárt okoztak az angoloknak. Ez az egyik hivatalos verzió. Legújabb kutatások azt támasztják alá, hogy a gyarmati lakosok nem a teáért kivetett magasabb adók végett tiltakoztak, annak ellenére, hogy a közterhek kiváltották a helyiek haragját, a tea ára ugyanis semmit sem emelkedett, hanem inkább a Brit Kelet-Indiai Társaság monopolhelyzete miatt. A teabehozatalt azonban a kormány már az 1767-es bevételi törvény elfogadása óta éppen úgy adóztatta, mint például a papírt, az olajat vagy a festéket. A különbség az volt, hogy a teát kivéve az összes behozatali adót felfüggesztették még 1770-ben. Az 1773-as teatörvény valójában a Brit Kelet-Indiai társaságnak nyújtott burkolt londoni segítség volt, aminek az volt a célja, hogy a rengeteg eladatlan tea utáni veszteséget valahogy kompenzálják. Ez játszott közre, hogy megtörténjen a bostoni esemény. A bostoni teadélutánról elterjedt történelmi hírekben a dühös telepesek György angol király ellen lázadtak azzal, hogy indián jelmezben fellopakodtak a brit hajókra, és az értékes királyi szállítmányt a tengerbe öntötték, de ez nem teljesen fedi a valóságot. A kikötőben horgonyzó három hajót, a Dartmoutht, a Beavert és az Eleanort amerikaiak építették, ezért mindhárom amerikai tulajdonban is volt, közülük kettőt még bálnavadászhajóként is használtak. A tengerbe öntött tea pedig nem a brit uralkodóé volt, hanem a Brit Kelet-Indiai Társaságé, az elpusztított 340 teával megrakott láda értéke mai pénzben kifejezve meghaladja a 2 millió dollárt. A teaszállítmány egyenesen a kínai Kantonból érkezett Londonba, majd onnan Bostonba és más, amerikai gyarmati területekre. Sok történész azt állítja, hogy az úgynevezett „bostoni teadélután” volt a jel az Anglia elleni általános felkelésre az amerikai gyarmatokon, mások viszont vitatják ezt. Egy biztos, hogy a bostoni események jelentősen hozzájárultak az amerikai függetlenségi háború kirobbanásához, amely a gyarmatoknak Angliától való elszakadásához és az Amerikai Egyesült Államok megalakulásához vezetett. 

Az amerikai függetlenségi háború 

Az 1775. április 19-én kirobbant függetlenségi háború valójában a brit fennhatóság alá tartozó tizenhárom észak-amerikai gyarmat háborúja volt Nagy-Britannia ellen. 

Az amerikai gyarmatokon élő lakosság erősen megosztott volt e kérdésben, a patrióták a teljes függetlenségért harcoltak, még a lojalisták hűek maradtak a brit koronához. A kezdetben a patrióták is megelégedtek volna a brit adók mérséklésével, de az ellentétek már olyan mértéket öltöttek, hogy a fegyveres harc szinte elkerülhetetlenné vált. Az említett bostoni teadélután csak az egyik kiváltó oka volt a közel 8 és fél éves függetlenségi háborúnak. A háború kitörésének számos oka volt, a folyamat már a hétéves háborút lezáró 1763-as párizsi békeszerződés idején elkezdődött. 

A hétéves háború a 18. század legnagyobb katonai konfliktusa volt, Ausztrália kivételével szinte minden kontinensen dúlt. Európában a pomerániai háború ezen belül a Sziléziáért folytatott harc, az észak-amerikai gyarmatokon francia és indián háború, Indiában harmadik karnátakai háború néven ismeretes. A háború Európában területi változást nem hozott, a gyarmati háborút viszont döntően a Brit Birodalom nyerte meg, a brit hajóhad ugyanis többször megverte a francia flottát, utóbbi még évtizedekkel később, a napóleoni háborúkban sem tudta felvenni a versenyt a britekkel a tengeren. 

A Franciaország feletti győzelme után London a hétéves háború során felgyülemlett adósságának jó részét az amerikai gyarmatokon élő telepesekre hárította, ami kiváltotta az ott élők felháborodását. Az 1770-es évekre már olyan nagy volt az amerikai telepesek és az anyaország közötti ellentét, hogy szinte csak egy szikra hiányzott, hogy megkezdődjenek a fegyveres összecsapások. A britek további csapatokat küldtek Amerikába, hogy megfékezzék az elégedetlenkedőket, és valahogy biztosítsák a rendet. A brit katonák elszállásolására és ellátására kötelezték az amerikai kolóniákat, ami további elégedetlenséghez vezetett a helyiek körében. 

Létrejött egy új állam, az USA 

A háború kezdetét a lexingtoni összecsapás jelentette 1775. április 19-én. A függetlenségpártiakat Nagy-Britannia európai vetélytársai –Franciaország, Hollandia és Spanyolország – kezdetben titokban, majd később nyíltan is támogatták. A háborúban az angol hadsereg kihasználta tengeri fölényét, ezért több tengerparti várost tudott így megszállva tartani, ám viszonylag kis szárazföldi haderejük nem volt képes nagyobb területeket uralma alá vonni. Az amerikai forradalmárok nagyjából 20 ezer főnyi reguláris haderőt tudtak felállítani, amelyeket azonban kezdetben nem sikerült teljes értékű katonai erővé kialakítani, mivel fegyverzete hiányos volt és a képzettségben is elmaradtak az angoltól. A brit haderő mintegy 45 ezer főből állt, így nyílt csatában sokkal erősebbnek bizonyult, de nem ismerték eléggé az amerikai terepet, ami a helyieknek kedvezett, így a harcok elhúzódtak. Az angoloknak a nagy távolságok miatt az utánpótlási problémákkal is szembe kellett nézniük. 1775-ben a gyarmatok megalapították a második kontinentális kongresszust, majd 1776. július 4-én pedig aláírták az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatát. 

Hathatós európai, elsősorban francia támogatásnak köszönhetően később az amerikaiak döntő győzelmet arattak a britek felett, majd az 1783-ban aláírt párizsi békeszerződés után megalakult az új államszövetség, az Amerikai Egyesült Államok. 

Felhasznált irodalom – Weiszhár Attila, Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona. Budapest, 2004. Athenaeum.; Cincotta, Howard: Amerika rövid történelme. 1998.;https://www.origo.hu/tudomany/20190802-joval-bonyolultabb-a-bostoni-teadelutan-tortenete-mint-ahogy-ismerjuk.html;Dömötör Attila,Buzek Zsuzsanna: Történelmi lexikon, Saxum Kiadó Bt, Budapest.; Sellers-May-McMillan: Az Egyesült Államok története. Maecenas Könyvek, Bp. 1995.; Katona András: Kora újkori egyetemes történelem. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008.