Minden hely elkelt a Szent István-napon Dunaföldváron

A napot ünnepi szentmisével kezdhették a dunaföldváriak az öregtemplomban. Ezt a IV. Béla cserkészcsapat megemlékező műsora, és Horváth Zsolt polgármester beszéde, majd a koszorúzás követte a Szent István szobornál. Az új kenyeret Szabó Oszkár plébános áldotta meg.

Az esemény főrendezője, Pataki Dezső így összegezte a nap eseményeit:

– Délelőtt tíz óra után elkezdtek gyülekezni a kilátogatók, sokan itt is ebédeltek. Radics Gigi délutáni koncertjére már megtelt a színpad előtti nézőtér. Mire az Ismerős Arcok következett, igazi telt házunk lett. Nagyon örültünk neki. Külön elismerés illeti az együttműködőket, a Vallum Íjász Egyesületet, amely egész nap fogadta az érdeklődőket. Az Önkéntes Tűzoltó Egyesületet az örök sláger, a habparti biztosításáért, a Kajak- kenu Egyesületet az evezési lehetőségek megteremtéséért. Kiváló partnereink voltak a Sűrű és a Kelemen borházak, a Kele csárda, valamint a többi vendéglátó és egyéb szolgáltató is.

– A halászléfőző versenyen tizenkilencen vettek részt, a zsűri és a vendégeik szerint is jó munkát végeztek. Alaposan előkészítettük, a korábbi résztvevőkkel is már jó időben fölvettük a kapcsolatot, remek volt az időjárás, de a szokásosnál mégis kevesebben vettek rajta részt. Ez egy munkás feladat, és lehet, hogy ebből a szempontból egy kicsit elkényelmesedtek az emberek? Keressük az okát, és legközelebb a mostani tapasztalatokból fogunk építkezni.

Vajon Dunaföldvár is büszkélkedhet a saját halászléfajtájával? A zsűri elnökétől, Tóth Istvántól ezt hallottuk.

– Mondhatjuk, hogy kialakult a földvári halászlékészítés sajátos módja. Volt rá időnk, hogy a nekünk tetsző fajtájút kikísérletezzük, hiszen legalább százéves hagyománya van nálunk a főzésének. A többi híres módozattól különbözve, mi alaplevet készítünk hozzá, mert a sűrűbb, passzírozott halászlevekre esküszünk. További különbségként együtt fogyasztjuk a halat, a levét és a tésztát is.

– Tizenkilenc minta érkezett az asztalunkra. A dobogósok között viszonylag könnyű volt dönteni. Utána viszont egy négyes holtverseny következett, amihez már utókóstolásra kellett elszánni magunkat.

Azok is kiválóra sikerültek, a többiekkel szemben viszont már voltak könnyen orvosolható kifogásaink. Érdekesen alakult a mai verseny. A véleményünk egyező volt. 1. Joó Gyula, a Különdíjas Kuti Mariska lett Dunaföldvárról. 2. Veszeli István, aki Pörbölyről, a 3.Gyuricza Tibor Hercegszántóról érkezett.

Az új kenyérről Princz Istvánnétól, a Dunaföldvári Házi Sütöde tulajdonosától ezt hallottuk: – Augusztus 20-ra az új búzából készült kenyeret szokták készíteni, ami sokkal nehezebb feladat, mint egyébként, mert a lisztnek az őrlés után legalább három hétig pihennie kell. Persze a jó pék, igazodva a liszthez, az időjáráshoz és a saját hangulatához, ilyenkor is jó kenyeret készít. Az ünnepi kenyér a fogyasztójában emelkedett érzéseket kelt, és mi is hasonlóképpen állunk ahhoz a munkához. Annak szépnek is kell lennie, hogy úgy is örömöt adjon. Azt szeretnénk, hogy finom is legyen, ezért hosszabb időt adunk neki az elkészüléséhez.

Ezen a napon egy motorcsónakos programsorozat is futott a Stefania állóhajón és a Dunán. Süveges Józseftől, a Dunaföldvári Vízisportkör Egyesület elnökétől ezt is hallottuk: – Egy látványos hajós felvonulást szerveztünk, utána egy megemlékezést és koszorúzást a régi barátaink emlékére, amit reméljük, hogy a kilátogatók is szívesen láttak. Jól alakultak a dolgaink, a vendégeink elégedettnek mondták magukat, aminek nagyon örülünk. Sok feladat várt ránk, amit a teljes tagságunk, és a segítőink közös tevékenységével tudtunk megoldani, amiben körülbelül húsz-huszonöt fő vett részt.