Ezekről a helyi városvezetők vajon miért is nem beszélnek?!

Ha valamiféle időrendet szeretnék felállítani és követni, akkor vissza kell mennünk ebben a „történetben” egészen addig a sajtótájékoztatóig, amelyet Kálló Gergely országgyűlési képviselő a vasmű nehéz helyzetéről tartott 2020 augusztusában. Ezen a tájékoztatón többször is elhangzott, hogy szívesen mondanának adatokat a a vasmű iparűzési adóösszegéről, de sajnos ez adótitok, így inkább nem. Most 2020 augusztusából jöjjünk vissza a jelenbe, és idézzük a Magyar Narancs című újságot, s abból is Kálló Gergely kérdésre adott válaszának részletét. „Jelenleg megállapodás van Rácalmás és Dunaújváros között, amelynek értelmében a már évek óta termelő Hankook gumigyár iparűzési adójának fele Dunaújvárost illeti. Ezt két részletben fizetik, ha Molnár Krisztián terve megvalósul, akkor a második részlet már nem érkezik meg idén, ez körülbelül 500 millió forint, ennyitől idén biztos elesünk. Jövőre szintén csak a gumigyár termeléséből 1,2 milliárdos elvonással számolhatunk.” A vasmű iparűzési adója adótitok, a gumiabroncs­gyáré nem? Érdekes…

Hogy is van ez?

Apropó számok. Nézzük meg, hogy milyen számokat találunk az iparűzési adóval kapcsolatban, mint átlagos polgárok, akiknek az átlagosan elérhető adatok állnak a rendelkezésére. A dunaujvaros.com portál 2019-re 6,53 milliárd forintot jelölt meg egy táblázatban iparűzési adóbevételként. Az iparkamara lapja, a Gazdasági Kalauz ugyanerre az évre 6,67 milliárdot. A város honlapján közzétett, ki tudja mikor frissített „Éves költségvetés” 5,65 milliárd forint helyi iparűzési adóról „beszél”. Tehát ember legyen a talpán, aki ezen egykönnyen eligazodik.

Miért a 2019-es iparűzési adóbevételeket hoztuk fel példának az imént? Hogy elérkezzünk a következő homorításhoz, ami végtére is nem hazugság, csak véleményünk szerint az igazság nem teljes kibontása. Lássuk. Mind az önkormányzat által finanszírozott dunaujvaros.com portálon, mind a Közéleti Hetilapban megjelent egy cikk, amelyben az iparűzési adó és a szolidaritási hozzájárulás helyi vonatkozásaikról delirálnak. Főszerepben Pintér Tamás polgármester és Kálló Gergely országgyűlési képviselő és Szabó Zsolt gazdasági alpolgármester. A sajtótermékek szerint utóbbi mondta a következőt: „2021-ben brutálisan magas szolidaritási hozzájárulást kell fizetnünk, az iparűzési adóbevételekhez képest Dunaújvárosban a legmagasabbat a megyei jogú városok közül. Amíg Salgótarjánban az iparűzési adóbevételnek mindössze 8,1 százaléka a szolidaritási hozzájárulás, addig városunkban ez 42 százalék.” Tehát a városban az ipar­űzési adó 42 százaléka megy a levesbe. Ez így igaz is, ha a 2020-as adatokat vesszük alapul. De ha olvasóként, gazdasági végzettség nélkül csak simán utánanézünk a témának például az interneten, akkor azt találjuk, hogy a „2021-ben befizetendő szolidaritási hozzájárulás mértékét a 2019-es bevallásokból kell kiszámítani”. 2019-ben ugyanezen médiumok szerint 6,53 milliárd forint volt az iparűzési adóbevétel. A szolidaritási hozzájárulás 2021-ben pedig 1,76 milliárd forint. Mi a fentiek alapján a 2019-es adatokkal számolnánk, tehát a 2019-es bevétel 26,9 százaléka a fizetendő szolidaritási hozzájárulás.. Véleményünk szerint ez pedig már messze nem a legkirívóbb százalékos arány a megyei jogú városok között, mint ahogy azt a helyi városvezetés az említett cikkekben állította.

A vezérbika letérdelt?

Az pedig nem a kormány hibája, hogy Dunaújvárosban az IPA-bevétel egy év alatt közel harmadával csökkent, két év alatt még többel. Talán a vasműs haverokon kellene ezt számon kérni, nem pedig a kormányon, de persze ez csak a mi véleményünk. Viszont mindenképpen fontos ide idéznünk korábbi írásunk részletét ebben a témában. „Az IPA mintegy felét a vasműtől kellene a városnak kapnia, ha a cég normálisan működne. Azonban a vasmű csak kapacitása 25-30 százalékán termel, és mintegy nyolc hónapja a „bérmunka konstrukció” miatt bevétele is jelentősen lecsökkent, így ennek az alacsony termelésnek is csak a fele realizálódik Dunaferr-bevételként, ami ugye az IPA befizetésének az alapja. Ezt egy transzparens Dunaferr üzleti beszámoló bizonyítaná is, ami persze két éve nincs. Ráadásul Dunaújvárosnak lehetősége van részletfizetési kedvezményt/haladékot adni a cégnek, azt azonban nem tudni, hogy a Dunaferr a jelenlegi helyzetben élt-e ezzel a lehetőséggel, és ha igen, akkor fizeti-e egyáltalán? Itt bizony jó pár milliárd hiányzik, amit nem a kormány vett el, hanem a Dunaferr nem termelte vagy nem tudta kitermelni.

Elvették vagy odaadták?

Menjünk tovább. Tavaly év végén szintén a fent említett médiumok felületein olvashattuk a következőket. „Szabó Zsolt kiemelte, egyértelműen elégtételt vesz a kormány az ellenzéki vezetésű városokon: – Dunaújváros tekintetében Orbán Viktor szombati bejelentése mintegy 4-600 millió forintot vett ki az itt élő polgárok zsebéből.” Nem másról van itt szó, mint hogy a miniszterelnök bejelentette, a kis és közepes vállalkozásoknak (kkv) csak az iparűzési adójuk felét kell befizetniük. A helyi városvezetés ezt már úgy értékelte, hogy 4-600 millió forintot vett ki a kormány az itt élők zsebéből. Arról nemigen szól a „rajtások” fámája, hogy ezt a pénzt nem a kormány einstandolta és hizlalta belőle bevételeit, hanem otthagyta a kkv szektor szereplőinél. A dunaújvárosiaknál is. Igaz nem az önkormányzatnál, hanem maguknál a vállalkozóknál. A költségvetés felett diszponálóknak, akik arra költenek, amire akarnak – lásd milliárdos helyi média és közel negyedmilliárdos hóeltakarítós projekt – érthetően fáj az ilyen döntés. Hiszen aki mer, annál a merőkanál. Ebből véleményünk szerint semmi más nem szűrhető le, csak az, hogy a helyi városvezetés tesz a helyi emberekre, és csak a bevétel érdekli. Ha nem így lenne, akkor megköszönnék a kormánynak, hogy engedmények formájában segítette a helyi kis és közepes vállalkozásokat, amire az önkormányzat egy kiló kenyér áráig is képtelen lett volna.

Fejenként 100 ezer?

És ha már itt tartunk, hogy a kormány „mennyit vett ki a helyiek zsebéből” akkor nem mehetünk el szó nélkül a városvezetés legújabb „szlogenje” mellett sem, amely a Közéleti Hetilap legutóbbi két számának utolsó, teljes oldalát beborítva hirdeti: a különleges gazdasági övezet 100 ezer forintot venne ki minden újvárosi ember zsebéből. Álságos kommunikációs húzás, még liter benzinre, havi villanyszámlára és uszodabérletre is lebontották ezt az összeget. Mondjuk a két közlés között a benzin ára közben változott, de ehhez az aprócska tényhez már nem igazították a mondanivalót. Tehát 100 ezer forint fejenként a városlakóktól. Azt persze nem részletezték, hogy ez az összeg hogyan jött ki. Mert ez ha felszorozzuk a lakosságszámmal akkor még több is, mint a teljes idei iparűzési bevétel, ami 4,1 milliárd forint. Ha az ő fejükkel számolunk, akkor 1,2 milliárd megy a levesbe, ez a Hankooktól jött volna. Marad 3,2 milliárd, ha 44 ezer városlakóval számolunk. Ez az iváncsai beruházás iparűzési adóba befizetett egy százaléka lenne? Ugye 2 százalék a legmagasabb beszedhető IPA, ezzel Iváncsával felezünk, tehát 1 százalék ide, 1 oda. Vagyis az iváncsai beruházás évi 320 milliárdos forgalmat bonyolít majd le és ezt a helyi városvezetés már most biztosan tudja. Vagy ha nem ennyi az annyi, akkor miért 100 ezer forint fejenként? Az kétségtelen, hogy jól hangzik, még akkor is, ha nem is igaz.

Nagyjából a felsorolás végére értünk, persze sok mindent ki lehetne még emelni az iparűzési adó témáján kívül is. De már most adódik egy kérdés. Ebből az egészből vajon a városvezetés sokoldalú, totális és enciklopédikus impotenciája látszik-e vagy a hatalom megtartásának vágya akár (kommunikációs) trükkök sokaságát is bevetve? Ennek eldöntését olvasóinkra bízzuk...