A kulcs a fejlesztésben és az ellátásbiztonságban van

– Az elmúlt közel egy év elég sok mindent átrajzolt az életünkben. Már teljesen megszokott, hétköznapi dologgá vált, hogy bemegyünk a boltba, és levesszük a polcról a kedvenc termékünket. A vírushelyzet megmutatta, hogy ez egy olyan logisztikai láncolat, ami napra van ütemezve. A bolt mögötti láncolat munkájának súlya, minősége, kapacitása felértékelődött. A logisztikai bázisok sokszor kicsit misztikus, de kevésbé fajsúlyos, távoli dolognak tűnnek, de az ellátási láncban nélkülözhetetlenek. Ez a termelési láncokban talán még fontosabb is, napi ütemezéssel van tervezve, szervezve, programozva. Ha egyetlen ponton megakad ez a láncolat, lehet, hogy három-hat gazdasági szereplőnek napokra megállítja a termelési folyamatait. Ez pedig beláthatatlan ellátási, munkaügyi, pénzügyi probléma lehet. Az a modern, felgyorsult világ, amiben élünk, egy olyan hálózatot igényel, amit el sem tudunk képzelni.

– Eddig az volt a trend, hogy ne kelljen raktározni, úgy ütemezték, hogy akkor érjen oda az áru, amikor szükség van rá. Most ez újra megfordul?

– Nem teljesen, mert a raktározás pluszköltség, erőforrás és kockázat, ez továbbra is így van. Ez inkább egy kiszolgáló hálózat, amiben nyilván minimális raktározás is benne van, de ez napra pontosan tervezett, hogy hol mennyi időt fog állni, amíg a szállítási lánc, a beépítés, a kisebb-nagyobb leállások, a kiszolgálás szükségessé teszi.

– Akkor az alkatrészbázis átadása után a fogyasztó annyit fog észrevenni, hogy nem vesz észre semmit? Ugyanúgy megkapja gyorsan?

– Ez így van. Mondok egy közeli példát. Kerékpárt szerettem volna a feleségemnek vásárolni. Elmentem az üzletbe, kinéztem a megfelelő, árban elfogadható példányt, volt is kiállítva hasonló. Elmondtam, hogy ilyet szeretnék, csak más színt stb. Közölték velem, hogy idén nem tudnak kiszolgálni ezzel. Nem nagyon értettem, mert még időben vagyok, csak most jön a tavasz, a szezon, gondoltam, várunk pár hetet. Megerősítette, hogy idén már nem fog menni, az augusztusi rendeléseit sem tudják még teljesíteni. A kerékpárgyártói láncolatban is volt valami fennakadás, ami az egész láncot megakasztotta, ami azt okozta, hogy Európa kerékpár-kiszolgálási problémákkal fog küzdeni az idei évben. És „csak” egy kerékpárról beszélünk, ami összetettségében egy autóhoz képest nem összevethető. Mi pedig ahhoz vagyunk szokva, hogy egy elromlott autót napokon belül megjavítanak. Egy új autónál is megszoktuk, hogy néhány hét, esetleg egyedi specifikáció esetén egy-két hónap alatt megkapjuk a kulcsot. Ha egy kerékpárnál a fennakadás nyolc-tíz hónapos csúszást okoz, akkor egy autónál ez mennyi lehetne? Nincs az embereknek erre idejük, nem vagyunk erre felkészülve. Éppen ezért ezeknek a logisztikai láncoknak akár évekkel a kiszolgálás előtt kell járniuk. Mert ha akkor kezdünk gondolkodni, amikor már valamiből hiány van, akkor az komoly fenn­akadást jelent. Ennek az új logisztikai bázisnak nyilván a márkahálózaton keresztül a fogyasztói kiszolgálás is nagyon fontos napi feladata, de a termelési láncolatban is komoly szerepe van.

– A Bosch központja jelent valamit a napi gyakorlatban önöknek?

– Egy komoly fejlesztői beruházás, ami kevésbé a napi, mint inkább a fejlesztésből a gyakorlatba átültetett technológiákról szól. Azért tartom mindkettőt jónak, mert a következő időszakban a közúti közlekedés kiszolgálásában meghatározó szerepük lesz. Itt évekre előremutató folyamatokban lesz feladatuk, vagy határozzák majd meg azokat.

– A kulcsszó az ellátásbiztonság?

– Ellátásbiztonság és fejlesztés. A kettőnek együtt kell működnie, hogy fogyasztói oldalról kiszolgálja. A megszokott igényeinket a jövőben is megkapjuk, modernebben, gyorsabban. Jó időben, jól átgondolt beruházások, amik kevésbé látványosak, de a gazdaságot erősítik. A kettő együtt egy célt szolgál, hogy olyan eszközeink legyenek, fejlett, modern, gyors, környezettudatos világban éljünk, amihez a technológiai háttér megvan, és ezt ki is tudjuk szolgálni.