Supola Zoltán sohasem tagadta meg magyarságát, a hazáját

A kitüntetés indoklása: „Supola Zoltán Európa-bajnok tornász, artistaművész, edző, a magyar tornasport nevadai népszerűsítését szolgáló több évtizedes munkája, valamint a világhírű Cirque de Soleil társulattal elért sikerei elismeréseként adományozzuk a kitüntetést.”

Supola Zoltán, aki tavaly már ötvenéves volt, a Dunaferr SE egykori tornásza (ritkaság, huszonöt évet húzott le nevelőegyesületében, más klubban nem is szerepelt), a magyar torna halhatatlanja is egyben. Erről 2015. szeptember 11-óta papírja is van, hiszen ekkor választották be a Magyar Torna Szövetség Halhatatlanok Klubjába.

Ez persze nem véletlen: három olimpián (1992 Barcelona, 1996 Atlanta, 2000 Sydney) vett részt. Barcelonában ötödik lett ugrásban, Sydneyben hatodik lólengésben. 1992-ben Budapesten Európa-bajnok volt korláton, második egyéni összetettben és harmadik ugrásban. 1993-ban világbajnokságon nyújtón bronzérmes lett, egy évvel később másodikként végzett ugyanezen a szeren. Főiskolai világbajnok lólengésben. Nem utolsósorban hatvannégyszeres magyar bajnok. 2001-ben abbahagyta a tornázást, és Las Vegasba költözött, ahol a világhírű Cirque du Soleilben, a Napfény Cirkusza revüműsorában lépett fel a Bellagio Hotel színháztermében naponta négyezer néző előtt, ez két előadást jelentett. (Supolára 1998-ban egy kanadai világkupán lettek figyelmesek a cirkusz képviselői, felajánlották, ha befejezte a versenyzést, szívesen látnák a cirkuszban.) 2009 végéig tartott a cirkuszos időszak, 2010 óta pedig edzősködik Las Vegasban.

Ennyit a múltról, most nézzük napjainkat!

– Váratlanul érte az az elismerés, amelyet Áder János köztársasági elnöktől kapott?

– Igen. Annak ellenére, hogy kaptam már két kitüntetést a Los Angeles-i magyar konzulátustól. Leginkább azt ismerték el, hogy Amerikában sokat teszek Magyarország népszerűsítéséért. Mindenhol tudják, hogy magyar vagyok, és a szakmában elég elismert, jó a nevem. Itt nagyon felnéznek arra, aki olimpián járt, és eredményes is volt. Büszkék arra, hogy ismerem a kétszeres olimpiai bajnok tornászt, Magyar Zoltánt, Sivadó Jánost, Kovács Pétert, Guczoghy Györgyöt, akik a tornasportban híresek, hiszen elemeket neveztek el róluk. Segítek az USA juniorválogatottjának. Emellett Amerikában régiókra van osztva a tornasport, mi az első régióban vagyunk, ott is szervezem az edzőtáborokat. Sohasem tagadtam meg a magyarságomat, magyar vagyok, és erre nagyon büszke, mint ahogy arra is, hogy Dunaújvárosban sportoltam, nevelkedtem, ott is születtem. És amit elértem, ennek a városnak is köszönhetem.

– Most, ebben a vírusos időszakban, hogyan tartja a kapcsolatot az itthoniakkal, a dunaújvárosiakkal? Látta már a Dunaferr új tornacsarnokát?

– Sok ímélt, SMS-t kapok otthonról, a tornacsarnokról is kaptam fotókat. Nagyon szép lett, egy nemzeti kincs, most már csak vigyázni kell rá, és megőrizni a szépségét.

– A járvány miatt a március 15-i elismerése alkalmából nem utazhatott haza, ünnepséget sem lehetett tartani. Hogyan tudta meg, hogy kitüntették?

– Ez egy érdekes történet. Nem vagyok valami jó alvó, hajnalban mindig felébredek, ilyenkor rá szoktam nézni a telefonomra. Egyszer csak láttam egy üzenetet, amiben gratuláltak az elismerésemhez. Ekkor elkezdtem nyomozni, és akkor tudtam meg, mekkora tiszteletben részesítettek.

– Ön rendszeresen hazajár Magyarországra. A mostani helyzetben, hogy látja, mikor köszönthetjük újra Dunaújvárosban?

– Tavaly nem tudtam hazamenni, most mindenképpen szeretnék. Nagyon várom már, hogy újra otthon legyek. Májusi utazást tervezek. Az élet Amerikába sodort, de magyar vagyok, dunaújvárosi vagyok, sok minden odaköt. Ha otthon vagyok, rengeteget sétálok, úgy érzem, minden falevél a barátom. A Magyarországhoz, a Dunaújvároshoz való kötődésem nem változik meg azzal, hogy már régóta Las Ve­gasban élek. Most Amerikában van dolgom, az élet idevetett. De nagyon jó érzés az, hogy otthon emlékeznek rám, szeretnek. Nem vagyok facebookos, ennek ellenére mindenről tudok, az otthoniak sok mindenről tájékoztatnak. Mindenkinek köszönöm, hogy megtisztelnek azzal, hogy a születésnapom alkalmából, vagy most a kitüntetésem okán gratuláltak nekem, jókívánságokat kapok. Most én is szeretnék minden jót kívánni Bába Misinek, a Dunaferr örökös gyúrójának. Szomorúan hallottam a balesetét, nagy szeretettel gondolok rá, és próbálok innen erőt sugározni felé – fejezte be beszélgetésünket Supola Zoltán.

Azt nem mondhatom, hogy rendszeresen, de évente egyszer biztos, hogy beszélek Supola Zoltánnal, sportberkekben csak Supival, és mindig felvetődik az, hogy hazatér-e valaha. Supola ezt sohasem zárta ki, sőt, szinte biztosra veszi, előbb-utóbb itthon köt ki. De jelenleg Las Vegasban van dolga, már csak azért is, mert a tizennégy éves kislánya ott született, és ő már amerikai, neki pedig a legfontosabb, hogy becsületben felnevelje. Azután pedig igencsak könnyen előfordulhat, hogy Supola újra a magyar tornasportért tesz meg mindent. Igaz, versenyzőként már nem tér vissza, de azért a magyar tornasportban neki mindig helye kell, hogy legyen.