Végleg letette az ollót a frizurák mestere, Molnár Tamás fodrász

Vannak szakmák, amik apáról fiúra szállnak, és emberöltőkön vagy generációkon keresztül biztosítanak megélhetést. A fodrászatban is találunk hasonló történetet. Családi örökségként folytatta a szakmát – vezette fel életútját Molnár Tamás, aki ma Kisapostagon él, de Dunaújvárosban töltötte szakmai évének nagyobbik felét. Igazából kétlakiság jellemezte, de erről inkább beszéljen ő maga.

– A szüleim Kecskemétről költöztek 1952-ben az akkori Sztálinvárosba. A papa, Molnár Károly tagja, illetve alapító tagja volt a Vegyesipari Vállalatnak. A kezdő kis üzletük a régi zeneiskola épületében a Görbe utcában volt. Innen átköltöztek a Dózsa György útra a bankkal szemközti épületbe. Talán az idősebbek közül még sokan emlékezhetnek. Iskoláimat helyben végeztem, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a szabadidőmet általában a fodrászatban töltöttem. Gyakorlatilag észrevétlenül magamba szívhattam a szakmát, hiszen gyerekként is sokat segítettem az üzletben. Különleges hangulat töltötte meg a helyiséget, ami magával ragadó egy ifjú számára. Innen jött az ötlet, hogy jó lenne, ha továbbvinném ezt a dolgot, amelyhez nekem is kedvem volt.

Érdekesség viszont, hogy apám nem a férfifodrászatot javasolta, hanem inkább a nőit, amiben nagyobb fantázia van. Szinte olyan, mint a festészet, mert egy alkotás, mire a hajzuhatagból frizura, forma lesz. Nyilván a sikerélményt is ennek megfelelően éli meg ember. A nyolcadik évfolyam után a fodrász szakmunkásképző következett. Akkor még nem kellett szerencsére Székesfehérvárra utazni, mert a városban a 360-as számú iskolában járhattunk kétéves képzésre. A kezdés természetesen a Vegyesiparinál történt a Szórád Márton úti helyiségben. A különlegessége a dolognak, amit én igazából nem tartottam annak, hogy férfiként az első női fodrász lehettem. Egy év kellett a vendégkör kialakításához. Egy kicsit dolgoztam, majd a katonaidők következtek. Huszonhét hónap határőrzés és a hazatérés után a vállalat segítségével egy hónap szakmai továbbképzésre a pécsi Rónai Lászlóhoz és családjához kerültem. Laci bácsi nemzetközi hírű, több díjjal elismert fodrász volt. Szakmailag rengeteget tanultam az egész családtól, így elindulhattam a pályán újra.

Dunaújvárosba visszatérve a Barátság úti fodrászat lett az új munkahelyem, ahol kitűnő kollégákkal dolgozhattam. A teljesség igénye nélkül csak egy név, akire sokan emlékezhetnek például a Smidi, a Polányi jut eszembe szép emlékekkel. Tehát remek csapat fogadott, és egyengette a fiatal szakmai utamat. Nagyon fontos volt a munkánknál, hogy mindig empatikusak legyünk a vendégekhez és a kollégákhoz is. Itt tizenkét évig dolgoztam, majd a Római körút, Apáczai Csere János utcánál a fodrászat vezetője vállalkozóvá vált, és megbízott az üzlet vezetésével. Tízen, két kozmetikussal láttuk el a hozzánk betérőket. Tíz év után elkezdődött az üzletek felszámolása. Ekkor jött az ötlet, az egyik kozmetikus hölgy 1991-ben vett egy földszinti lakást a Stromfeld utca 6.-ban, ahova meghívta a Barátság városrészi kollégákat. Ez már a maszek világot jelentette.

Előtte azonban én Kisapostagon 1988. május másodikán a téeszirodából átalakított helyiségben megkezdtem a saját tevékenységemet. Így két helyen dolgoztam párhuzamosan, ami húsz évig tartott. Közben építkeztünk, ahol szintén fodrászműhelyt nyitottam. Gyakorlatilag apám álmát váltottam valóra: kis családi ház, benne műhellyel. Kisapostagra még a városból is kijártak vendégeim, ami nagy elismerése a szakmai munkámnak. 1995-től stabil, önálló fodrászata volt a falunak. Idén januárban az egészség és az idő alapján úgy döntöttünk, hogy végleg abba kell hagyni a munkát. Kertészet, festészet, horgászat, zene és a család tölti ki a nyugdíjaskor szép idejét – hallhattunk az idős fodrász több mint fél évszázados munkásságáról.

Molnár Tamás fodrászt sokan ismerik Dunaújvárosban és Kisapostagon, de talán még más vidékeken is. A szakmai precizitáson kívül életútjának elengedhetetlen része a diszkréció, az empátia, amely nélkül nem dolgozhatott volna ötvenöt éven keresztül. Egészségben gazdag éveket kívánunk!