„Naponta meg kell találnunk az apró kis pozitívumokat”

– Kezdjük egy jeles dátummal: 2020. október 18. Miként emlékszik vissza erre a napra?

– Fantasztikus, felemelő lelki élményként éltem meg a templomavatás napját, október 18-át. Kőkemény munka árán jutottunk el odáig, hogy birtokba vehettük az új templomot. Az egyházközségünk mellett a városban is sokan sokat tették azért, hogy ez az álmunk valóra váljon. Köszönet érte! Másrészt, természetesen volt bennem, bennünk egyfajta aggódás is, hogy a járványhelyzet ellenére mindenki számára biztonságosan megszervezzük és lebonyolítsuk a szentelési szertartást. Jól imádkoztunk, hiszen mindez sikerült. Egyházi oldalról pedig itt volt a magyarországi görögkatolikus egyház vezetése is. Az elmúlt másfél hónapban igazi szakrális térré vált a templomunk. Az emberek megszerették, és jó érzéssel térnek be, hiszen tudják, az ő erőfeszítésük, munkájuk is benne van ebben. A gyerekek is megkedvelték a templomot és rendre ki is használják, hogy remek akusztikával rendelkezik. Örömmel tapasztalom ezt, hiszen egy gyermeket nemcsak azzal nevelünk, hogy megmondjuk, mit lehet és mit nem, hanem azzal is, ha számukra otthonná válik a templom. Úgy vélem, mi most ebből a szempontból jó úton járunk. Mindig azt szoktam mondani, az nem baj, ha a gyerkőcök esetleg hangoskodnak a templomban, az már inkább probléma, ha nincsenek jelen. A járványhelyzet miatt előírt szabályokat természetesen betartjuk. Nehéz időszak ez, de ebben az úgymond „maszkos világban” van talán a legnagyobb szükség a közösség megtartó erejére. Ha nem is tudunk személyesen találkozni, a mai világ által kínált lehetőségeket érdemes kihasználni. A nagyobb általános iskolás diákjaimmal pont azon ötletelünk, hogy a közösségi oldalak segítségével videóórákat is tarthatunk, így különböző iskolák, intézmények diákjai is találkozhatnak, beszélgethetnek egymással. A járványhelyzet számos változást hozott az életünkben. Meg kell találnunk azokat az apró kis pozitívumokat, amelyekre építhetünk. Csak egy példa, a korlátozások miatt is este nyolcra a legtöbb embernek haza kell térnie. Mindezt felfoghatjuk úgy is, esélyt kaptunk arra, hogy dolgozzunk a családi kapcsolatainkon. Ha naponta csak egy-másfél órával többet tudunk lenni a közvetlen családtagjainkkal, az már építően hathat. Megerősíthetjük azt a mikroközösséget, amely a legfontosabb számunkra, a családot. A vírushelyzet számos mentális problémát előidézhet: szorongást, depressziót. Ám, ha kis közösségek megerősödnek, akkor a nagyobb közösségek is erőssé válhatnak. Biztatok mindenkit arra, hogy igenis merje felvenni a telefont, merjen nyitni, beszélgetni a másikkal.

Túlhalmozzuk magunkat, ez is egyfajta kiégéshez, elfáradáshoz vezet

– Parókusként, az egyházának helyi vezetőjeként hogyan éli meg ön ezt a nehéz, járvánnyal terhelt időszakot?

– Úgy vélem, egy papnak a közösség összetartásán és a misézés mellett most még nagyobb figyelmet kell fordítania a saját lelki épülésére, az imádságra. Mert bizony, mentálisan a pap is kiéghet. Neki is szüksége van a feltöltődésre. Mivel a lélek az Istentől van, csak az Isten képes azt feltölteni. Semmi más. Másik fontos dolog, amit kiemelnék: a mindennapi életünkben számos pótlékot használunk, ezek pedig nemhogy előre vinnének minket, hanem hátráltatnak. Pótlékként számos ilyen, úgymond szükséghelyzetet teremtünk magunknak, ezeket próbáljuk valamiként beilleszteni a mindennapjainkba, pedig csak be kellene érnünk azzal, ami éppen az adott feladat számunkra. Éppen elég felelősséget jelent ez is. Néha túlhalmozzuk magunkat, és ez is okozhat egyfajta kiégést, elfáradást. Elégedjünk meg azzal, ami van, de azt viszont csináljuk maximálisan. Jó lenne az éppen aktuális teendőkre fókuszálni, ha a munkában vagyok akkor arra, ha a családdal, akkora a családtagjaimra. Magamon is azt látom, hogy néha meg kellene állnunk, meg kellene tanulnunk pihenni, megnyugodni. Egészséges lélek, egészséges test – ez kell most a világban.

– A Szent Pantaleimon-templom körül további munkákat is terveznek. Melyek lesznek a következő lépések?

– Némi humorral úgy szoktam fogalmazni, egy templom igazából soha nem lehet teljesen kész, hiszen mindig szolgál valamilyen megoldandó feladattal. E pillanatban is számos ilyen feladat előtt állunk. Természetesen vannak hosszabb távú álmaink, elképzeléseink, valamint dolgozunk az aktuális teendőkön. Az első lépésben a templom alatt egy urnatemetőt szeretnénk csinálni. A hely már megvan, most az urnahelyeket szeretnénk megvalósítani, hogy méltó legyen az elhunyt szeretteink elhelyezésére. Egy hatszáz férőhelyes urnatemetőt tervezünk. Amint ez elkészül, ráfordulunk a templom belterének kifestésére, díszítésére. A művészek már javában dolgoznak, azaz készítik a terveket. Itt az első lépés lesz a fából készült ikonosztáz elkészítése. Ez a szentély a templomhajó között található elválasztófal, amelyre ikonok kerülnek. Utána akkor jöhetnek az olyan belső munkák, mint például a kupola festése is. Kicsit még messzebbre tekintve. Kívülről is látható a Szent Pantaleimont ábrázoló csodálatosan szép ólomüveg ablakunk. Szeretnénk előbb a kupolát, majd a többi ablakunkat is hasonlóan díszíteni. Szóval lesz munkák bőven a következő tíz-tizenöt esztendőben is. Most én beszélek itt mindezekről, ám a lényeg, hogy itt egy cselekvő, épülő közösség dolgozik, amelynek konkrét céljai vannak a jövőt illetően. Sokan megmosolyogtak minket, amikor először felvetettük a templomépítés gondolatát. Mára elkészült, bízom abban, hogy Isten segítségével a jelen tervei is megvalósulnak majd, ezen munkálkodik a közösségünk napról napra.