Egy a tábor! Hivatalosan is megnyílt a 30. Tusványosi Szabadegyetem 

- Szülőfalumban Gyimesközéplokon a plébánia tulajdonában van egy nemzeti lobogó, amelynek különlegességét az adja, hogy egy egyszerű falusi asszony életét kockáztatva, még a családja előtt is titkolva, ereklyeként őrizte nemzeti zászlónkat a mi időnk legsötétebb korszakában. Egy olyan korban, ahol a félelem, a besúgás, a lehallgatás, az árulás, a megalkuvás majdnem mindenkit felemésztett. Ez az asszony, ezek a „Márton Áron-emberek”, a néhányak adták és adják azóta is a gerincet a szétzúzottnak, Krisztusi szóval élve, „a világ világosságát – mondta megnyitó köszöntőjében Bilibók Géza, tusnádfürdői plébános, hogy a résztvevő alapítókkal, meghívottakkal keresztény módra a Miatyánk elmondásával köszöntsék a jelenlévőket.

Tóth László csíkszeredai főkonzul sokakkal beszélve hallgatta a megnyitón a történelmi, politikai visszatekintéseket:

- Az idei jelmondat összefoglalja az elhangzottakat. Tény – mert minden megszólaló kimondta – Egy a tábor, itt Tusnádfürdőn, a Kárpát-medencében. Potápi Árpád államtitkár elmondta, hogy a többi területen Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken is megvannak a hasonló nemzetpolitikai műhelyek. Ennek kell neveznünk ezeket, mert sok gondolat, sok terv fogalmazódik meg e helyeken, amelyek aztán a kormány nemzetpolitikájában jelennek meg, majd sorsalakítóvá lesznek. A megnyitón körbenézve, itt van mindenki. Nagyon jó a hangulat, rutinos táborozók vannak itt zömében, készültek.

A sajtómunkások jelentős része jobbára a napi aktualitások miatt is szólította meg Korodi Attilát, az RMDSZ román képviselőházi frakciónak a vezetőjét, aki figyelmesen hallgatta a megnyitót, pedig nem is olyan régen még az úzvölgyi, majdnem tettlegességig fajuló provokációnak volt szemtanúja:

- Amikor a székelyek megkeresnek, nem kell kérdezni, mit kerestem az Úz völgyében, mert az a hely hozzá tartozik azokhoz a szimbolikus terekhez, amelyek meghatározzák identitásunkat. Ezért az Úz völgye nem csak az idén, hanem mindig része lesz a mi életünknek.

Toró T. Tibor sokpontos megnyitójában az Erdélyi autonómia cselekvési programjának az összehangolásáról szólt, ami időszerűbb, mint valaha… Kéri és szorgalmazza ezt. Hogyan hallgatta az Tusványos egyik alapítójának gondolatait?

- Bennem ez azt jelenti, hogy mindenki el kell végezze az adott helyen, választott tisztsége értelmében mindazt a feladatot, munkát, amivel megbízták ennek az ügynek az érdekében. Mindent. Az autonómia nemcsak törvényt jelent, hanem alkalmazást is. Már most is számos olyan eszköz van a kezünkben, amellyel ha élünk, akkor a közösség dolgait sokkal jobban tudjuk rendezni. Amúgy én azt látom, hogy pontosan a román decentralizációs folyamatokból a székelyföldi magyarok erősebben kerülnek ki, és számos olyan konfliktushelyzet, amivel szembenézünk az elmúlt néhány évből, az annak a következménye, hogy valakik vissza akarnak nyírni azokból a lehetőségekből, terekből, amelyek pontosan ebből a kibontakozó, saját világunkból megvalósítunk. Azt kívánom, legyen egy a tábor, s lehessen itt találkozni, mert bármennyire is a napi ügyekben van kisebb-nagyobb nézetkülönbség, az egy a tábor elengedhetetlen. Mindenki tegye meg a tőle telhetőt!

Toró T. Tibor alapító tagként olyan sorrendbe szedte a kívánalmakat és reményeket a közösség érdekében, ami valóban cselekvési programért szól:

- Ha tömören kell összefoglalni az erdélyi magyar politikai érdekvédelem feladatát, akkor az úgy hangzik: az autonómia a megoldás. Egy bővített mondatban meg kell teremtenünk a közösségi autonómia közjogi kereteit törvény által, felépíteni az intézményrendszerét, majd megtölteni tartalommal is, törvényhozói és végrehajtói intézményeket kell nekünk működtetni. Mind Székelyföldön, ahol többen élnek magyarok, mind pedig egész Erdélyben, ahol változatos körülmények között élünk. Sajnálatos, hogy a rendszerváltás után harminc évvel még mindig elméleti vitákat folytatunk erről a kérdésről. Bár kétségtelen, hogy ezeknek a vitáknak megvan a helyük, de fontos az intézmények létrehozásánál lesz. Igazából mindegy milyen statútum, autonómia mellett tesszük le a garast, az lenne a feladat, hogy küzdelmünknek ebben a szakaszában közösen lépjünk fel, hogy valamilyen formában áttörjük a falat. Az a lényeg, hogy akarjuk a megoldást, és közösen lépjünk fel. Régóta foglalkoztat minket a kérdés, látok megoldást arra, hogy létrejöjjön az egység. Bár a pluralizmus jó dolog, de az együttműködésre kellene a hangsúlyt fektetni. De nem úgy, mint 1990-ben, mert azt a történelem felülírta.

A kormány 2020-at a nemzeti összetartozás éveként deklarálja, amiről Potápi Árpád Jánost, nemzetpolitikai államtitkárt faggattuk, hiszen köszöntőjében is nyomatékosította a szándékot az összehangolt tervekkel, amit a hűségen túl sok minden összeköt:

- A nemzeti összetartozás éve nyilván lehetőséget teremt arra, hogy megemlékezzünk a száz évvel ezelőtti eseményekről. Arról, hogy a nemzet egyharmada határokon kívülre került, arról, hogy országunk kétharmada elveszett, emlékezzünk azokra, akik a vállukon vitték ezt a nemzetet, kitartottak, és minden nehézség ellenére utat mutattak a magyar közösségnek. De! Emlékezzünk azokra a magyar sikerekre is, amelyek a magyar nevet még feljebb emelték: gazdasági, oktatási, kulturális vagy sportsikerek. Nyilván, a száz év arra is lehetőséget teremt számunkra, hogy ebből erőt merítsünk, és a következő évekre is útmutatást tudjunk adni. A XX. század a magyar nemzet életében – nyugodtan mondhatjuk – vesztes évszázad volt. Reméljük, hogy közös munkák eredményeként a XXI. század a magyarság számára is győztes évszázad lesz. Ezekben bízva határozzuk meg a következő évek céljait, cselekvését. Mindenképpen a magyar identitás megőrzése, megerősítése a legfontosabb feladat akár a Kárpát-medencében, akár a diaszpórában. Fontos, hogy megerősítsük a magyar családokat annak érdekében, hogy merjenek jövőt vállalni, gyermeket vállalni, merjük belakni a Kárpát-medencét, ahol még mindig a magyar a legszámottevőbb. Ennek értelmében gazdaságilag is erősítsük meg a közösségeinket, vállalkozóinkat, a magyar embereket annak érdekében, hogy itt maradjunk és teremtsünk jövőt.