Sokan segítenek

2019.02.09. 20:00

Nincs kiveszve az emberség a városunkból

Híresember, a dunaújvárosi videóblogger bemutatta, hogy milyen nehézségekbe ütközik egy kerekesszékes, még egy egyszerűnek tűnő feladatnál is. Ép emberként beült a kerekesszékbe és a lakásából indulva elment a boltig, majd vissza. A videót 4300 ember látta a megjelenés óta.

duol.hu

Farkas Zsoltot a Mozgáskorlátozottak Együtt Egymásért Egyesületének alapító elnökét kérdeztem a videó kapcsán az észrevételeiről.

Farkas Zsolt

- A videó nagyon jól bemutatja a kerekesszékesek mindennapjait és a nehézségeket. Aki kerekesszékbe kerül, a megszokott élete teljesen felborul. Olyan apró dolgokra is figyelnie kell, mint a filmben bemutatott hátizsák, amiben haza hozzuk a vásárolt termékeket. A legalapvetőbb higiéniai rutinfeladatok is hirtelen óriási nehézséggé válnak. Egy átlag lakás nem arra lett tervezve, hogy kerekesszékkel közlekedjenek benne. Gondoljunk csak a mellékhelyiség és a fürdőszoba ajtajára, olyan keskeny, hogy képtelenség oda bejutni. Nekünk speciális kialakításra van szükségünk ahhoz, hogy a lakásunkban tudjuk élni.

- Mi ilyenkor a megoldás? Hitelt vesznek fel és átalakítják a lakást?

- Szerencsére létezik egy támogatási forma, ami a költségeik egy részét fedezi ilyenkor. Így az átalakítást nem csak a saját pénzünkből kell megoldani, hanem segítségünkre van a Lakás akadálymentesítési támogatás. A mozgáskorlátozott személyek 300 ezer forint támogatást kaphatnak tíz évenként arra a célra, hogy lakásukon akadálymentesítési célú felújítási, átalakítási munkákat végeztessenek el. Ezt felhasználhatjuk ajtók kiszélesítésére, csúszásmentesítésre, vagy rámpák, kapaszkodók létesítéséhez, zuhanyzó kialakítására és egyéb akadálymentesítéssel összefüggő átalakításokhoz.

- Ha a lakás rendben is van, mi van a középületekkel?

- Sokat javult a helyzet az utóbbi 20 évben. A döntéshozók figyelembe veszik az igényeinket és az új építésű ingatlanoknál és az átépítéseknél több esetben már a tervezésbe bevonják az egyesületünket. Ma már vannak olyan tervezők, akik kiemelt figyelmet fordítanak az igényeinkre. Így volt ez a régi zöld SZTK épületének helyet adó Kormányhivatal tervezésekor is, vagy a Fabó Éva uszoda felújításának kezdetén is. Igyekszünk részt venni a tervezéstől a kivitelezésig a munkákban, hiszen egy vonalat a tervezésnél könnyebb átrajzolni, mint a beruházás végén kijavítani a hibákat. A feljáró dőlésszöge optimálisan 5%, ezen még fel tudunk menni kerekesszékkel, de ha pár százalékkal meredekebb, ami szemmel nem is látható, képtelenség feljutni rajta segítség nélkül. Pedig az akadálymentesítésnek pont ez a lényege. A kapaszkodó, ha nem a megfelelő helyen van, akkor számunkra mit sem ér. Hiába a drága, szép épület, nekünk használhatatlan. Szerencsére elmondható, hogy Dunaújvárosban több olyan épület, cég van, ahol, akik az apró részletekre is odafigyelnek.

- Mit tapasztal a városlakók részéről? Mennyire vagyunk segítőkészek?

- A társadalomban is elindult a szemléletváltás. Egyre jobban figyelnek ránk. Sokan segítenek, ha látják, hogy szorult helyzetben vagyunk. Nem biztos, hogy azon az emelkedőn, amin tegnap még fel tudtam menni, ma is fel tudok jutni. Sajnos gyakran segítségre szorulunk. Közöttünk is vannak szégyenlősebb emberek és az épek között is, de ne féljünk segítséget kérni és segítséget adni. Nem mindegy azonban, hogy a jószándék, hogyan valósul meg. Kérdezzék meg nyugodtan, hogy milyen módon tudnak segíteni. A kerekesszékben ülő, vagy a más segédeszközzel (mankóval, bottal, járókerettel) közlekedő pontosan tudja, hogy milyen segítségre van szüksége. Egyesületünk tagjai megtanítják egymást a megfelelő eszközhasználatra, de nagyon gyakran szükségünk van más emberek segítségére is. Úgy tapasztaltam, hogy akik tisztában vannak a mozgáskorlátozott lét nehézségeivel, előbb segítenek. Ezért örültem Híresember videójának. Mi is szervezünk iskolások részére előadásokat, amelyben a fiatal generáció megismerkedhet a mozgáskorlátozottak életével.

- Ön hogyan éli meg a mindennapokat?

- Mozgáskorlátozottként születtem, de tíz éve kényszerültem csak tolószékbe. Előtte így, vagy úgy, de, bicegve eljutottam szinte bárhova. Mikor kerekesszékbe kerültem, az addigi szabadságomat elveszítve mások segítségére szorultam. De volt bennem egy dac, hogy egyedül is meg tudom oldani, nem kell a segítség. Mikor kiderült, hogy bármennyire is szeretném, de egyedül képtelen vagyok megoldani egyszerű dolgokat, akkor segítséget kértem az emberektől. Szerencsére sokan segítenek. Persze vannak olyanok is, akik észre sem vesznek. Éppen mással vannak elfoglalva, vagy nem is gondolják, hogy segítség nélkül képtelenek vagyunk bizonyos helyzeteket megoldani. Friss tapasztalat, hogy a videó megjelenése óta, mintha segítőkészebbek lennének az emberek. Lehet, hogy véletlen, de szerintem ez a tájékoztatás pozitív hozadéka. A napokban egy bolt előtt várakoztam mert egyedül nem tudtam bejutni. Az eladó és egy számomra ismeretlen fiatal ember segítségével sikerült a bolti lépcsőket leküzdeni. A fiatal ember a bolt előtt kérés nélkül megvárta még én végeztem a vásárlással és segített a boltból kijönni, majd mosolyogva távozott. Bennem pedig megmozdult egy érzés, hogy amíg ilyen emberek vannak, addig nincs kiveszve az emberség a városunkból.

Híresember Nil, a videó készítője

Úgy indultam neki, hogy hamar végzünk, lemegyünk és visszajövünk, nem tart semeddig. Amikor a küszöbön nem tudtam átmenni a kerekesszékkel és a liftbe sem tudtam beszállni, akkor jöttem rá, hogy ez hosszabb idő lesz. Második nekiugrásra már tudtam, hogy négy-ötórás forgatásra számíthatunk, de igazából én se gondoltam, hogy ennyire durva lesz, pedig a segítőm egy amerikaifocis barátom volt. Sokan hívtak és üzentek, hogy hiánypótló, amit csináltam. Ez elszomorít, mert ennek a témának köztudatban kellene lennie, de annak örülök, hogy mindenki pozitív visszajelzést adott és senki sem diszlájkolta a videót. Több hasonló videót szeretnék még készíteni.

 

Ezek is érdekelhetik