A gyümölcstermesztés útja új technológia bevezetése lehet

Ifjabb Csizmadia György szerint érdemes az alma helyzetén keresztül megvizsgálni a termelők, valamint a piacok helyzetét: még mindig ez a termény az egyik meghatározó hazánkban.

Az úgynevezett léalma esete az egyszerűbb: itt strukturális probléma van! Sok az olyan alma, amelyet étkezésinek termelnek, de almalé lesz belőle… Márpedig vannak évek, mint a 2018-as is, amikor legfeljebb a kézi szedés és a fuvar költsége jön be a léalmából.

A megoldás, hogy korszerű ipari léalmát termeljünk ehelyett, alacsony előállítási költségekkel. Ezt gépi betakarítással, metszéssel és talajműveléssel lehet elérni, vagyis a termesztés teljes időtartamában szükséges a maximális gépesítés. Emellett olyan rezisztens fajtákat kell választani, amelyeket alig kell permetezni, és magas hozamúak a kellő öntözés és megfelelő táp­anyagellátás mellett. Olyan fajtákra van szükség, amelyeknél alacsony a beruházási költség, és korszerű ültetvényeket kell telepíteni, ahol elférnek a gépek, hozzá támrendszereket, jéghálókat kell építeni.

Az alternancia (a rendszertelen terméshozás jelensége) elkerülése érdekében vegyszeres termésritkítás szükséges. Jól jön a kis szállítási távolság a feldolgozó üzemtől: a legjobb, ha a parcella széléről traktorral be lehet vinni a termést. Előnyös lehet a bioter­mesztés is.

Más a helyzet az étkezési alma piacával. Itt elsősorban a lengyel és a magyar mezőgazdasági termelőket érintette rosszul az Oroszország ellen bevezetett uniós kereskedelmi embargó, ami érdekes módon a földgázra vagy a BMW-autókra nem vonatkozik… A magyar almatermesztőknek tehát meghatározóan a belföldi piaccal kell számolniuk, ami a Kárpát-medencét jelenti: hiszen Erdélybe, Szlovákiába, Szlovéniába, Horvátországba is szállítunk, de ezen a területen az olcsó lengyel áruval kell versenyeznünk.

A lengyel termelők azért tudnak olcsóbbak lenni, mert náluk más a termelési szerkezet, olcsóbb ültetvényeik vannak, többnyire ukrán munkaerőt használnak, amely nem olcsó ugyan, de jól dolgozik, a választott fajtákból tömegesen képesek termelni, olcsó és jó gépparkjuk van, velünk szemben a klímaváltozás nyertesei közé tartoznak és a bürokrácia lényegesen kisebb náluk. Velük szemben az az előnyünk a belpiacokon, hogy az áruházláncok tőlünk vásárolnak, legalábbis addig, amíg árban tudjuk tartani a lépést a lengyel áruval. Márpedig (bár pontos felmérések egyelőre nincsenek) az alma többsége nyilván ott fogy, az áruházláncokban, mert a kis, kosaras piacok és a zöldségesek nem tudnak annyit forgalmazni, mint egy nagy élelmiszer-áruház. Ezeknél helytállni komoly kihívás. Még akkor is, ha ott magas az eladási ár (ami a termelő számára érthetetlen) és néha a minőség is hagy kívánnivalót maga után. A termelői nettó 60-70 forintos kilogrammonkénti árból a sok rárakódó költség: a csomagolás, a raktározás, a hűtés, az anyagmozgatás, az adminisztráció miatt gyakran három havi hűtés után a hűtőházban már 110 forint lesz, és még erre jön majd az áruházlánc becslések szerint 60-80 százalékos árrése is.

Sokan azt mondják, hogy a magyar márkaépítés lehetne a megoldás a piacon, jegyzi meg ifjabb Csizmadia György. Ám úgy véli, hogy az igazi kérdés nem ez. Finomabb, szebb, jobb, egészségesebb mondjuk a szabolcsi alma a versenytársainál? S ha jobb is: ki fizeti meg a márka drágaságát és miért? Mi az a plusz érték, ami az árban érvényesíthető? A megoldás a piacnak és a termőhelynek megfelelő fajta- és technológia-választás lehet.

A márka- és a brandépítés minőségi feltételeiről

A márka- és a brandépítés sokat számíthat, de ez nagyon összetett dolog – jegyezte meg ifjabb Csizmadia György. Létezik erre állami támogatás, és ez jó, de a lényeg akkor is az, hogy adni kell a termékkel valamilyen pluszt, amivel kitűnik a többi termék közül! Például a szentesi paprika biológiai növényvédelemmel terem, nem tartalmaz vegyszermaradékot: ennek van piaci értéke, erre lehet márkát, brandet építeni, ha van rá fizetőképes kereslet.

Van jó példa olyan brandépítésre, ami a közösségi termékhez is kapcsolódik. Ilyen a Balaton bor: összefogást jelképező, kizárólag olaszrizlingből készült termék, amely egységes dizájn­nal kerül kereskedelmi forgalomba. A Balaton bort bárki elkészítheti, aki megfelelt az előírt feltételeknek, és akinek a bora kiállta a vakkóstolás próbáját. Hasonló a RedY bor is Villányban. De ehhez meg kell felelni a felállított követelményeknek!