Erzsikét nem kímélték a bajok, de nem maradt egyedül mégsem

Eddig még a legkevésbé sikerült találkozókon is volt legalább egy olyan perc, amikor az idős ember arca kisimult, és hihetetlen belső békével gondolt vissza életének erre vagy arra a percére, napjára, évére.

Ezekért a pillanatokért érdemes vállalni az alkalmatlankodást a köszöntött vagy rokonai lakásában, netán az idősotthonban, s felrúgni a napok megszokott menetét.

S van, amikor különösen jól sikerül az ilyen találkozó! Mint most, amikor (szép sorozat) egymás után három napon volt részünk szépkorúak köszöntésében.

Ezúttal Somorác Ferencnét, Erzsikét köszöntötte a város humán ügyekért felelős alpolgármestere, Gombos István 90. születésnapja alkalmából.

Majdnem azt írtam, hogy „otthonában” – de csak a hangulat miatt. A családias légkör azonban nem volt véletlen: Erzsikét, aki egy ideje a kórház ápolási osztályán tölti a legtöbb időt, testvére családja, unokahúgai és az ő leszármazottai hozzák ki látogatóba minden lehető alkalommal.

Mint most.

S itt kérem, hogy nézzék meg alaposan a képet. Az ünnepelt (Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő levelével) mellett az egyik unokahúg, Merglné Ulmer Mária, aki mögött férje, Mergl István és lánya, Mergl Nikolett áll, amíg a kép jobb szélén testvére, Kuminka Mária látható. A fotón nem szerepel, de jelen volt még a másik unokahúg, Ulmer Sándorné is, akinek két felnőtt fia is tiszteletét tette később a születésnapon.

Az a bizonyos belső béke talán nem véletlen...

Erzsike Baracsról indult, egy rövid fővárosi kitérő után a városban élt, és a vasmű hengerműveiben dolgozott minőségellenőrként. A legutóbbi időkig beteg fiát ápolta, aki kevéssel ezelőtt elhunyt.

De lám, nem maradt család nélkül! Mindenkinek hasonló rokonokat kívánunk.