Mindenkinek ott volt a helye Földváron, aki ezt az ünnepet a magáénak érzi

Szabó Oszkár dunaföldvári plébánosnak nem csak a szertartáson volt mondanivalója az összegyűlt híveknek.

– Ma ünnepeltük a templomunk búcsúját, és vele mindazt a jót, amit itt kaptunk, ahogy azt is, hogy ide, ehhez az egyházközséghez tartozunk. Ma van Szent Ilonának az ünnepe, aki az égi védőszentje az embereknek. Mindenkinek örülök, aki eljött hozzánk, mert megmozdult bennük az Isten, vagy érdekesnek találták a programjainkat. Nemcsak a hívőknek, hanem mindenkinek itt van a helye, aki ezt az ünnepet a magáénak érzi. Terített asztallal vártuk a vendégeinket. Sokszor az a félreértés éri a katolikus egyházat, hogy mi csak a lélekkel törődünk, de mi azt tartjuk, hogy a test és a lélek együtt ünnepeljen, és nagyon fontos az, hogy az egyén és az Isten kapcsolata mellett egymással is találkozzunk. A terített asztal mellett lehet ezt igazán elérni, és a világ nagy dolgai is mindig itt dőlnek el. Hogy egy jó pohár bort is látnak a kezemben? Azt írja a Szentírás, hogy Isten borral vidámítja az emberi szíveket. Hálás vagyok a borosgazdáknak, akiktől ezt kaptuk a mai ebédünkhöz.

Térségi ünnep lehet a búcsúból

Dukai István, a Szent Rókus Borlovagrend nagymestere az egyik motorja volt az eseménynek.

– Ilyenkor nem tudunk teljes létszámban megjelenni, hiszen ez az ünnepünk a nyaralási időszakkal esik egybe, ezért az itthon maradóknak kellett munkával pótolni távollévőket. Ma a partnerszervezetünkkel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dunaföldvári csoportjával együtt egy finom vendégséggel várjuk az ideérkezőket. A célunk, hogy egy jót beszélgessünk, barátkozzunk egymással. A dunaföldváriak mellett itt vannak a bölcskei, a dunaújvárosi és az adonyi vendégeink is. Mivel több településnek van közös plébánosa, a híveik is követik őket egy-egy istentiszteletre. Elképzelhető, hogy lassan térségi ünnep lesz a búcsúnkból. Ezzel talán közelebb kerülnek egymáshoz a különböző falvakban élők.

Az egyén és az Isten kapcsolata mellett fontos, hogy egymással is találkozzanak

A lovagi hitvalláshoz hozzátartozik, hogy szívesen megkínáljuk a betérőket egy tányér étellel és egy pohár borral. A két bográcsunkban körülbelül hetven-nyolcvan főre főztünk babgulyást és körülbelül harminc liter bort is hoztunk magunkkal, ami szintén a terített asztalra fog kerülni.

Szívesen dolgozunk együtt

Jákli Viktor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dunaföldvári csoportjának vezetője minden évben egy lelkes csapatot irányít, akik a vendégek fogadására készülnek. Jómaga pedig a kondérok mellett alkot. Híres pörköltekkel örvendezteti meg az odaérkezőket.

– Könnyű a segítőket megnyerni a cél érdekében, mert jó a csapatunk, szívesen dolgozunk együtt. A búcsúnkat a több mint harmincévnyi szünet után most már több éve sikeresen tudjuk megrendezni. Nagy örömünkre a hívek szívesen jönnek össze erre az alkalomra is, hogy az ősapáinkhoz hasonlóan közösen ünnepeljenek. Ez nem az én, hanem a Máltai Szeretetszolgálat sikere. Annak a szellemében tesszük a dolgunkat.

Szép misét hallhattak a hívek, és az Ördögszekér műsora is csodálatos volt. Lipták Tamással én az ebédet, a marha- és sertéspörköltet főztem, ez volt a feladatom. A segítőimmel együtt reggel hattól azon munkálkodtunk, hogy délre minden finomság készen legyen, és az asztalra kerülhessen. Mellettünk a partnerünk, a Szent Rókus Borlovagrend is hasonló célt fölvállalva tette a dolgát.

Barátságos beszélgetésre invitáltunk

Dr. Sűrű János a Dunaföldvár–Bölcske Egyházközség világi elnökeként fogadta a vendégeket, és jó szívvel invitálta őket a terített asztalhoz.

– Ez egy nagyon szép rendezvény, a búcsú pedig egy szent dolog. Ennek része ez a kellemes vendéglátás. A saját pályafutásom tapasztalataira is alapozva vallom, hogy a lelki megújulás mellett igenis szükség van arra, hogy leüljünk egymás mellé, és barátian beszélgessünk. Ebből hosszú távon mindig pozitív dolog származik. Ennek az életünk részévé kell válnia.

A vendéglátás két szervezetnek és néhány támogatónak köszönhető, és ez nem a gazdagságról szól. Biztosan van közöttük az is, de ezt soha nem vizsgáltuk. Amit az asztalra raktak, azt jó szívvel, barátsággal hozták ide magukkal, ahogy minden évben megteszik. Köszönet illeti érte őket.

Őrizzük meg a boros- ­hagyományainkat is!

Megérkezésekor először mint híres borászt köszöntöttük, de egy, a búcsúhoz kapcsolódó tisztséget, a Dunaföldvár–Bölcske Egyházközség világi tanácsnoka címet is viseli. Tomolik Jánossal is beszélgettünk.

– Ide nem híres borászként, és nem is valami borvizsgálóként érkeztem. Jó szívvel kínáltak az itteni gazdák, amit örömmel fogadtam, és kiváló italokat kóstoltunk. A dunaföldvári termelők általában is sokféle nagyszerű borral dicsekedhetnek, elismerés illeti őket érte.

Ennek a vidéknek, a Tolnai-dombságnak megvan a maga sajátossága. Nekünk nem a nagy mennyiségekre kell törekednünk, és az összes bortermelő vidékről összeszedni a szőlőt, hogy abból készítsünk magunknak borokat. Csakis az lehet a célunk, hogy megőrizzük a tolnai hagyományainkat, e vidék sajátosságait, és igyekeznünk kell minél jobb minőségű bort produkálni. A siller készítése a jövőben kitörési pont lehet a számunkra.

A táncukat hozták ­ajándékba

Az újból feltámasztott hagyomány, a földvári búcsú ünneplése óta az Ördögszekér táncegyesület rendre megajándékozza műsorával a résztvevőket. Az idén is így történt. A nézők mosolygós, boldog arccal vették körül őket, a táncukat tapssal jutalmazták. Appelshoffer János művészeti vezetővel beszélgettünk.

– Erre a kis bemutatóra mezőföldi táncokat hoztunk, hiszen ez a hozzánk legközelebb álló, mivel néprajzilag mi is ehhez a tájegységhez tartozunk. Nagyjából így nézhetett ki a régi dunaföldvári tánc is.

A lányok a nagymamák gyönyörű ruháiban táncoltak, és a fiúk is követték a helyi hagyományokat. A férfiak viszonylag egyszerűen öltöztek, csizmanadrágban, egyszerű fekete mellényben ropták. A búcsú a hagyományunk része, és a műsorunkkal mi is azokat ápoljuk.

Szerintem jelenleg egy kicsit a reneszánszát éli a népi tánc, ezért egyre többen járnak táncházakba és a fiatalok is szívesen ismerkednek vele. A rendezők nagyon kedvesek, és ilyenkor minket is szívesen látnak a terített asztalok mellett, amit mi szeretettel és szívesen fogadunk.