Beszélgetés Kovács István görögkatolikus parókussal az államalapítás ünnepén

A hagyományokra tekintve mind vallási, mind társadalmi vonatkozásaiban van okunk a visszatekintésre, s van okunk örülve ünnepelni is. Kovács István görögkatolikus parókusnak is üzent az idei évben az ünnep, amit elfogadhatóan köthetünk az ökumenéhez is:

- Augusztus 20-ra tekintve, magyarságunkra tekintve a legfontosabb üzenetnek tartom, hogy meg kell tartani magyarságunkat, kereszténységünket. A magyar kereszténységnek ez az, ami most a legfontosabb. Akár Hollandiából, akár Svédországból – mert vannak barátaim kint – de Angliából is, az az üzenet, hogy, nekünk, magyaroknak meg kell őriznünk a kereszténységünket és keresztényként kell élnünk Európában. Mert ha nem így teszünk, nagyon nagy problémák lesznek az országunkban. Nyilván nem csak itt. Ha szent Pio atya jóslatára tekintek, aki azt mondta, hogy Magyarországból egy madár fel fog repülni, nyilván allegórikusan, meg fogja menteni Európát. Tehát, hogy meg fogja tartani a kereszténységében. Elsősorban két oldalra üzennék ezáltal. Az egyik oldal a fiatalokhoz, hogy próbálják nem hagyományként, történelmi múltként élni az életüket, hanem megélni. Megélni a keresztény identitást. Odafigyelni az Istenre, odafigyelni a szeretet parancsára. Nem a pillanatnyi élvezetekre figyelni, hanem tényleg a jövőre tekintve nézzék az életet. Először mindenki a saját életéből kiindulva. A másik oldal pedig a szülők. Az, hogy ők hogyan nevelik a gyermeküket. Lehet itt az iskolára, a környezetre is fogni dolgokat, bűnbaknak beállítani, de elsődlegesen a szülők nevelik a gyermeküket: többet tudnak adni. Ha a szülő odafigyel, akkor a gyermek jó lesz, jól lesz ebben a világban, s tudja majd, hogy hova tartozik. Mennyire magyar, mennyire nemzeti érzékű, mennyire keresztény. Ez a szülőtől függ, nem a környezettől. És egyszer mindenki szülő lesz. S ha a keresztény értékeket kezdi élni, akkor rájön, hogy nem az az érdekem ebben a világban, hogy a világ leggazdagabbja legyek, hogy jól éljek, rengeteg pénzzel, hanem az tesz gazdaggá, ha vannak körülöttem olyan emberek, akik szeretnek engem. Az fog boldoggá tenni, hogy vannak, akikre tudok támaszkodni, s vannak, akikre majd idős koromban is tudok támaszkodni. Ez a gyermekvállalás egyik oldala. Tehát, ne azért vállaljunk gyermeket, mert már az egzisztenciám megvan. Hanem egzisztenciaként a gyermeket tűzzem ki célul. Vagyis házasságban, gyermeket vállalva már minden egzisztenciám megvan: van kiért dolgoznom, van kiért hazamennem, van kit ölelnem, van kit szeretnem. Nagyon-nagyon fontos, hogy pozitívan lássam a jövőt. De csak akkor tudom pozitívan látni, ha teszek is érte.

- A jövőről beszélve, jövőképként Tusványoson Orbán Viktor miniszterelnök úr azt mondta, hogy kulturális térfoglalást kell tennünk. Államalapításunk ünnepén ehhez szorosan kapcsolódik a Szent korona kérdésköre…

- Nemzeti érték a Szent korona, de nemcsak az, hanem keresztény érték is. Ha megnézzük a kinézetét, akkor látjuk, hogy egy kapocs a Keleti és a Nyugati világ között, a keleti kereszténység és a nyugati kereszténység között. A keleti világ ikonográfiájából (akár egy bizánci, görögkatolikus templomban az ikonosztázion, amelyben a szentélyt a hajótól elválasztja. A szentélyben folyik a Liturgia, az Eukarisztikus Liturgia, a hajóban pedig a nép, a hívő, keresztény emberek, részt vesznek benne.) A nyugati világ is megjelenik, hiszen jól tudjuk több részből állt össze, ami jelzi, hogy a magyar királyság kapocs a két világ között. A nyugati és a keleti kereszténység között. Olyan értéket képvisel, amit magyar embernek ismernie kell, őriznie kell, meg kell védenie, fel kell fognia, hogy ez a léte ebben a világban. Nagyon jó rajta, amit magamtól szoktam elgondolni, az elferdült, elfordult kereszt. Mert így van a keresztény ember is. Hogyha egyenesen állna, azt mutatná, egyenes utunk van az örök életbe. Észre kell vennünk, hogy nem egyenes és nem is olyan sima az út az Isten országa felé. Küzdeni kell.

- Milyen érzéssel tölti el kenyérszenteléskor, hogy hazánkban az idei gabonatermés több, mint húszmillió ember táplálására lett elegendő?

- Alapvetően Isten áldásával! A világra tekintve rengeteg helyen aszály van, víz nélküliség. Nem csak ott, ahol eddig is volt, hanem sok helyen csökkennek a vizek, ott is, ahol eddig ez nem volt feltűnő. Nyilvánvalóan a Kárpát-medence sajátos, csodálatos hely. Mondhatnám, hogy a Paradicsomhoz hasonlít, mert minden megvan. Ez a rengeteg gabona, termés nagy Magyarországnak adhatna élelmet, de nem politikáról beszélek most. Inkább arról, hogy a nemzeti érdekeinket kell képviselnünk, nemzeti hagyományaink, magyarságtudatunk, kereszténységünk az, ami nagyon fontos. Emiatt kötelességünk az itt szegénységben, mélyszegénységben élőket támogatni ebből a termésből. És kötelességünk a határainkon túl élő magyarokat is támogatni, ha náluk nem volt olyan a termés. Tehát ez a keresztény embernek a természete, hogy támogassa azt, akinek nem volt, vagy nincsen. Az alamizsna adás! A böjtnek az egyik oldala, ami három részből áll: megtisztítjuk a lelkünket, az evést háttérbe szorítjuk az első miatt, mert a lelkünkre figyelünk, nem a testünkre, s azt követi az alamizsna adás. A harmadikat el szokták felejteni. Szent István királyunk intelmeire tekintünk Szent Imre herceghez, hogy miként kell magyarnak lenni ebben az országban, nyilván nem elég a kifejtésre egy újságcikk! De talán nézzük meg azt az oldalát, ami arról szól, hogy nem nyugatról, meg keletről hívjon embereket, hanem a magyar törzsek, a nemzet maradjon meg ebben a világban, Európában, keresztényként, az Isten országának. Augusztus 15-én ünnepeljük a halálát Szent Királyunknak. Azért ünnepeljük, mert Szent! Ekkor van Nagyboldogasszony ünnepe is, vagyis Szűz Mária elszenderedésének és mennybevitelének az ünnepe. Az Istenszülő Szűz Máriának ajánlotta fel Szent István az országot. Az egészet, s nem csak a koronát. Ha ezt továbbvisszük, akkor mindkettő szent egy napon hunyt el, Isten országába került, de: óvta, védelmezte ezt az országot. Szűz Mária is, Szent István is. Akárki akármit mond, az Istenszülő Szűz Mária nem vette le kezét az országunkról. Ezért mi magyarok tanuljunk meg könyörögni magunkért, egymásért, nemzetünkért. Mi magyarok sokszor szájunkat lebiggyesztve másokra irigykedve járjuk a világot, pedig büszkének és boldognak kellene lennünk észrevéve értékeinket, megtartani és megélni azokat. Ez az ünnep arra hívja fel a figyelmet, hogy magyarnak, Szent István utódjának büszkeség és öröm lenni ebben a szabadelvű sokszor nem az igazi értékeket képviselő veszélyesen liberális világban. Szent István utódjaként az egységre kell törekedni a szeretetben. Kívánok mindenkinek boldog ünnepet!