A Mohai családban a zenéé a főszerep

Mohai Lajos, a családfő – lapunk állandó szerzője – maga nem zenész, bár nagyon szereti a muzsikát. Énektanárt szerettek volna belőle csinálni, de végül gépészmérnök lett. Fia Mohai Tibor fagottművész, a Szerb Antal Gimnázium énektanára, a dél-pesti Sonore vegyes kar alapító karvezetője. Ének-zene tanári és karnagyi munkája mellett, okleveles svéd és wellness masszőr. Tibor felesége, Bodolai Cecília 1992 óta a Budapesti Fesztiválzenekar brácsaszólamának tagja. A Danubius, majd az Eckhardt Vonósnégyes brácsásaként számos hazai és nemzetközi fesztiválon, rádió- és televíziófelvételen szerepelt. Az unoka, Mohai Bálint fiatal kora ellenére is büszke már elért eredményeire, hiszen a Magyar Állami Operaház szólófagottosa, számos nemzetközi és haza verseny győztese, egyik nyertese volt a Zeneakadémia tehetségkutató versenyének, a többi közt a Deutscher Akademischer Austausch Dienst ösztöndíjasa volt.

Mohai Lajos határozottan állítja, a gyerekek pályaválasztásánál nem a megélhetés volt az elsődleges cél, hanem az, hogy embert csináljon belőlük. Értékes embereket, akik amihez értenek, azzal foglalkoznak. Ez sikerült is. Tibor zenével foglalkozik ma is, a nagyobbik fiú, Lajos ugyan nem ezen a pályán érvényesült, de még ma is orgonál, hobbiból még hangversenyeket is ad. A lakásban a zongorát mindig ütötte valaki.

Arra a kérdésre, hogy mit hallgattak gyermekkorukban, Mohai Tibor azt a meglepő választ adja: Illést, Metrót, Omegát, meg Tátraiékat, mert nagyon szeretik a könnyűzenét. Nem kellett parancsszóra komolyzenét hallgatniuk, de Tibor sokat gyakorolt, hiszen két hangszeren is tanult, zongorán és hegedűn, hiszen a Móriczban kötelező volt legalább egy hangszert végigvinni. De otthon Kovács Katit, Rhoda Scottot hallgattak, ez is csiszolta az ízlésüket.

Ennél a pontnál fia, Mohai Bálint közbeszól, ugyanis ő gyerekként, de még fiatalon is alig ismerte a könnyűzenét, csak klasszikus zenét hallgatott, nem ment könnyűzene a rádióban, a CD-lejátszón. Csak később, magától fedezte fel az előadókat. Abban is megállt a hip-hopnál, ugyanis imádott kosarazni. Tibor gyorsan magyarázatot is ad minderre, ugyanis ekkoriban végeztek feleségével Bodolai Cecíliával és pályakezdőként „agyba-főbe” gyakoroltak, egyikük a brácsán, másikuk a fagotton. Merthogy Tibor a fagott felé fordult, ugyanis Győrben egy felvételin azt mondták neki, hogy nagyon jó zenész, kezdjen el fagottozni, mert túl sok a jó zongorista, meg hegedűs. Boros János az Operaház fagottosa nyugdíjasként Dunaújvárosban tanított, így hozzá került. Az ízig-vérig pedagógus, művész örült, hogy egy tehetséges fiatalra talált. Meg is lett az eredménye, felvették a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ugyanis amikor a zeneiskolát ellenőrizték Budapestről, az ellenőr a folyosóról hallotta a játékát, és felismerte a tehetségét. Később elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet is.

Furcsa játéka a sorsnak, hogy Mohai Bálint ül ma az Operaházban a szólófagottos helyen és azokból a kottákból játszik, amit Boros János írt alá. Neki az alaphangszere a zongora és ének volt. Lényegében énekesnek indult, de túlénekeltették az iskolában, kialakult egy hangszálcsomó, ami derékba törte énekesi karrierjét. Egy énekhez közeli hangszert szeretett volna választani, és a fagott szerinte ilyen, a férfihang színének teljes skáláját bemutatja. Zongorista nem akart lenni, mert látta, hogy óriási a versengés. Ma már magáénak tudhatja a 42. Nemzetközi Concertino Prága Zenei Verseny 1. díját, és azóta is sokminden történt vele, de állítja: fog is, mert még fiatal. Még négy éve van versenyeken részt venni, és érzi is magában a töltetet a megmérettetésre.

Szüleit is a zene hozta össze, már a főiskolán is évfolyamtársak voltak. Náluk működik az azonos foglalkozásúak házassága, sokat segítik egymást. Boldvai Cecília vonósnégyesek és az Operaház után bekerült a Budapesti Fesztiválzenekarba, ami sok utazással járt. Ekkor Tibornak kellett a gyerekeket ellátni amellett, hogy aktívan zenélt. Ők már egyáltalán nem féltették gyermeküket a zenei pályától, felismerték a tehetségét, és nagyon nagy kedvvel állt a dologhoz. Mohai Lilla is tehetséges volt a zenében, de ő inkább a táncot választotta. Úgy tűnik, az egész családnak vérében van a zene. A dinasztia folytatódik, hiszen Bálint párja ugyancsak muzsikus, és nem bánnák, ha a gyermekük is zenész lenne majd.