November elejéig reménykedhetnek még a sikerben

A viadalt szervező civil közösség a mostani, a sorrendben már a nyolcadik verseny végeredményét november elején teszi majd közzé. A voksolás tétje volt az is, hogy a győztes nevezhető majd a jövő évben esedékes Európai év fája versenyen, amelyen a magyar jelöltek hagyományosan jól szerepelnek – legutóbb 2016-ban nyert a „mi” versenyzőnk, egy molyhos tölgy Bátaszékről.

De egyelőre még vissza az idei hazai versengéshez, amelyre összesen negyvennyolc jelölés érkezett – az adott fa vagy facsoport rövid története, illetve néhány fotó kíséretében. Az Ökotárs Alapítvány szakmai zsűrije ezek közül juttatott be tizenhármat a döntőbe.

Ebben a vetélkedőben nem számít a fák kora és mérete, előny azonban, ha a jelölt őshonos fajt képvisel, közterületen áll, vagy a története környezetvédelmi ügyhöz kapcsolódik. A döntősök kiválasztásánál a zsűri legfontosabb szempontja a történet, amely megmutatja, hogy az adott fa vagy facsoport miért fontos és különleges az őt nevező közösség számára. Az alapítvány célja a versennyel, hogy felhívja a figyelmet a természet és a közösségek kapcsolatára, illetve a természetvédelem fontosságára.Azok a jelöltek, amelyek élete vagy természetes környezete, élőhelye veszélyben van, elnyerhetik a „Hős fa” címet.

Ezzel a díjjal szeretnének a verseny szervezői hozzájárulni a fák életéért vívott harchoz, illetve elismerni a megmentésük érdekében végzett munkát. Az Év fája címet hagyományosan a közönség internetes szavazatai alapján osztják ki, amíg „Hős fa” a zsűri döntése alapján lehet valamelyik jelölt.És akkor szemezgessünk az idei mezőnyből!Ott volt a jelöltek közt Délegyháza község (Pest megye) címerfája, egy 450 éves vadkörte. A növény 1999 óta élvez helyi védettséget, a településen élők minden erővel igyekeznek megóvni, bár állapota az utóbbi években sokat romlott. Villásan elágazó, kettéhasadt törzsét menetes szárakkal összefogták és „mankókat” is kapott, a gondoskodást pedig azzal hálálja meg, hogy még mindig hoz termést. Egy vihar során letört ágát nem dobták ki: Délegyháza kitüntetett polgárainak készítenek belőle emléktáblát.

A Szabolcs megyei Nyírbátorból egy 121 éves tölgyfát neveztek, aminek csemetéjét a Millennium évében konfirmáló gyerekek ültették el a város szívében. Leszármazottaik ma is örömmel pihennek meg az árnyékban.

A Kecskemét melletti Szentkirály falujának határában áll egy nyárfa, a község jelképe: aki útnak indul innen, ezt látja a településből utoljára, aki pedig hazatér, a 29 méter magas növényt pillantja meg otthonából először. Az idős fa út mellett áll, a szakemberek a közlekedésre veszélyesnek ítélték, és ki akarták vágni, ám a helyiek elérték, hogy szakszerű kezeléssel, és kétévenkénti újabb állapotfelmérésekkel meghosszabbítsák életét. Így a szentkirályi nyár továbbra is várja haza a falubelieket.

A Balaton-parti vasútközlekedés biztonságának indokával több mint 100 nyárfát vágtak ki tavaly Fonyód térségében – a helyiek pedig most két olyan növényt jelöltek az Év fája címre, amelyek valahogy megúszták a beavatkozást.

A Pest megyei Sülysáp város általános iskolájának udvarán magasodik egy ciprusfa, aminek ültetésében a későbbi Nobel-díjas kémikus, dr. Hevesy György középiskolás diákként maga is közreműködött. A ma diákoknak otthont adó kastély ugyanis a család birtokában volt abban az időben. Miskolcról egy végveszélyben lévő mocsárciprus került be az idei versenybe. Az évtizedek óta helyi természeti védelem alatt álló fáért tizenhárom éve küzdenek a zöldek, harcolva a „hatalmasokkal”, akik gyakorlatilag a növény árnyékában gépkocsitároló építésére adtak ki engedélyt. A hercehurca ma ott tart, hogy a környezettel nem törődők állnak nyerésre, így lehet, hogy hamarosan már csak néhaiként emlékezhetünk meg erről a fáról...Pesterzsébetről két hatalmas platánfát neveztek a versenybe: ezek az egykor itt elterült Rédey-erdőbirtok maradványaként szinte emlékmű-szerepet töltenek be.

Pilisvörösvár legöregebb fája, egy vén eper is pályázott a szavazók jóindulatára: a hagyomány szerint 311 éve, a helyi templom építésének megkezdésekor ültették. Valószínűleg azért választották éppen ezt a fajtát, mert leveleit selyemhernyók táplálékául szánták.