2024.02.16. 14:00
Eurofer: Jelentős kihívások előtt az acélipar
Az Európai Bizottság által február 9-én bejelentett új acélipari védintézkedési vizsgálat megindítása jelentős lépés, amely biztosíthatja a jelenlegi intézkedések folytatását a 2024 júniusát követő időszakban. Ez egy válaszlépés a globális acélpiac súlyosbodó kihívásaira, ahol a többletkapacitásból származó szén-dioxid-intenzív acélimport elárasztja az Unió piacát, ezáltal kockázatot jelentve az európai acélipar fenntarthatóságára nézve – tette közzé az Európai Vas- és Acélipari Szövetség, az EUROFER.
Az EU-nak prioritásként kell kezelnie Európa versenyképességének növelését
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő
Axel Eggert, az Európai Vas- és Acélipari Szövetség, az EUROFER igazgatója közölte: „Egy ilyen eljárás megindításának feltételei vitathatatlanok. Az Egyesült Államokban a 232-es cikkelyen alapuló vámok továbbra is érvényben vannak, miközben azt látjuk, hogy más piacokon elszaporodnak a protekcionista intézkedések, és a többletkapacitás világszerte növekszik. Mindez jelentős kihívások elé állítja az európai acélgyártókat. Kína mára nagyon közel került az egy évtizeddel ezelőtti hatalmas exportszinthez, a globális többletkapacitás jelenlegi mértéke elérte a 600 millió tonnát, és további 150 millió várható a következő három évben. Ezek a számok önmagukért beszélnek. A jelenlegi összkép alapján az acélkereskedelem távolról sem tisztességes.”
Eurofer - A kínai kapacitások példátlan növekedése
Kína acélipari kapacitásának az elmúlt két évtizedben tapasztalt példátlan növekedése súlyos egyensúlyhiányhoz vezetett a globális piacokon. Ennek jelei először a 2015–2016-os acélválság idején váltak érezhetővé, amikor a kínai belföldi acélkereslet stagnált, ami hatalmas, összesen mintegy 100 millió tonnás exportnövekedést eredményezett. Napjainkban az adatok ugyanennek a forgatókönyvnek a megismétlődését jelzik előre, mivel Kína 94 millió tonnás acélexportja 2023-ban majdnem elérte ezeket a történelmi csúcsokat.
Egyre nagyobb az export nyomás az uniós piacokon
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az acél többletkapacitás új dinamikája regionális szinten is megjelenik, különösen Délkelet-Ázsiában (ASEAN-országok, India), a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Ezek az új kapacitások megváltoztatják a kereskedelmi szerkezetet, mivel a hagyományos exportáló országok helyét újak veszik át, csökkent exportlehetőségekkel és zártabb piacokkal szembesülnek, ami arra kényszeríti őket, hogy alternatív exportpiacokat keressenek. Következésképpen az Európai Unió a kereskedelem eltérítésének elsődleges célpontjává vált, és ezzel együtt egyre nagyobb mértékű acél export irányul az uniós piacra.
A védintézkedés legitim és nélkülözhetetlen eszköz az EU acélpiacának stabilizálásához és a szén-dioxid-mentesítés útján járó európai acélipar fenntarthatóságának biztosításához. Hatalmas, piacromboló hatású behozatal áramlik a harmadik országok felől, többnyire elenyésző vagy zéró éghajlati ambícióval, ami tovább veszélyezteti az átmenetet. Számítunk a Bizottságra a globális helyzet alapos értékelésében, és megtesszük a szükséges intézkedéseket az európai acéltermelés védelme érdekében” – zárta nyilatkozatát Axel Eggert.
Különböző klímaambíciók
A klímaambíciók azonban továbbra is különböznek a világ egyes részein, és a bejelentett új beruházások gyakran nincsenek összhangban ezekkel. 2026-ig ugyanis 150 millió tonna új, nem feltétlenül piaci alapon létrejövő kapacitást terveznek bevezetni a világ acéltermelésében. Ezek a befektetések főleg harmadik országokban koncentrálódnak, ahol a szén-dioxid-intenzív primer technológiára összpontosítanak még napjainkban is. Emiatt nélkülözhetetlen egy olyan határozott kereskedelmi politika, amely kiegyensúlyozza a játékteret azokkal a régiókkal szemben, amelyek nem osztoznak a legambiciózusabb klímacélokban.
Az Európai Uniónak prioritásként kell kezelnie Európa versenyképességének növelését, amit a zöld villamos energia és a hidrogén hozzáférhetőségének, valamint a szükséges nyers- és másodlagos alapanyagok elérhetőségének biztosításával érhet el. Érdemes megemlíteni, hogy az EU acéliparának teljes dekarbonizációja önmagában akkora mennyiségű villamos energiát igényelne, amely megegyezik Franciaország teljes áramfogyasztásával.
A Liberty a zöldacél elkötelezettje
Mint ismert a Liberty Steel Dunaújvárosban az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású acél előállítását tervezi, összhangban a csoport azon törekvésével, hogy 2030-ra karbonsemleges legyen (CN30). A karbonsemlegesség első jelentős lépéseként a múlt hónapban a LIBERTY megállapodást írt alá a kínai CISDI Engineering Co. vállalattal egy 1,5 millió tonna kapacitású elektromos ívkemencének (EAF) Dunaújvárosban történő telepítéséről. Az új EAF 80 százalékkal csökkentheti az üzem közvetlen CO2-kibocsátását.
