Helyben a XX. században épült ki a meleg vizes távhőrendszer

A távfűtés megfelelő tervezés, jól szervezett üzemeltetés esetén jelentős energiamegtakarítással járhat az egyéb megoldásokhoz képest. 

Kiépült meleg vizes távhőrendszer 

Dunaújvárosban a XX. században kiépült a meleg vizes távhőrendszer. Ez azt jelenti, hogy a többi közműhöz hasonlóan az utcák alá a földbe, esetleg közműalagútba fektetett, hőszigeteléssel ellátott csővezeték hálózza be várost. A csövekben (a külső hőmérséklettől függően) meleg vagy forró vizet áramoltatnak, amelyet a fogyasztóknál, vagyis az épületek fogadóhelyiségében elhelyezett hőcserélőkbe juttatnak, ahol átadja a hőt az épület saját rendszerének, amelyre a lakások radiátorai csatlakoznak. Ennek biztonsági és szabályozástechnikai oka van. 

A leginkább lényeges szempont egy távfűtési rendszer esetében, hogy milyen hőforrás segítségével történik a víz felmelegítése, ugyanis ez határozza meg a hőszolgáltatás költségeit, amelyet, ha nem is közvetlenül a lakóknak, de mindenhogyan ki kell fizetni. 
A fűtővíz melegítésének több módja is létezik, Dunaújváros szempontjából háromféle megoldás ismeretes. 

Hulladékhő 

Először is történhet hulladékhővel, ilyenkor valamilyen kemence vagy egyéb berendezés által keltett hőt juttatnak a fűtési rendszerbe. Például a meleghengerműben található tolókemencék csúszósínjét üzem közben folyamatosan hűteni kell, a bennük áramoltatott víz felmelegszik, amelyet, ha nem kerül felhasználásra, akkor hűtőtoronyban kell elhűteni. Ezt a hulladékhőt célszerű a távhőrendszerbe juttatni. 

Kapcsolt energiatermelés 

Szintén nagyon előnyös megoldás az úgynevezett kapcsolt energiatermelés, amikor áramot és hőt egyszerre termelnek. Egy hőerőműben egy vagy több kazán van, amelyek nagynyomású gőzt állítanak elő. A gőzt turbinára vezetik, amellyel a generátort meghajtva áramot termelnek. Ebben az esetben megfelelő, ún. rontott vákuumú fűtőturbinát (változó ellennyomású fűtőturbinát) alkalmazva a lecsökkent nyomású gőzt fűtésre lehet használni. Ilyenkor a tisztán áramot termelő turbinával ellentétben a gőz hőmérséklete nem csökken le 40-50 °C-ra, hanem a kívánt hőmérsékletű gőzt fűtésre használják. 

Ez a gyakorlatban általában úgy néz ki, hogy a gőzzel melegítik fel a távfűtési rendszerben keringtetett vizet. Ilyen elven fűt a többi között a Pécsi Erőmű, a Paksi Atomerőmű egyik blokkja, és ilyen elven fűtötte a várost korábban a vasműben lévő ipari erőmű, amely nemcsak földgázzal, hanem a kokszolóban keletkező kamragázzal, illetve kohógázzal is képes üzemelni. A kapcsolt energiatermelés minden esetben jobb, mint a villamos energia és a fűtési hő külön-külön, egymástól függetlenül történő termelése, jelentős tüzelőanyag-mennyiség takarítható meg vele. 

Kevésbé gazdaságos módozatok 

A távfűtés kevésbé gazdaságos módja, amikor kizárólag melegvíz-kazán vagy forróvízkazán fűti megfelelő hőmérsékletűre a vizet egy fűtőműben, majd azt juttatják el csővezetéken a fogyasztókhoz. Ilyenkor áramtermelés nem folyik, a rendszer kizárólag vizet melegít, a kazánok hőveszteségén túl a távfűtési rendszer veszteségei is növelik a költségeket. Forróvízkazánt jobb esetben csak akkor alkalmaznak, amikor kemény hidegben a megnövekedett hőigényt az erőmű kapcsoltan termelő blokkjai nem tudják kielégíteni, és pluszhőt kell juttatni a rendszerbe. 
További probléma, hogy ma a távfűtésre használt kazánok szinte kizárólag földgázzal tudnak üzemelni, és egy árrobbanás esetén a gyors tüzelőanyag-váltás lehetetlen. 

A városi kitettség csökkentése 

A város fűtését jelenleg földgáztüzelésű meleg vizes kazánok biztosítják, igen jelentős gázmennyiség elégetése mellett. Szakértőnk véleménye szerint szükséges lenne a városi távhőrendszert szakmai szempontból átgondolni. A több mint fél évszázada rendelkezésre álló kapcsolt energiatermelésre alkalmas kapacitás bevonásával oly módon lehetne a városi fűtés hatékonyságát növelni, hogy azzal együtt jelentősen csökkenne a földgáztól való függőség.