Az acélszerkezet-gyártók nagyon bíznak a jövőben

A magyar acélszerkezeti ipar olyan projekteket valósított meg az elmúlt években, amelyek európai szinten is kiemelkedőnek számítanak. A MAGÉSZ tagja az európai szakmai szövetségnek, és tagjai több díjat is elhoztak már. 
A majd negyedszázada alakult MAGÉSZ célja a magyarországi acélszerkezeti vállalkozók összefogása, szakmai és gazdasági érdekeik előmozdítása és erre irányuló együttes tevékenységük összehangolása, társadalmi érdekeik érvényre juttatása, a hazai és nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok javítása, a szakmai utánpótlás és a szakma tudományos hátterének figyelemmel kísérése és befolyásolása – olvasható a szervezet honlapján. Kíváncsiak voltunk, hogyan valósul meg ez a gyakorlatban. 

– Hogyan lehetett ezt a szakmai közösséget a járvány alatt egyben tartani? 
– Szerencsére a MAGÉSZ tagsága szinte száz százalékban egyben maradt a Covid időszaka alatt. Ebben nagy szerepe volt az online kapcsolattartásnak, másrészt a széles lefedettséget biztosító szakmai kiadványainknak is. Ezekben folyamatosan nyomon követhették a tagvállalatok egymás és a szövetség munkáját, tájékozódhattak olyan a folyamatban lévő projektekről, amelyek az egész tagság érdeklődésére tarthattak számot. 

– Az acélszerkezet-gyártás az acéltermékek ellátási láncának egyik végpontján helyezkedik el. Annak szerves részeként ezt az ágazatot ugyanúgy érinti az alapanyag-, energiaárak, valamint a logisztikai költségek növekedése is, ami egyfajta kitettséget jelent a végtermékek árában. Hogyan lehet ezt követni, érvényesíteni a megrendeléstől, adott esetben egy projekt több éves kivitelezésének befejezéséig? 
– Gyakorlatilag egy új szerződéstechnika alakult ki, ez az úgynevezett követő árrendszer. Ez azt jelenti, hogy a ­leszerződött munka folyamán folyamatos egyeztetés van, természetesen bizonyított adatokkal a megrendelő és a kivitelező között, ami vala­milyen szinten az árváltozá­sokat is követi. Így a bizonyítottan megjelenő többletköltségeket a felek között érvényesíteni ­lehet. Ha nem is száz százalékban, de mindenképp „veszteséget elkerülő módon” sikerülhet az adott helyzetet ezzel a nyomon követéssel kezelni. 

– Hogyan érintette ezt az ágazatot a járvány, értem alatta mennyire volt jellemző adott esetben az, hogy kisebb cégek tönkrementek, vagy beolvadtak egy nagyobba? Ebben a nehéz helyzetben a finanszírozhatóság gyakorlatilag prioritássá lépett elő. 
– A piac felépítettsége gyakorlatilag nem változott. Vannak a leader, piacvezető cégek, amelyek az alvállalkozói, vagy partneri viszonyokon keresztül a kisebb cégeket viszik magukkal. Természetesen mindig vannak kieső nagy szervezetek, és vannak olyanok, amelyek adott esetben egy kisebb méretből felfejlődnek egy olyan szintre, hogy képesek legyenek egy beruházás generálkivitelezési feladatait elvállalni, végigvinni. 

– Mennyire nagy a magyar acélszerkezeti piac? Számos állami beruházás erősíti ezt. Voltak és vannak a nagy beruházások, például ilyen a Puskás Aréna, a Zene Háza különleges építménye, számos híd épült az elmúlt időszakban és még sorolhatnám, többnyire állami szerepvállalással, vagy garanciával. 
– Szerencsére az acélszerkezeti ágazat a Covid alatt is jól tudott működni, mivel nagyon sok megkezdett beruházás volt. Jelen pillanatban is számos előkészített projekt van, a cégek napjainkban inkább azzal küzdenek, hogy a projektek előkészítése, szervezése megtörténik, de a háborús helyzet miatt ezek finanszírozása kérdéses. Tehát valószínűleg lesznek olyan projektek, amelyek jelentős késedelmet fognak szenvedni. 

– A MAGÉSZ-tagvállalatok között vannak olyanok, amelyek a Paks II beruházás beszállítói jelenleg is, vagy lesznek a jövőben. 
– Gyakorlatilag a Paks II mindig a reménysugár volt az építőiparban, amelyen belül az acélszerkezet-gyártás is szerepel, de mi úgy vesszük észre, hogy az utóbbi időben tapasztalható bizonytalanság nemcsak, hogy fennmaradt, hanem tovább fokozódik az orosz–ukrán háborúval. Ez a mi megítélésünk. Természetesen az acélszerkezeti cégek készen állnak arra, hogy a paksi beruházásba bekapcsolódjanak, mivel a hagyományos középületek, hídprojektek száma véges, így az ipari területeken, az ipari beruházásokban is szeretnének lehetőséghez jutni, mint például a Paks II-ben. 

– Mennyire vonzó ez a szakma? Ön, aki régóta a pályán van, hogyan látja, mennyire fiatalodik ez a terület? 
– Hála Istennek nagyon jelentős technológiaváltás van az acélszerkezeti iparban. Sokkal több figyelem fordítódik a tervezésre, a projektek előkészítésre, digitalizálására, gyakorlatilag egy olyan irányba mozdul el az egész, ami természetszerűleg fiatalokat vonz be a szakmába, hiszen rendre olyan produktum valósul meg, amire ők is büszkék lehetnek. És akit a „mozdony füstje megcsapott”, az itt marad közöttünk. Nagyon előremutató az, hogy nemcsak a tervezés oldalán, hanem a kivitelezésben is olyan megoldások születnek, amelyekhez egy egészen más gondolkodásmód, adott esetben szemlélet szükséges, mint a régi szakembereknél.