Sikeres nemzetközi vállalattá nőtte ki magát az egykori magyar „garázscég”

Dunaújvárosban már évtizedek óta van papírgyártás. Az átlagember elsőre nem érti, miért van szükség még egyre. Mennyiben más ez?

– Nagyban különbözik. Mi primer rostból, száz százalék cellulózból gyártjuk az alap papírjainkat, amelyekből higiéniai papírtermékeket, papír zsebkendőt, konyhai törlőkendőt, szalvétát és toalettpapírt fogunk gyártani környezetkímélő technológiával. Egy olyan gyárat építünk, amely a legmodernebb technológiával készül, ahol olyan technikai innovációkat, megoldásokat is alkalmazunk, amelyeket korábban sehol máshol nem alkalmaztak. Nálunk lesznek először beépítve.

Ilyen termékek mondhatni már vannak a piacon, mégis miért érdemes fejleszteni ebben a szegmensben?

– A Vajda Papír csoport előállított termékei mondhatjuk, hogy közel ötven-ötven százalékban exportra illetve belföldi értékesítésre kerül. Idehaza és külföldön is vannak érdekeltségeink. Norvégiai gyárunkban a „mainstream-et”, azaz a fő termékeket, Budapesten pedig az úgynevezett prémium és szuperprémium, valamint a hajtogatott termék kategóriát gyártjuk.

A most épülő gyár beruházási költsége 11-12 milliárd forint, amelyből a magyar kormány 4,5 milliárdot biztosít a nagyvállalati támogatási rendszerből. Azért ez egy komoly történet. Hogyan sikerült elnyerni ezt?

– Mi korábban is igénybe vettünk a fejlesztéseinknél Budapesten is a pályázati lehetőségeket. Vállalatunk mindenben megfelelt az exportárbevétel, a legmagasabb feldolgozottság, és a munkahelyteremtés együttes pályázati feltételrendszerének.

A munkahelyteremtés fontos egy adott térség számára is. Mely területről várják ezt a munkaerőt. Hol tart ez a folyamat?

– Kollégáink egy része már kiválasztásra került, akik a budapesti üzemünkben és a norvégiai üzemünkben tanulnak be. A még hiányzó létszám feltöltése pedig ebben az évben megtörténik. (Összesen több mint száz főről van szó – a szerk.)

Kérdés, hogy miért pont ide jöttek: 6-os út, Dunaföldvár, és M8 csomópont? Lehet, hogy már a kérdésben benne van a válasz?

– Így van. Dunaföldvárnak és a kiválasztott iparterületnek a logisztikája, az infrastruktúrája az egyik legideálisabb volt, és a legtámogatóbb fogadtatást is a dunaföldvári polgármestertől és az önkormányzattól kaptuk. A terület kiválasztása kapcsán több helyszín is felmerült. Nyilván a legfontosabb csapásvonal nekünk a Duna melletti települések voltak.

Akkor ez azt jelenti, hogy a vízi szállítás a logisztikában meghatározó?

– Így van. A vállalatunk ars poeticája, és fő filozófiája a környezetterhelés csökkentése, és egészen biztosak vagyunk abban, hogy a közúti fuvarozási megoldásoknak a vízi közlekedés egy nagyon jó alternatívája lehet.

A szomszédságukban működő bioteanolgyár vízi terminálja megfelel önöknek, vagy valahol máshol képzelik ezt el?

– Itt, pontosan ebben az együttműködésben dolgozunk. Már a korábbi tulajdonossal elkezdtük a munkát, és remélhetően hamarosan realizálni tudjuk ezt.

Mielőtt még továbblépnénk, azt olvastam, hogy egy garázscégből lett komoly vállalkozásról van szó. Felmerül a kérdés, hogy miért pont papír?

– Ez egy nagyon hosszú történet. Egy véletlennek köszönhetően választottuk korábban harmadik foglalkozásunknak, vállalásunknak a papírt. A feleségemmel mindketten a szállítmányozásban dolgoztunk, mellette másodállásban piacozással foglalkoztunk.

Akkor van egy kis logisztika, egy kis kereskedelmi véna és honnan jön a műszaki rátermettség?

– Az alapképzettségem elektronikai műszerész, és műszaki pályán képzeltem el a jövőmet korábban, majd a kereskedelemre és a szállítmányozásra váltottam. Magát a műszaki ismereteimet pedig kényszerűségből a vállalkozásokban vagy a vállalkozások előrehaladtával kellett pallé­roznom.

Azt hallottam, hogy a versenyszellemet a levegővel együtt szívta magába…

– Már egész fiatalon olyan sajátos belső késztetéseket éreztem szinte az élet minden területén, mint a megfelelőség, a győzelem.

Nem költői a kérdés: mikorra várható a beruházás üzemszerű indulása?

– Ez év nyara előtt szeretnénk elindulni. Volt egy embert próbáló időszakunk az elmúlt  nyár végén, amikor az időjárás egyáltalán nem kedvezett, de természetesen az építőipari szabad kapacitás hiánya is hátráltatja a beruházást.

Mennyire ütemezhető az építőipari kapacitások lekötése?

– Nem tervezhető, és nem áll rendelkezésre, tehát ilyen időszakra, ami most van, én egészen biztosan nem emlékszem.

Ez azt jelenti, hogy elkezdték ezt a beruházást, akkor annak idején volt egy ütemterve, költségterve, kapacitások lekötése stb. És ez gördülőtervezéssel „majd csak lesz valahogy”?

– Sajnos ezt havonta kell „updatelnünk”, aktualizálnunk.

A költségeket tudja valaki garantálni?

– Nem tudja senki. Olyan nagymértékű a költségemelkedés, ami előre beláthatatlan volt, most már nyilván mindenki okosabb ebben az időszakban. Szerintem még az is meglep mindenkit, hogy egy-egy áremelés bejelentése 15-30 százalék között van, ezt nem lehet előre tervezni. Főleg a munkaerőt, hiszen az építőipari kapacitás döntő része Nyugat-Európa felé tart, és nem is céges szinten, hanem csoportonként, szakmánként. Egész Európában ilyen építőipari bumm van, ahova természetesen szakemberekre és építőipari anyagokra van szükség. Ez nagymértékben befolyásolja a hazai beruházások megvalósulását. Az előző évek kapacitásának visszafogása, visszaszorítása, vagy leállítása következtében nyilván nincsenek fölkészülve sem a vállalkozók, sem a gyártók arra, hogy a rohamtempóban növekedő igényeket kielégítsék.

Mikorra várható ennek a beruházásnak a megtérülése?

– Tíz év fölött.

Nagy bátorság ilyen méretű beruházásba belefogni.

– Minden hazai vállalkozó azt gondolom, nagyon bátor, és elismerés illeti.

Mekkora a konkurencia, hiszen aki például a magyarországi piacra is betör, az a nagy áruházláncok valamelyikének beszállítója is egyben?

– Természetesen konkurenciában nem vagyunk híján. Jellemzően külföldi tulajdonú és külföldön termelő vállalatok a legnagyobb konkurenseink.

A nagy multik beveszik a magyar papírt is?

– Természetesen, hiszen huszonhét országba exportáljuk a termékeinket, tehát ez egy nagyon jó példa arra, hogy versenyképes magyar terméket elő lehet állítani, és komoly piaci sikereket lehet elérni.

Úgy tudom, hogy 16-18 éves gyermekei vannak. Ebben a korban lehet-e tervezni, és ha igen, akkor milyen területre, hogy ők egyszer a vállalkozásban szerepet vállaljanak?

– Természetesen a feleségemnek és nekem is az a dédelgetett álmunk és reményünk, hogy a gyermekek majd a helyünkbe lépnek, és a vállalkozás vezetéséből kiveszik a részüket. Ők már nagyon kis koruk óta részben bevonásra kerültek. Tehát ismerik azokat a termékeket és technológiákat, amelyekkel dolgozunk, a nyári gyakorlatukat rendszeresen az üzemben végezték. Most vannak pályaválasztás előtt, de nem szeretném őket befolyásolni azzal, hogy konkrét utat jelölök ki számukra. Ők természetesen a vállalat minden részét megismerhették már, és ennek megfelelően felelős döntést tudnak hozni.

Beszélgetésünket élénk figyelemmel hallgatja Horváth Zsolt, Dunaföldvár polgármestere is. Elhangzott, hogy a többi között az itteni feltételeknek, a település adta lehetőségeknek is köszönhető, hogy ez a vállalkozás itt települt le. Mivel tudja ezt megerősíteni?

– Gondolom, ahhoz, hogy egy településnek ilyen beruházói legyenek, azért a véletlen és a szerencse is belejátszik. Azt gondolom, ahogy elhangzott, az egyik Dunaföldvár fekvése, és szerintem az is egy nyomós érv volt, hogy Dunaföldvár egyben tudott adni akkora beruházási területet. amely önkormányzati tulajdonban volt, így csak egyetlen egy tulajdonossal kellett a Vajda úrnak „megküzdenie”. Kemény tárgyalók voltunk, de azt hiszem, hogy jó üzletet kötöttünk.

Mikor volt ez?

– 2017 tavaszán. És már látszik is az eredménye, hogy közel egy év után itt egy termelő üzem lesz. Nekünk az az öröm, hogy munkahelyek teremtődnek, hogy nagyon jó kezekbe került ez a terület, maradandót alkot, itt fog maradni. Az pedig természetes, hogy az iparűzési adó a dunaföldváriak érdekét fogja szolgálni, meg természetesen az itteni vállalkozások érdekeit is. Mert el kell jönnie annak az időszaknak, hogy az itt megtermelt adóforintok, amelyek az önkormányzati büdzsébe bejönnek, azok elkezdjenek „szétterülni” a külső ipari övezetekbe is, hiszen áldozni kell azokra az infrastrukturális beruházásokra is, amelyek önkormányzati feladatok. Az utakra, a közművekre, a víz- és a csatornarendszer fejlesztésére, mert ha itt körülnézünk, még vannak feltáratlan területek, és itt közösen a vállalkozókkal és vállalkozásokkal nyitottnak kell lenni arra, hogy ezek a feltételek és lehetőségek még jobban idevonzzák a befektetőket, hiszen a település elhelyezkedése önmagában is vonzerőt jelent. És maguk a vállalkozók is így vannak ezzel, hiszen, ha megjelent már egy vállalkozás, az vonzza a többit is. Mi arra törekszünk, hogy partnerei legyünk az ilyen vállalkozásoknak.