2023.06.05. 14:00
Időutazás: harci játékok a dunaföldvári várban
Tanulságos időutazással várták a történelmi korokra kíváncsi látogatókat Dunaföldváron a várban, az elmúlt a hétvégén, a péntek délutáni ágyúdörrenéstől vasárnap hajnali kapuzárásig. Az idő kerekét a látnivalókkal a honfoglalás korától, a török hódoltság koráig forgatták vissza.

A honfoglalók Fotók: Balogh Tamás
A látnivalók terén egy osztályt lépett előre a rendezvény a tavalyihoz képest. A korhű eszközök kiállítás és a kézműves vásár tárgyai mellett, az említett időszak viseleteibe öltözött hagyományőrzők által bemutatott szerepjátékok és harci események tették izgalmassá, a Szelindek zenekar muzsikálása pedig teljessé az ottani időtöltést.
Ebédre a kevésbé bevállalóknak a hatalmas bográcsokban készült sertés és birkahúsból készült gulyást valamint a halászlét kínálták. A történelmi korokat a gasztronómiában is keresők különleges ízeket is kóstolhattak. Az igazi ínyencek persze fából vagy cserépből készült étkészletekből és evőeszközökkel fogyasztották az ételeket.
A főrendező szemével nézve

Slámer István a Hagyományőrző Íjászok Dunaföldvári Egyletének vezetője érthető büszkeséggel mesélt az eseményről:
- Nagyon örülünk annak, hogy sikerült megrendeznünk a II. Várnapokat. Úgy érezzük, hogy az idén sikerült mozgalmasabbá és látványosabbá tenni a rendezvényünket. A vásári kínálatunkat a tömegcikkek helyett, igazi kézművesek termékei jelentették. A törekvésünket a tavalyinál jelentősebb létszámú látogató ismerhette meg. Úgy láttuk, hogy a program kínálatunk megfelelt a látogatóink elképzeléseinek, jó hangulatban töltötték nálunk az idejüket.
A taglétszámunk tizenhét fő és mellette vannak támogatóink is. Ahogy látható, nem a létszámunk a fontos, hanem a céljaink, és a szívünk hajtómotorja, ami az energiát a tisztelet. Ezt az őseink, a hagyományaink, a kultúránk és egymás iránt is érezzük. Nem akarjuk visszaforgatni az idő kerekét, hiszen nem egy elképzelt, idealizált, hanem a valóságos világban élünk, és mi is előre akarunk haladni benne.
A célunk az, hogy korhatár nélkül, mindenki ismerje meg a kultúránknak ezt a részét, a hagyományainkat, mert nem szabad elveszíteni őket. A régi eszmék alapján szeretnénk előre haladni az életünkben. Az általam most viselt öltözék egy 10. századi rekonstrukciós, a hasonlók anno az íjászok számára készültek. , Nyilván az eredeti anyagok már nem lelhetők fel, ez is a mai kor termékéből készült. Gyakran használjuk a lenvásznat és a bőrt a viseleteink elkészítéséhez.
Lépjünk vissza a honfoglalás korszakába!

Regös Sziránszki József ennek a korszaknak a zenei és a hit világával foglalkozik. Regösének-mondóként mutatja be magát:
- Mondhatom, hogy kutatója vagyok annak a kornak, mellette a Székesfehérvári Szent István Múzeumban dolgozom. Ezzel a dologgal húsz éve életvitel szerűen foglalkozom. Dunaföldváron először járok, szívesen vagyok itt a várudvaron, de otthonosabban mozgok a sztyeppei kultúrában.
- Hogy tudta átörökíteni annak a kornak a dallamvilágát?
- Ez egy rettenetesen nehéz feladat, mert a dalok szövegei, sőt a dallamok sem maradtak ránk. Vannak párhuzamos vonatkozások, például a keleti világban: Kazahsztánban, Türkmenisztánban, Mongóliában. Persze vigyázni kell, mert többféle vallási hatás, a buddhizmus, az iszlám és a kereszténység is elérte őket. Mint ahogy a magyar népzenéből is kikell csemegézni, a keleti motívumokat, mint például a moldvai.
- Honnan származnak a regösének-mondó történetei?
- Történelmi személyeket is megszoktam énekelni, mellette a leiratokból, a föllelhető cselekményekből szerzem hozzá az információimat. Próbálom a régi hangzást megszólaltatni, ami sokakat megtéveszt és meg is kérdezik, hogy azok valami gyűjtésből származnak-e? Mindig bevallom, hogy azok a mai korból származnak és az én szerzeményeim.
A viselet szabásmintái pedig a régi ábrázolásokból és a föltárt leletek nyomán születnek, és a feleségem varrja meg őket. Régészekkel és történészekkel dolgozom együtt.
Mi került a bográcsba?

Lajdi Róbert délidőben különösen népszerű lett, hiszen a bográcsából sokan kértek kóstolót:
- Egy áldos (ragu) levest készítettem. Ez eredetileg a középkori ünnepi étkezésekre fölszolgált étel. Hozzáadott zsiradék és paprika nélkül, korabeli fűszerekkel készült. Birkahúsból, gomba vörös és fehérkáposztából, uborkából, petrezselyemből áll. A repceptúra Cey-Bert Róbert Gyula, az étkezési szokások szocio-pszichológiájának doktora leírása nyomán született, aki sokat tartózkodott azoknál a keleti népeknél, akik a rokonainknak mondhatók.
A janicsároknál is megfordultam

Majzák Krisztián Gölbasi vitézeit, Tata vára janicsárjait vezette föl Dunaföldvárra a várba. az erődemonstrálás baráti volt az őrészükről és a házigazdákéról is. Egy haja szála sem görbült senkinek sem. Elmondta:
- Természetes, hogy a százötven év miatt ellen érzés van velünk szemben, de mégiscsak szükség van a megjelenésünkre, mert nélkülünk hogyan ünnepelnék a magyar vitézek dicsőségét?! A díszelgés kevés örömöt ad, ezért inkább méltó csatával díszelgünk a hősök előtt. A csapatunkat tizenhárom éve alapítottuk és azóta a a 16.századi janicsárságot igyekezünk megjeleníteni. Sok rosszat mondanak rólunk, de azok egy része nem felel meg a valóságnak. Az viszont igaz, hogy a török hadsereg központi, derék alakulata volt, akik képesek voltak a maguk javára eldönteni a csatákat. Az viszont biztos, hogy most itt barátságban vagyunk egymás szomszédságában és szívesen látjuk egymást vendégül.
A temesvári vitézek alaposan fölkészültek

A hosszú útra és az itteni szereplésekre is felkészültek a temesvári vitézek. Szép tábort ütöttek a vár fokán, ott beszélgettünk a vezetőjüktől Erdei Lajossal:
- Kedves nekünk a végvári harcok kora, mivel addig állt fönt nálunk a Magyar Királyság. Akkor még megtudtuk állítani az oszmán sereget. Az ilyen alkalmakon, mint ez a hétvége, újra éljük azt a dicsőséges korszakot a a „csatákban” és az ostromjátékokban. Szeretnénk azt a korszakot a ma emberének bemutatni, hogy lássák az akkori gyakran harcos hétköznapokat is. Ez persze elég sok tennivalóval jár, de örömünk van benne.
Nekem az ilyen alkalmakban az a siker, amikor a csapatom jól érzi magát, és persze a közönség is értékeli a produkciónkat. Most is így történt. Egyébként is szívesen jövünk ide, mert ez vár egy gyönyörű hely és a rendezők nagyon kedves és figyelmes vendéglátók.