Medence is van

2023.06.02. 14:00

Befejeződött a dunaújvárosi kutyajátszótér építése

A nagy, gondozott, füves területet, aktivitásra serkentő eszközökkel, sőt kisebb pancsoló medencével és a növekedésükkel arányosan árnyat adó facsemetékkel is ellátták a Dunaújvárosi Ebrendészeti Telepen. A projekt megszervezése és lebonyolítása a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség „Jót, Szívből - Dunaújvárosért!” akciócsoportjának az érdeme.

Balogh Tamás

Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő

A létesítményt nem „jutalomnak” szánták az eddig rosszul, gyakran gonosz módon tartott ebek számára. Ennek a haszna nem csak az övék, hanem az örökbefogadó, jövőbeli gazdájuké is, akik egészséges kutyákkal köthetnek életre szóló barátságot. A társadalmat az is minősíti, ahogy a környezetében lévő élőlényekkel bánik.

Dr. Jobbágy Lajos, a Szent Pantaleon Kórház főigazgatója és az V. Fut a város, Dunaújváros fővédnöke a humán gyógyítást választotta hivatásául, most pedig szívből segíti az elkallódott kutyák sorsát is. Miért – tettük fel neki a kérdést.Ők is élőlények, tehát fontosak a számomra. Amíg a gyermekeink kicsik voltak és a beosztásomnál fogva megengedhettem magamnak, úgy harminc-negyven éven keresztül voltak kutyáink. Természetes része voltak az életünknek. A gyermekek már kiröppentek, a feleségemmel együtt váltóműszakban dolgozunk, ezért nagyon sokat vagyunk távol. Ahogy jönnek a nyugdíjas évek egyből lesz nálunk egy kutyus – válaszolta a főigazgató. Majd hozzátette: – A fővédnökségnél nyilván nagyon közelálló hozzám az, hogy a mozgást preferáljuk és népszerűsítjük. Ezzel a céllal is teljesen tudtam azonosulni. Egy mákszemnyi féltékenység sincs bennem azért, mert most nem a gyermekosztály, egy újabb inkubátor, vagy lélegeztető gép vásárlása fordították ezt az összeget, hanem békésen szaladgálhatnak itt ezek a remélhetőleg csak ideiglenesen megőrzött kutyák. Amit most itt látunk egy kicsit terápiás, de vannak nagyon jól képzett terápiás vakvezető, vagy a mentális állapotot javító kutyusok is. Egyébként az utóbbi állapotunkat mindegyik javítja!

E szerint a kutyatartás egy felelős passzió?

– Úgy gondolom, hogy visszakapjuk, amit a kutyánkkal teszünk. Kölcsönösen szükségünk van egymásra. Úgy tudom, hogy az egy nagyon híres kínai mondás, hogy „akinek elment az életkedve, az nézzen bele egy kutya szemébe! Visszajön.”

Dr. Jobbágy Lajos
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő

Egy újabb sikeres projektet zártak le. Ehhez gratuláltunk Petrás Gábornak a DLSZ Jót, Szívből – Dunaújvárosért! akciócsoportja vezetőjének. – Köszönjük a városlakóknak, hogy megvalósulhatott, hiszen az elmúlt év két sporteseményének, az V. Fut a Város, illetve a 36. Bringatúra résztvevőinek az adakozása adta meg az alapot hozzá. Illetve volt egy adományládánk, ami 65.000 Ft-ot termelt a tavalyi évben, Ez az eseményeken befolyt összeggel együtt 1.046.000.- Ft-ot tett ki, ami közpénz, és erre a játszótérre fordítottunk – mondta Petrás Gábor. Hozzátette: - Már többször jártam itt Létai Attilánál, a telep vezetőjénél és valóban az történt. Utána Szűcsné Nagy Zsuzsával, az akció koordinátorával is kijöttünk, hogy megnézzük a korábbi állapotokat és felmérjük a szükséges feladatokat. Lehangoló viszonyok voltak, ezért elismerés illeti Attilát, mert rendkívül áldozatos és komoly munkát végzett a helyzet normalizálása érdekében. Az első körben kutyaházakat akartunk venni, aztán úgy döntöttünk, hogy ha már ekkora összeg gyűlt össze, akkor valami maradandót fogunk belőle létrehozni. Ennek egyik hasznos eleme a négy, a jövőben már árnyékot adó fa telepítése is. Letettük a lábnyomunkat a telepen. A kutyák lételeme a sok mozgás, és most már nem csak a ketrecben tölthetik az idejüket, hanem ezt a helyszínt is élvezhetik. Azt gondolom, hogy a mozgás nélkül ők is meg fognak betegedni. Attila nagyon jó érzékkel viseli a gondjukat és mindent megtesz azért, hogy egészségesen adja át őket a jövőbeli gazdájuknak.

Miért tartott ennyi ideig a beruházás – kérdeztük. A két tavalyi sportesemény májusban, illetve júniusban zajlott. Utána tovább tartott az adománygyűjtésünk. Decemberben döntöttünk az Ebrendészeti telep javára, de már az év végén lementünk a Murár művekbe és az akkori árakon vásároltuk meg a kerítés és a betonelemeket. A telepítést a fagymentes időszakban, áprilisban tudtuk megkezdeni, amit az esős időszak megállított. Ezért telt el ennyi idő. Ahogy lehetett, haladtunk – válaszolta a főtitkár.

Létai Attila az Ebrendészeti telep vezetője mutatta be ezt a különleges tevékenységet.

– Körülbelül negyed évszázada én hoztam létre az állatvédelmet a városunkban és a térségben. Előtte csak egy klasszikus sintér tette a dolgát. Vérrel-verítékkel kijártam az utamat és felépítettem az azóta is egyetlen hiteles és legális állatmenhelyet. Nyilván ezeknek az irgalmatlan munkáknak a folyományaként bízta rám a város a már-már szégyenfoltnak nevezhető gyepmesteri telepet, A feladat az volt, hogy reformáljam meg, és hozzam föl európai színvonalra. Igyekezek ezt teljesíteni. Ez nem állatkert! Még akkor sem, ha a lakói ahhoz hasonló körülmények között élnek. A hasonló telepek nem arra a célra készülnek, ahogy a miénk sem, hogy az itt található állatok nálunk éljék le az életüket! Például az állatkertben a jegesmedvének nagy területe, sziklái, medencéje és barlangja van. Ő ott fogja leélni az életét. A mi telepünket inkább egy állomásnak nevezném, ahol a rosszul tartott, a felelőtlen emberek miatt bajba került állatok (nálunk a kutyák) kapnak egy új lehetőséget. Itt szakemberek, az állatorvos kollégámmal ketten, megfelelő környezetben tartjuk őket és az egészségügyi állapotukat normalizáljuk. Ezek után az lenne a cél, hogy minél gyorsabban kikerüljenek innét. Ez a játszótér komoly dolog. Meg merem kockáztatni, hogy a világon nagyon kevés sintértelep van fölszerelve a kutyáknak telepített úszómedencével. A kutyák itt boldogan elszaladgálhatnak, beugorhatnak a vízbe, mintha egy szép kertes háznál laknának. Egy játékos, kis termetű kutyát látva ezt nem érezzük csodának, de amióta elkészült ez a játszótér, kihoztam ide a nagytestű németjuhászokat, pitbullokat és más komoly kutyák is, akik teljesen lenyugodtak ettől a „szabadságtól” és kulturáltan viselkedtek. Ez még nekem is, akik negyven egynéhány éve kutyázok, meglepetés volt.

Medence is van
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő

A DLSZ Jót, Szívből – Dunaújvárosért! akciócsoportjából ennek a projektnek a koordinátora Szűcsné Nagy Zsuzsa volt. Sokat foglalkoztunk ezzel a dologgal, szívügyünk lett ez a feladat is. Sokszor voltunk itt az Attilánál az egész csapattal. Három mentett kutyám van otthon, a kertben pedig kettő. Mindig ilyeneket fogadunk be. A jó szívem visz rá, mert sajnálom, hogy kidobják őket. Ezek itt harmincan vannak és a szívem miattuk is rommá lesz, mert szűk hely jutott nekik. Ez a játszótér viszont biztosan jó hatással lesz rájuk.

Tóth Imre a DLSZ Társadalmi Felelősségvállalás Bizottságának elnöke és az akciócsoport tagja, mint eleven idegnyugtató érkezett a helyszínre. – Ez pontosan így van, mellette elismerem, hogy elég szomorú dolog az, hogy most járok itt első alkalommal. Az állatmenhelyek segítésének megszervezésében viszont mindig részt vettem, ezében is. Nekem tetszik, szép munkának tartom, ami itt el lett végezve. Jó volt szembesülni a segítségnyújtás mértékével, amire a telep vezetője, az Attila hívta föl a figyelmemet: Normál beruházás esetében a ráfordítandó összeg tíz millió körüli lett volna. Nyilván mi ettől jóval kevesebbet fordítottunk rá, de ebből is látszik az összefogásunk és a munkáskezek ereje. Azt persze már most is láthatjuk, hogy ide újabb beruházásokat is tehetünk, ha módunk lesz rá a jövőben.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában