Azt mondják a hozzáértők, ha csorog a Vince, tele lesz a pince

Komoly kihívások vártak a versenyzőkre. Gallai József rendező, a Dunaföldvári Öreghegyi Pincék Egyesülete elnöke és az egyik vizsgaállomás házigazdája elmondta: 

– Ezt az eseményt csapatként dolgozva tudtuk megvalósítani, amire nagy szeretettel hívtuk meg a többi négy dunaföldvári, szőlővel és borral foglalkozó szervezetet. Egy igazi boros embereknek való versenyt rendeztünk. A legkisebb létszámú delegációt a kertbarátok küldték, de a Simon Imre, Varga Béla páros így is megállta a helyét. Számomra nagyon nagy öröm, hogy csupa jókedvű csapattal találkoztam. 

A nyitott pincék 

– A délelőtt a versenyeké volt. Délután kettőtől már a borkedvelő nagyközönségé lett a helyszín, a nyitott pincékben vártuk egy-egy kóstolóra az érdeklődőket. Zárásként pedig egy tábortűzre, ahol forralt borral és sült gesztenyével kínáltuk őket. 

A Rókus pincében volt a főhadiszállás. Árvai László a tulajdonos és remek házigazda, az egyesület tagjaival egy kis dunaföldvári boros történelmet csináltak erre a napra. 

– Egy maradandó eseménysorozat első rendezvényét akartuk a borkedvelő és a pinceszerető emberek részére létrehozni. A mi versenyünket le is védettem, hiszen különlegességnek számít. Tudomásom szerint sikeres napként emlegethetjük majd. Nálam kezdődött a rendezvény, és az első két feladat is. Ezután négy különböző helyszínre sétáltak el a versengő csapatok, majd az eredményhirdetésre és egy finom disznótoros ebéd elfogyasztására jöttek vissza hozzám. 

Tóth István az elismert, kiváló vendéglátós a lovagtársaival is keményen bánt. 

– Az én helyszínemen hidegtálat kellett készíteni mindenkinek. Ilyenkor természetesen pártatlanul kell fogadni a versenyzőket, ami nálunk is megvalósult. Nem árulom el a pontozás szám szerinti eredményét, de sajnos nem a lovagtársaim nyertek… Már az elején elmondtam, hogy a nyersanyagok tizennyolcszori megfogásától semmivel sem lesz szebb és finomabb a készítmény, tehát attól nagyon őrizkedjenek. Ezt aztán rövid időn belül akceptálták is. Az elkészült finomságokat a nyitott pincék megnyitása után, a betérő vendégeknek kínálták föl. Nagyon ötletesen voltak kitalálva a versenyprogramok, jó volt az időbeosztás, kellemes élmény lett ez a nap. 

Rangos szakértők 

A remek borait biotechnológiával készítő Kelemen Róbert mondja: 
– Bíztunk benne, hogy ilyen sokan érkeznek a felhívásunkra. Remélem, látszott az alapos, több hónapja tartó előkészítő munkánk. Szerintem ilyenkor télvíz idején (amikor a régi időkben nyakig érő havak is voltak), az emberek kitaláltak maguknak ehhez hasonló unaloműző elfoglaltságokat, ahol ráadásul a borokat is lehetett kóstolgatni. Ilyenkor begyűjtik a szőlővesszőket, vízbe teszik azokat, aztán amikor kihajtanak, akkor megjósolják belőle a várható hozamokat. Ilyenkor kell figyelni az időjárásra is, hiszen, ha esik az eső, akkor elvileg bőséges szőlőtermésnek örülhetünk. 

Időre ment! 

A Szent Rókus pincében egy teli üveges borosrekesszel kellett felszaladni a pincéből az első szintre a vincellérnek. Ott a csapat sommelier-jének jutott a nyolc parafadugós és ugyanannyi csavaros palack szabályos kinyitása, és a bor kitöltése egy tölcséres gyűjtőedénybe. A pálinkával is volt dolguk. Három deci, hat pohárba való kitöltése és a kínálása volt a feladat. 

A borfajták felismerése Jankó Árpád pincéjében várta a versenyzőket. És még egy, az igazi férfiaknak való erőpróba: egy túl méretes lopóba való borszívás. 

Bójás Istvánnál nyolcféle pálinka adott fejtörést a kóstolóknak. 

Az alkoholmentesek... 

Előbb egy hidegtál készítése Videk Györgynél, aki a feleségével együtt a lehetetlen kérést nem ismerő házigazdák voltak. A szakmai ítész, Tóth István a város híres vendéglátósa nem ismert tréfát a minőség és a látványosság dolgában. Végül egy nagyon komoly tesztlap kitöltése várt a kissé leharcolt, de jókedvű csapatokra Gallai József pincéjében. 

Ezért is érthető volt a zajos jókedvük az eredményhirdetésnél. Vezetőjük Kiss Lajos Csaba, a Burgundiai Pincesor Egyesület elnökségi tagja volt. 
– A feleségemmel, Vecsei Palival, a barátommal, az ő párjával, a Cziger Mónival és Nagy Danival vettünk részt a versenyen. Azt gondolom, hogy ez egy marha jó program volt. Rájöttünk, hogy közösen is jó programokat lehet csinálni, amiket tavaly már többször is rendeztünk. A mostani Vince-napi esemény pedig a nyitott pincék akcióval egy telitalálat volt. Azt gondolom, hogy érdemes a földvári borokat népszerűsíteni. Nagyon szép boraink, pincéink, és bennük igazi vendégszerető gazdáink vannak. 

Dukai István nagymester vezetésével a Szent Rókus Borlovagrend tagjai is részt vettek a Vince-napi eseményen. 

– Ez a verseny a barátságról és a borozgatásról, valamint arról szólt, hogy a résztvevő egyesületek közelebb kerüljenek egymáshoz. Nagyon jól megszervezték, és emberes feladatok elé állítottak bennünket, és ha már beszálltunk, akkor minden csapat komolyan vette a kihívást. Mi voltunk az első vizsgázók, mindenki tanulhatott a hibáinkból, ezért nagyon jó hangulata lett a dolognak. 

Oláh Istvántól, a Dunaföldvári Sárga Pincésgödör Egyesület elnökétől ezt hallottuk: 

– Különleges és nagyon színvonalas volt ez a rendezvény, ezért örülünk, hogy mi is részt vehettünk rajta. Úgy láttam, hogy a rendezők mindenféle szempontból alaposan felkészültek rá. Igazándiból már régen voltam hasonló eseményen, és ezért különösen jó kirándulás lett a számomra. Talán a legfontosabb az volt, hogy a barátság végig ott volt a „levegőben”, amire ebben a nehéz időszakban minden korábbinál nagyobb szüksége van mindenkinek.