Az angyalok Isten szeretetét mutatják, hogy közénk akart jönni, velünk akart lenni

– Az egyházi ünnepek között milyen helyet foglal el a karácsony? 
– A karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe. Ez a Jézus nem más, mint Isten emberré lett fia, akinek születését csodás jelekkel együtt beszélik el az evangéliumok. A betlehemi jelenet, Jézus, Mária és József, meg a hozzájuk érkező pásztorok, az égből éneklő angyalok, Istennek azt a szeretettervét mutatják, hogy meg akart váltani, közénk akart jönni, velünk akart lenni. Amikor karácsonykor a családjainkban, baráti vagy munkahelyi körben a szeretetről beszélünk, valójában erre a szeretetre építünk, ezt adjuk tovább. A karácsony ünneplése mára az egymás iránti szeretet megújításának helye is lett, ezért mondjuk, hogy családi ünnep, s talán sokak számára a legkedvesebb. 

– Mondjunk igent az Úr békéjére, üzente Ferenc pápa a világnak advent napjaiban. Hogyan kell értenünk és felfognunk az Úr békéjének jelentését? 
– Isten békéje egyfelől azt jelenti, hogy az élethez, békéhez, teljességhez szükségeset végső soron tőle várjuk és kérjük. A hit cselekvésre szólít, de a cselekvést mindig megelőzi egyfajta befogadás: Isten ajándékainak elfogadása. Az ő békéjét elfogadni tehát először is azt jelenti, hogy olyan valakihez járulunk, aki nálunknál sokkal nagyobb, akinek a lehetőségei messze meghaladnak minden emberit. Isten békéje „minden értelmet meghalad”, olvassuk is a Szentírásban (Fil 4,7). Ez azt is jelenti, hogy az ő békéje nemcsak külső, társadalmi valóság, hanem a szív békéje is, amely belülről békít ki, a szívünk mélyén is világosságot és erőt ad. Ha magunkkal megbékülünk, a békesség kovászai lehetünk a világban is. 

– Forr a világ bús tengere, sóhajtotta Berzsenyi Dániel a XIX. század elején. Sajnos, ma ugyanezt érezzük. Mögöttünk van egy nehézségekkel teli esztendő, a szomszédunkban háború zajlik, és nem igazán látjuk biztatónak a jövőt. Könnyebb-e a hittel élő embernek bizakodni, vagy ugyanúgy gúzsba köti a lelkét a kilátástalanság érzése? 
– Valóban, nem egy megszokott bizonyosság megrendült az utóbbi időben. Sokáig talán nem is hittük, hogy Európában újra háború zajlik majd, sőt, valójában a világ nagyhatalmai feszülnek egymásnak. Közben az is tény, hogy a mai ember sok szempontból eleve szívesen foglalkozik a számára elérhetővel, érdeklődésünk gyakran a személyközi kapcsolatok felé irányul. A sokféle bizonytalanság arra is indíthat, hogy felfedezzük, mi az, ami ilyenkor sem változik: ráébredünk és rácsodálkozunk igazi vágyainkra és komoly, éltető kapcsolatainkra. Bár távolról fenyegető híreket kapunk, talán nagyobb hálával vagyunk azért, ami itt és most, a másik emberrel, önmagunkkal, Istennel átélhető, megtapasztalható. Aki minden egyes emberhez szeretettel igyekszik odafordulni, azt elvileg a világ végén sem éri meglepetés: ott is embereket talál majd. 

– Szeressétek egymást, és legyen béke közöttetek, tanítja Jézus. Fázunk, aggodalmaskodunk, spórolunk, közben nézzük a vásárlásra ösztönző reklámokat. Hogyan lehet ilyen állapotban szeretni, békében élni? 
– Tényleg nézzük a reklámokat? Egy idő után, azt hiszem, meg is csömörlünk az ilyesmitől. Vagy azért, mert megvehetjük, de tudjuk, hogy nincs értelme, vagy azért, mert nem engedhetjük meg magunknak, és csak a szívünket fájdítjuk vele. Az emberi szívet nem a vásárlás teszi elégedetté és boldoggá, inkább a mély és őszinte kapcsolatok. A gondok sohasem hagyják el a szívünket, mindig kísértenek. Ilyenkor még nyilvánvalóbb, hogy a béke és a szeretet mellett dönteni kell. Azokat a tapasztalatokat kell komolyan venni, amelyek értelmet, összetartozást, megőrzött életet sugároznak. Ne engedjünk magunkhoz túl sokat abból, amin eleve nem tudunk változtatni. Foglalkozzunk inkább azzal, ami – vagy aki – karnyújtásnyira van. 

– Mit kell tudni és tenni ahhoz, hogy ne a fogyasztás kényszere hasson ránk, és ne feledjük el az ünnep lényegét, a Megváltó születésére való emlékezést? 
– A fogyasztási kényszert ilyenkor karácsony előtt éppen azzal gerjesztik, hogy tudják, mennyire szeretnénk jó ajándékot találni: olyasmit, ami kifejez minket, és amiben benne van valamiképp a másik személy is, akit szeretünk. A jó ajándék kifejez valamit a kettőnk kapcsolatából. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a kapcsolat megelőzi az ajándékot. A másikra kell figyelni először, s csak valamikor jó sokára az ajándékra. Betlehemben nemigen voltak ajándékok: maga a megszületett gyermek volt az ajándék, meg az a remélt nyugalom, amelyet a jó Isten talán Józsefen keresztül minden nehézség ellenére megadott Máriának is. Ferenc pápa nemrég írt egy levelet, amelyben a karácsonyi történet egyes szereplőiről elmélkedik (Admirabile signum, 2019. december 1.). Maga a történet és a szereplői, ha visszagondolunk rájuk, illetve, ha újra meg újra egy kissé lefékezünk, és nem hagyjuk, hogy a „láz” teljesen magával ragadjon, mindez tehát segíthet, hogy boldogabban, szabadabban, nagyobb örömmel élhessük meg az ünnepet. 

– Ön hogyan készült az ünnepre? 
– A szeminárium közösségében két körben is – a növendékek és a munkatársak között – kihúztuk egymás nevét, kinek is készítsünk ajándékot, kire figyeljünk oda egy kissé ezekben a napokban. Advent idején eleve minden napra meghatároztuk, hogy aznap kire gondolunk imádságban. Az advent így hívott a többiekre való odafigyelésre. A karácsonyi napoknak megvan a sajátos papi oldala, feladatai is: osztozni másokkal a titok szemlélésében, gyóntatni, beszélgetni, meghallgatni másokat. El vagyok kényeztetve, mert a külső készületet illetően – fát szerezni, ünnepi asztalt teríteni, sütni-főzni – nekem elég, ha a közösséghez csatlakozom. A szív dolgait illetően azt látom, szeretnék bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottam, és kérem azt is, hogy amit papként karácsonykor teszek, jó szívvel, Isten jelenlétében tehessem. Áldott karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!